My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》3《

/1 héttel később/

A temetéshez való dolgokat Andy sorba intézte, mindent megtett. Végül nem mentem el tőle, nem csak magamra kell gondolnom... Andyvel nem beszélek olyan sokat, sőt inkább nem is beszélek vele...
Végül ebbe a városba iratkoztam be a suliba Andy azt szerette volna hogy magántanuló legyek, döntése szerint ez jobb lenne így, a régi sulis társaimmal is tartom a kapcsolatott, kicsit bánom hogy elmentem onnan, de van ebbe jó is... Nem minden egyes percbe jutt eszembe így apám halála, a házat eladni készülünk, ez egy nehéz döntés volt de így jobb, az emlékeket elvittük onnan, csak az üres kómor falak maradtak ott. Mennyi minden volt egy hét alatt... Hopet és Jacket sikerült beíratnunk az ovódába, kezdünk kicsit helyre jönni. Ma reggel nem mentek hisz szombat van , szeretnek oda járni, bármennyire is furcsa a helyzet.
- Amúgy Sophie,jobban vagy már? - nézett rám mélyen szemembe nézve, eddig nem kérdezte ezt, gondolom látszik már rajtam hogy kezdek jól lenni.
- Igen.. - mosolyogtam hogy alátámasszam ezt a tényt,hogy jobban vagyok. - De most ne beszéljünk erről, kérlek... - megértette hogy most nem akarok erről beszélni, most ő mosolygott, azta... Még sose láttam mosolyogni mindig csak a komoly énjét láttam, teljesen más így, eddig csak a pervez, komoly és ilyesmi énjét láttam...
- Most miaz?!
- S..semmi! - felpattantam a székből - Amúgy... Most őszintén, nem zavarunk téged itt?
- Nem zavartok, unalmas ebbe a házba egyedül - pedig ha úgy vesszük van egy bejárónője - és... á hagyjuk... -nyelt egy nagyot majd ellépet az asztaltól, azóta se mondta meg honnan ismeri az apám. Nem is erőltetem hogy mondja el... Ha nem mondja hát, akkor nem mondja.
Andy egy elég érdekes személy akibe továbbra se akarok bízni de ezt nem mutatom ki.
Jack és Hope rohant le az emeletről játszadozva,ohh jutt eszembe...
- Andy, kérhetek egy szívességet?
- Öhm,jah?
- Ma nem tudnál vigyázzni rájuk este? -az este szóra nagyott nézet hogy vajon mit csinálok én este - az osztálytársam elhívott este egy buliba, hogy betudjak illeszkedni... -mondtam néha néha megállva, tekintetét fürkészve.
- Csak egy buli által tudsz beilleszkedni?
- Nem, de..
- Nem mehetsz el este!
- Gondolom te is 16 évesen jártál ilyen helyekre!
- Nem, nem járhattam teljesen más volt velem akkor mint veled, nem arról szólt akkor sem az életem. -jelentette ki. - Lassan 19 éves leszek és még most sem ilyen hülyeségekkel töltöm az időm, tudod mennyire veszèlyes ilyenkor?!
- De...miért nem jártál?..
- Mert voltak dolgok amiket nem tehettem meg és időm se volt ilyen faszságokra,legyen elég ennyi! - mondta idegesen, nyakán egy ér bukkant fel, mi idegesítette fel ennyire ebben?!
- Hagyjuk ezt az egészet... -mentem fel a szobámba, a lépcső végéről szóltam felé. - Jóéjt.
- S..sajnálom Sophie hogy kiborultam...
- Nem érdekel, mindent csak eltitkolsz, nem kéne gyerekként kezelned lehet hogy te rád vagyunk bízva de csak 2 èvvel vagy idősebb nálam, na ezt is hagyjuk, jóéjt. - bementem a szobámba onnan pedig a fürdőbe.

Ez lett volna a 3.rész, remélem tetszett, kicsit rövid lett...