The Life Is Beautiful [Felfüggesztve, 72 Publikált Fejezet]

53. fejezet

D A M I E N

Miért csinálta ezt Heita...? A nyílt utcán lekapni minden ok vagy előjel nélkül... Ráadásul mindenki látta, aki ott volt és éppen odapillantott... Megálltam egy pillanatra lehajtott fejjel, vettem egy mély levegőt és megszorítottam a táskám pántját... Mindegy! Leszarom! Aki ezért be mer szólni, azt kioktatom. Aki meg utána veréssel próbálkozik... az beszopta. 7 évig kick boxoltam és a mai napig nem hagytam abba. Új tények rólam, yay~

Felszegtem a fejem, majd tovább haladtam. Egyszer csak egy bakancsos lány toppant ki elém az egyik szűkebb utcából.... Becca.

- Damien! Úgy aggódtunk érted Heitával! Merre jártál? Tényleg, fel kell hívnom Heitát, hogy meglettél! - már kutakodott is a telefonja után, de elkaptam a karját. Idegességemben kicsit meg is szorítottam, mert nem tetszett, hogy Heitának hívta... Rám nézett mogyoróbarna szemeivel. - Mi a baj?

- Ne hívd Heitát... Már megtalált és mondta, hogy otthon majd találkozunk...

- Hát jó... Akkor gyere, menjünk. - elindult, miközben vonszolt maga után.

- Kicsit lassabban nem mehetnénk? - próbáltam visszább venni a tempóból, de Becca hajthatatlan volt. Néztem össze-vissza, hogy ki bámul meg minket. Hátrapillantva Heita ismerős körvonalait pillantottam meg. Felhúztam a kapucnit, majd tolni kezdtem Beccát, mielőtt észrevenne minket.

H E I T A

Kerestem mindenfelé Damient Shine-vel, de sehol nem találtuk. Becca sem hívott, hogy Damien meglenne.

- Ah, elkések az órámról! - csapott a fejéhez a nálam jóval alacsonyabb lány.

- Akkor menj, biztos megtalálom Damient. - intettem.

- Azért maga is tartson órát. Damient meg előbb vagy utóbb megtaláljuk. Viszlát! - azzal már el is szaladt.

- Remélem előbb... - motyogtam, majd elindultam. Felettem megdörrent az ég. - Sietnem kell... Biztos, hogy nem lógja el az óráit, úgyhogy az egyetemen megtalálom... - elkezdtem kapkodni a lépteim, de út közben elkapott engem az eső. Hogy mennyire szar itt az időjárás...

Besiettem csurom vizesen az órámra, majd amikor a svéd diákok besereglettek az előadóterembe, elkezdtem megtartani az órámat.

D A M I E N

Beccával elváltunk út közben, mert neki máshova kellett mennie, én meg siettem, hogy el ne ázzak a közelgő eső miatt. Mert igen, esernyőre nem telik... (szarkazmus) Bementem az egyetem épületébe. Hallottam egy hatalmas dörrenést, ami miatt összerezzentem, majd leszakadt az ég. Tökéletes időzítés. Megint dörrent az ég egy nagyot, én pedig ismét összerezzentem... Gyerekkorom óta félek a viharoktól, amióta majdnem belém csapott a villám. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és elindultam az előadóterem felé. Azon kezdtem el agyalni, hogy Becca és a többiek vajon megúszták-e a vihart... Shine-chan biztos, mert a teremben amint beültem, mellém mászott és megölelt. Visszaöleltem neki és teljesen száraz volt. Hála a jó égnek...

- Nem akarom most látni Heitát... - mondtam halkan, mire lepisszegtek engem. Akkor marad a jó, öreg kőzépiskolás "chatelés". Kitéptem egy lapot a füzetemből, amire megint csak egy pisszegés volt valakinek a reakciója. Felmordultam, majd inkább írni kezdtem a lapra. Oda-vissza csúsztattuk egymásnak a lapot.

D: Komolyan mondom, mindjárt beverem a képét ennek a baromnak...

S: Ne legyél ennyire erőszakos, Damien... Nyugi, majd ha megint lepisszeg, "véletlen" ráejtem az almámat a fejére. Vagy óra után kicsit meggatyázzuk, mint egy nosztalgiázós gyerekcsíny gyanánt. Mit szólsz hozzá?

D: Benne vagyok, de nem is lehetne máshogy befejezni, mint hogy felakasszuk valahova az alsójától fogva.

S: Naná! Amúgy ne mondj olyat, hogy nem akarod látni Heitát... Csak ne kapd fel a vizet ezen... Ne azonnal legyen vége ennek a szép kapcsolatnak.

D: Jó... De ma délután nálatok csövülhetek? Majd este hazamegyek...

S: Felőlem maradhatsz holnapig is, de Heitát mindenképpen értesítsd, hogy ne vigye sírba magát az aggodalmaskodással.

D: Beszélnél vele te?

S: Damien Fujiwara! Ne legyél gyerekes, légy már férfi, elvégre 21 éves vagy! Beszélj vele te!

D: Jól van, beszélek vele én... Viszont most dumáljunk másról. Mit lehet nálatok csinálni?

S: Hát... enni, ülni a szobában, megint enni, szétunni az agyad...

D: Hm... roppant érdekes programok. Főleg a "szétunni az agyad" program tetszik.

S: Igen. De van még egy program! Halálra unni magad. Ez is jó, nem?

D: Meggyőztél, megyek, ha akarod, ha nem.

S: Gyere, gyere, állok elébe!

D: Pff... elvagyunk.

S: Az egyszer biztos.

Rám vigyorgott, majd eltettem a papírt és inkább az órára figyeltem. Kezdtem elálmosodni, de nem csak az időjárás miatt. Korán van még nekem a tanuláshoz és már haza... khm... "haza" akarok menni. Shine-chan a beszéddel tartott ébren engem.

- ...apám eléggé kemény, úgyhogy vele majd vigyázz... - ezzel a mondattal felébresztett és visszasúgtam a lánynak.

- Biztos el akarok én hozzátok menni?

- Közelebb lakom a sulihoz, mint te.

- Igaz, igaz...

- Meg amúgy is. Nekem van esernyőm veled ellentétben. Csóró egyetemista.

- Nem vagyok csóró, csak még nincs munkám...

- Még. Majd lesz valamikor. - kacsintott, majd tovább jegyzetelt. Amikor látta, hogy mindjárt bealszom ülve, a kezembe nyomott egy energiaitalt. Hm... deja vu megint... Túl sok a deja vu érzés a mai nap...