Minden más|| Befejezett ||

Fekete Hold

-Jónapot- köszöntünk egyszerre Kirával.

-Jónapot! Miben segíthetek?- lépett oda hozzánk egy tetőtől-talpig tele varrt középkorú férfi.

-Szeretnék egy tetoválást csináltatni.

-Elmúltál már 18? - kérdezte.

-Még nem.

-Akkor kellene valami szülői engedély

-Hoztunk magunkkal- vettem elő egy lapot a táskámból, majd remegő kézzel odanyújtottam a hamis engedélyt a férfinek. Féltem, hogy lebukunk, amitől csak mégjobban remegtem, sőt már a tenyerem is izzadni kezdett. Ezt valószínű észre is vette.

-Mitől félsz ennyire?

-Hm. Tessék?- próbáltam úgy tenni, mintha nem érteném, hogy miről beszél.

-A kezed...nagyon remeg- mutatott rá.

-Jah... csak tudja, nem bírom nagyon a fájdalmat- kamuztam. Egy pár percig még nézegette az engedélyt, majd meglágyult.

-Oké. Fogalmam sincs, hogy ez igazi-e vagy sem, de ha tényleg szeretnéd, megcsinálom- adta be a derekát.

-Nagyon köszönöm- sikongattunk fel egyszerre Kirával.

-Fáradj ide- mutatott egy bőrfotelre. Elég ilyesztően nézett ki. Amíg én beleültem, ő odahozta az eszközöket, amik kelleni fognak.

-Mit szeretnél és hova?

-Ezt szeretném- nyomtam a kezébe egy papírlapot, amin csak egy teljesen fekete félhold volt - és a tarkómra.

-Hmm. szép -jegyezte meg

-Köszönöm.Mennyire fog fájni? - igazából cseppet sem érdekelt az, hogy mennyire lesz vészes. Biztos vagyok benne, hogy semmi lesz, ahhoz a kínhoz képest, amit én a saját, tulajdon kezemmel tettem még anno. Gondolom tudjátok, hogy mire gondolok. Volt egy-egy nehéz időszaka az életemnek, és volt olyan, amikor azt hittem, hogy én nem tudok élni tovább. Öngyilkos akartam lenni. Sikerült is volna, ha anyám nem ér előbb haza. Csupán csak fogtam egy szikét, majd a jobb kezemen kidagadó eret, függőlegesen végigvágtam. Annyi vért vesztettem, hogy már el is ájultam. A következő emlékem az, hogy a kórházban ébredtem fel.Több ilyen öngyilkos kísérletem nem volt, de a vagdosást nem hagytam abba. Ugyan nem az eremnél tettem, de cafatoltam magam. Egy időben pszichológushoz is jártam.Egyre kevesebbszer nyúltam a pengéért, majd végül leálltam teljesen. Ugyan néha érzek még kísértést, de nem tettem meg újra. még!
Imádtam a csillagokat. A kedvenc égitestem a hold. Minden formában. Lehet akár telt vagy fél én mindenhogy imádom. Amerikában, mikor ott voltam, hogy megint elkezdem vagdosni magam, csak felnéztem a holdra és megnyugodtam. Azonban itt? Mivel az év nagy részében esik az eső nem láthatom a felhőktől.Ezért döntöttem úgy, hogy varratok magamra és lesz egy saját holdam. Ami mindig velem van. Ugyan a tarkómon nem láthatom, de tudom, hogy ott van. Szóval, ez lenne az a történet, ami miatt szeretnék tetkót.
Véleményem szerint nem csak magadra kell varratni valamit.Hiába tetszik. Kell, hogy legyen valami mondandója, valami értéke annak.

-Készen is lennénk - zökkentett ki a gondolataimból a férfi.

-Máris?

-Be kell, hogy valljam, nem sok ember tűrte ilyen jól az első tetoválása készítését.

-Hát... mindig is tudtam, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek - rántottam meg a vállam. És ezt nem nagyképűségből mondtam.

-Tudod, az nagyon is jó dolog. Mosolygott rám a férfi.

-Amúgy David vagyok- nyújtotta oda gumikesztyűs kezét, amit én elfogadtam- Isabella

-Ha bármikor szeretnél még valamilyen tetoválást, csak keress fel-nyomott egy kis kártyát a kezembe, amin a neve és a telefonszáma, valamint a tetoválószalon emblémája volt- tudod, nem mindenki veszi be a kamu engedéjt- kacsintott, majd kiment.

-Huhh, ez de jófej- szólalt meg Kira hosszú idő után.

-Mi történt veled? Ilyen hosszú ideig még nem maradtál csendben- löktem meg kissé.

-Bocs, csak nem bírom az ilyen dolgokat.

-Gyere, menjünk.

-Bella?

-Igen?

-Remélem, hogy ez a hold tényleg vigyázni fog rád. Én... én nem élnem túl, ha tennél magaddal valamit.

-Amíg te itt vagy, nem lesz szükségem arra a szikére- megfogtam a kezét, majd kihúztam az üzletből.

Sziasztok!! Ez a rész a történet szempontjából nem volt lényeges, sőt egészen hanyagolható volt, ám fontosnak tartottam elmondani, hogy Bella 17 éves létére már mennyi mindent megélt... Öngyilkos akart lenni, vagdosta magát és ezzel leginkább az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet (mert hát sajnos elég sokan teszik ezt, a vagdosós részét) arra, hogy mindenből van kiút... Kell valami kapaszkodót találni... Akár egy tárgy egy szimbólum vagy esetleg egy személy is lehet az a bizonyos kapaszkodó, de kell, hogy legyen... Isabellának a hold és Kira az...
Bíztatlak bennetek, hogy minél hamarabb találjátok magatoknak egyet és meglátjátok a nehéz időkben a segítségetekre lesz...
Puszillak benneteket: Lilla <3 <3