The Life Is Beautiful [Felfüggesztve, 72 Publikált Fejezet]

58. fejezet

H E I T A

Volt már jobb reggeli ébredésem is, mint a mai... Bedugult orral és kiszáradt szájjal ébredtem. Ki akartam menni vízért, de egy végtagom se mozdult. Szarul voltam... Minden forgott velem és egyszer melegem volt, máskor meg rázott a hideg. Igen, lázas vagyok. Elszenvedtem egy kis ideig, mire a karommal megfogtam a telefonom. Damient vagy Hayatet hívjam? Áhh, egyiket sem... Megoldom magam a gondjaim... Felkeltem az ágyból, majd kilincsbe, falba kapaszkodva kimásztam a konyhába első sorban vagy két liter vízért, másodsorban lázat mérni, harmadsorban borogatást csinálni magamnak. Leültem a kanapéra és a bevizezett törülközőt az arcomra terítettem. Kivettem a lázmérőt, amikor jelzett. 39,5°. Lehet mégis kéne hívni valakit...? Elővettem a telefonom és az első, akit hívtam az Hayate volt. Felvette a telefont és beleszólt. Ahhoz képest, hogy reggel volt, eléggé frissnek tűnt. Főleg, hogy hétvége volt.

- Halló~?

- Helló Hayate, Heita vagyok...

- Oh. Miért hívtál ilyen korán?

- Kellene egy kis segítség nekem... Belázasodtam, Damien nincs itthon és kellene néhány dologban segítség. Meg kicsit hiányzik a társaság.

- Hmm... Oké, de nem én foglak megfürdetni.

- Ha ez vigasztal, a fürdetést még én sem bíznám rád... - felnevetett.

- Ok, akkor fél óra és ott vagyok, csak felöltözöm. Mivel teljesen pu... - a szavába vágtam.

- Nem kérek részleteket! - azzal letettem. Nagyot sóhajtottam, majd elfeküdtem a kanapén borogatással az arcomon.

D A M I E N

- Szóóóval... hova is megyünk pontosan? - kérdeztem Shine bátyját. Az anyós ülésen ültem és úgy néztem a minket fuvarozó szőkeségre. Olyan furcsa jobb oldalon ülni úgy, hogy nem én vezetek.

- A plázába. Vennem kell pár dolgot, meg egy-két ruhát. Neked is kell egy-két ruha, meg cipő. - nagyot néztem.

- Nekem? - kérdeztem hangsúlyosan.

- Igen. Amiben jöttél, az hogy is mondjam... Elavult. Ami most van rajtad az jobban áll. Csak a bakancs nem kellene. - lenéztem hosszúszárú acélbetétes bakancsomra és nem értettem mi a baj. Szerintem tök jól áll még ehhez a ruhához is, amit Makoto rám aggatott. Egy halvány lila ing volt rajtam szürke mellénnyel, egy fekete csőnadrág és a nyakam köré lazán rá volt tekerve egy vékonyabb szürke, férfisál. Egy fekete kabátot is kaptam kölcsönbe, ami a lábszáramig ért, de vállméretben pont jó volt rám. A fejemen egy szürke kalap volt, ami szintén kölcsönbe volt. So sassy... Most tényleg buzisnak éreztem magam. Az, hogy meleg vagyok nem azt jelenti, hogy úgy is kell öltöznöm.

Elővettem a telefonomat és írtam a jegyzetekbe, majd hátranyújtottam a mögöttem ülő lánynak:

"Te, a báyád is meleg?"

Visszaadta a telefont.

"Nem. De kezd gyanús lenni, hogy félig az. "Nem áll jól ehhez a cucchoz ez a bakancs." Mint egy meleg stylist."

Elmosolyodtam, mert magamban felolvastam olyan hangsúllyal, amilyenben a lány mondaná.

"Ha csak félig, akkor biszex lehet..."

"Az is megeshet. Mondjuk elég nagy szoknyavadász. De volt, hogy elment egyszer randira és nem hozzánk hozta azt a személyt."

"Ilyen kinézettel én is kihasználnám a helyzetet, hogy döglenek utánam a lányok. Amúgy... akkor tuti bi. Én a fiúkkal, akikkel eddig együtt voltam, mindig valamelyiknek a lakására mentünk fel."

"Értem. Akkor meglehet. Hm... milyen fiúid voltak?"

"Hátöhm... hogy érted?"

"Úgy, hogy te dugtad a srácot, vagy ő téged?"

Elvörösödtem, amikor megláttam a kérdést és hátranéztem "ez mégis miféle kérdés?" nézéssel. A lány csak kínosan mosolygott egyet, majd visszafordultam a telefonhoz és írtam.

"Én őket. Az összeset."

A lány csak kuncogott kicsit, majd visszaadta a telefont válasz nélkül. Hátradőltem és még 10 percet ültünk a kocsiban, majd befordultunk a pláza parkolójába és kerestünk egy jó helyet. Az is öt percbe telt, mivel dugig volt a parkoló, majd végül találtunk egyet. Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk a lift felé.

- Csak aztán el ne vesszetek ebben a hatalmas plázában. Ha mégis, akkor hívjatok. - adta ki az instrukciókat Makoto.

- Majd mondjuk melyik üzlet előtt vagyunk. Te úgyis már törzsvendég vagy ebben a plázában körülbelül mindenhol. Még olyanban is, ahova ritkán jársz. - válaszolt gúnyosan Shine-chan, mire Makoto csak annyit csinált, hogy hátradobta nem létező hosszú haját és vigyorgott.

- Hát igen, aki ennyire szép, helyes és szexi, az mindenhol törzsvendég. - a lánnyal egyszerre forgattuk meg a szemünket, majd egymásra néztünk fancsali képet vágva. Felértünk a földszintre. - Na, akkor gyertek. Veszünk Damiennek pár cuccot.

- Csak EZÉRT jöttünk ide, hogy Damiennek cuccot vegyünk? - a fiú csak bólintott.

- Haver, ha felszedni próbálsz ezzel, most tegyél le róla... - motyogtam, mire Makoto csak vigyorgott egyet megint.

- Mert mi van akkor, ha szeretnélek felszedni?

- Nem éppen te vagy az ideálom... - tényleg nem a szőkék az ideáljaim. Sokkal jobban szeretem a sötét hajú fiúkat.

- Ugyan, ugyan. - elkezdett közeledni felém és mindenki szeme láttára falhoz szorított. Shine-chan már fangörcsölt, hogy live yaoit láthat... Kidagadt egy ér a homlokomon, majd adtam a fiúnak egy pofont. Bitch slap! Oldalra fordult a feje és csak pislogott, majd elengedett és éppen eljátszotta a hattyú halálát. - Micsoda szívtelen férfi...! - azzal elindult előre.

- Most már tuti biszex a bátyád...

- Ja... Láttam, hogy próbált rád mászni... - mi is elindultunk.

- De attól még ráizgultál a haverodra és a bátyádra.

- A yaoi az yaoi. A yaoi nem tesz különbséget egy férfi között sem, tök nyolc, hogy tesók vagy haverok.

- Szóóóval az apádra és egy másik férfira is ez lenne a reakciód.

- Mi?! Fúj, nem! Én a 20-as éveikben járó pasikra gondoltam, apám meg van vagy 50 éves. - kuncogtam kicsit.

- Értem, értem. Na, gyorsítsunk, vagy a bátyád lehagy minket teljesen.

- Menjen csak. Mi elmegyünk akkor kajálni.

- Hát jó... akkor menjünk. - és elkanyarodtunk a gyorskajások felé.