The Life Is Beautiful [Felfüggesztve, 72 Publikált Fejezet]

23. fejezet

H E I T A

Bementünk és a kerten keresztül másztunk (nem szó szerint), majd Damien lassan benyitott az ajtón. Körülnézett, majd hirtelen becsapta és nekivetette hátát.

- Hu baszki, fél éve még nem volt itt ez a kutya! - kerek szemekkel nézett rám.

- Kutya?

- Egy nagy dobermann.

- Hm... szép kutya lehet.

- Az... - újra benyitott most kicsit óvatosabban, mire a kutya bent elkezdett ugatni. Bentről hallottunk egy hangot.

- Hádész, nyughass! - a kutya elhallgatott, majd kicsit jobban kinyitottam az ajtót.

A lépcső tetején állt valaki, majd lentebb jött. Ismerős arcot pillantottam meg, de nem tudom honnan volt ismerős. Damien megörült, majd odaugrott hozzá és megölelte a fiút.

- Sanji! - visszaölelt a fiú is neki szorosan, mire éreztem, hogy kicsit összeszorult a szívem. Hozzám fordultak, mire Damien bemutatta a srácot. - Heita, ő itt az ikertesóm Sanjiro Motoki Fujiwara. Sanji, ő itt a... tanárom, Heita Sato.

- Biztos,hogy csak a tanárod?

- Sanji! - Damien elvörösödött.

Megfigyeltem egy kicsit a szőke hajút. Teljesen hasonlít az arcuk, de minden másban annyira különböznek. De az arc, szem, száj és orr formája, de még a fülük is.

- Én vagyok a fiatalabb iker. - kezet rázott velem.

- Anya amúgy merre van? - hallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn. Mind egyszerre fordultunk oda.

- Itt... - egy barna hajú, szürke szemű, csinos nő jött le a lépcsőn. A negyvenes éveiben járhatott tippjeim szerint, de nem a külseje alapján állapítottam meg. Egyetlen ránc sem látszott az arcán, az alakja a homokóráéhoz hasonlított. Lehetetlen, hogy Damien anyja legyen... Túl fiatalnak nézett ki ahhoz.

- Te meg mit keresel itt?! Ráadásul egy férfival jöttél ide?! - szinte sivította, majd már kezet emelt volna Damienre, amikor gyorsan beálltam közéjük. Hősnek éreztem magam, yaaay!

- Jó napot asszonyom. A nevem dr. Heita Sato, Damien egyik tanára az egyetemen. A Svédországgal kapcsolatos cserediák program miatt látogattam el magukhoz, amire Mr. Fujiwara jelentkezett. - értetlenkedve nézett rám az anyja, miközben nyújtotta felém a kezét üdvözlésképp. Megráztam, mert hát így illik.

- Crystal Fujiwara. Először is: MAGA tanár?

- Megmutassam a diplomámat? - hitetlenkedve nézett rám.

- Igen, kérem szépen. - elhúzta a kezét és összefonta karjait. Sóhajtottam, közben magamban anyáztam egy sort. MINDIG ez van. Elővettem a diplomámat, mert ezek miatt már kénytelen vagyok magammal hordani a táskàmban. Elvette és megnézte, majd egy bólintással megértette, hogy a diplomám valódi és visszaadta. - Szóval mi van ezzel a cserediák programmal? - Damienre nézett szúrós szemekkel, de éreztem, hogy a hátam mögött Damien is viszonozza a "kedves" gesztust.

- Az, hogy Mr. Fujiwara jelentkezett ugye a cserediák programra aminek keretén belül fél évet kint töltene Svédországban. Az egyik programfelelős én vagyok, így kötelességem megkérdezni, hogy önöktől számíthat-e bármilyen anyagi támogatásra, vagy pedig nekünk kell kisegítenünk? - látszott, hogy elgondolkodik kicsit.

- Mi van, ha a másodikat választom? Elvégre a fiam elköltözött már, saját életet él.

"Ch... Undok banya. Hogy sülne le a bőr a képéről..."

- Akkor mint mondtam, kisegítjük a fiát és az egyetemi átlagához mérten ösztöndíjat is fog kapni.

- Nekem ez így rendben van.

- Oké. Akkor, ha nem zavarja, Damien összeszedné az itt maradt holmijait és utána végleg eltűnne az önök életéből. - és már Damien suhant felfelé az emeltre, az anyja meg gondolom a nappaliban tűnt el.

- Maga tényleg Damien tanára? - állt mellém Sanji. Megint ez a kérdés...

- Hm... Sanji, te jó titoktartó vagy? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére.

- Ha úgy vesszük, igen. Évekig megtartottam Damien összes titkát.

- Kicsit több vagyok, mint sima tanár. - ránéztem kicsit sejtelmesen mosolyogva.

- Tudtam. Akkor... maga a bátyám... khm... szeretője...? - halkan kérdezte meg.

- Nem egészen. Most kezdünk csak ismerkedni.

- Oh, értem. Akkor tanár-diák kapcsolat van.

- Nem fogom Damient tanítani Svédországban. - hirtelen Crystal rohant fel az emeletre. Értetlenül pislogtunk, majd újra egymásra néztünk.

- Akkor nincs tanár diák kapcsolat.

- Nincs. - veszekedést hallottunk az emeletről. - Ajjaj... - mindketten elkezdtünk felsietni a lépcsőn.

Amikor besiettünk Damien szobájába csak annyit láttunk, hogy Crystal Damient a hajától fogva ráncigálja. Sanji közéjük ugrott, majd elhúzta onnan a nőt, én pedig Damient húztam el messzebb. Crystal kezében ott van egy kis fehér hajcsomó, amit Damien fejéből tépett ki.

- Mi történt? - kérdeztem Damient.

- Csak annyi, hogy anyám egy idegbeteg! - idegesen nézte Crystalt, de láttam, hogy nem ugrana neki.

- Menjünk innen. - felkapta a cuccait, majd elindult kifelé. Követtem, majd felkapott egy kocsikulcsot.

- Bocs, hogy belerángattalak ebbe... - mondta felém fordulva.

- Semmi baj. Inkább menjünk. - bólint.

- Hozom az autót. - azzal elindult az egyik garázs felé. Kiállt egy elég menő autóval, majd lehúzta az ablakot. - Indulhatunk.

- Majd követlek motorral. - bólintott, majd elindult. Ránéztem a házra, hogy az anyja kijött-e utánuk, majd felvettem a bukót és hajtottam Damien után.