My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》8《

*Sophia szemszöge*

Az éjszaka közepén hirtelen felkeltem, a rémálmaim csapdajából. Megkönyebbülten sóhajtottam és lementem a konyhába, nagyon korgott a gyomrom.
Lent senkit sem találtam, mennyi lehet az idő? Kinyitottam a hűtőt és egyre hangosabban korgott a gyomrom, kínosan fogtam a hasam, remélhetőleg senki sem hallja. Sok kaját felhalmoztam a kezembe ès kisétáltam a tévé elé. Egykis esti tévézés nem árt.
Mosolyogva faltam a kaját, próbáltam csendes lenni amennyire csak tudtam.
Egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó váratlanul, ki lehet az ilyenkor?! Az ajtót néztem ahol Andy lépett be.
- Hol voltál? - megijedt nagyon mikor meghallotta a hangom.
- Hogy hogy ébren vagy?!
- Én kérdeztem előbb valamit.
- Nem lényeges hol voltam. Na most te válaszolj.
- Én csak úgy fent vagyok.
- És mi ez a rengeteg kaja ami vagy 100 embernek elég?
- Éhes vagyok..
- Hány ember ételét? - nevett egy kicsit majd leült mellém és együtt néztük tovább csendben a tévét, nem kérdeztem tőle hogy hol volt hát ha nem akar válaszolni hát ne válaszoljon.
Andyvel egyre több időt vagyok, már nem veszekszek vele annyit mint az elején. De ugyanúgy nem mond el semmit.
- Mi a baj? - nèzett bele mélyen szemembe.
- S..semmi..
- De mégis van valami..
- Csak az hogy semmit nem mondasz el.
- Megint ezt kezdjük el?
- Még mindig inkább.
- Sophia, nem értheted meg ezt!
- Igaz nem érthetem meg úgy azt amit nem mondasz el. - felálltam a kanapèról, ès ő úgy mint én őt tegnap, visszahúzott.
- Andy... - hangnemem kicsit megváltozott - engedj el...
De nem azt tette helyette a kanapèra döntöt és felettem beszélt hozzám, ez kiakasztana de úgy hogy ő teszi valahogy nem tudok rá nagyon haragudni.
- Kérlek légy türelmes és majd elmesélek mindent...
Nem szólaltam meg mely ahogy láttam rajta nagyon bántotta. Továbbra se szólaltam meg, csak arra várt hogy meghallja a hangom de nem szólaltam meg csak mosolyogtam. Mivel nem szólaltam meg hirtelen a mellembe markolt, melyre egy kis nyögést kapott.
- Andy! - szóltam rá.
- Csak hogy megszólaltál. - nevettet hangosan, mint valami kisgyerek.
- De ezt nem így kéne megoldani!
- Csak így ment - még mindig csak nevetni tudott.
Kicsit sértődötten néztem rá, kicsit idegesen.
- Na, ne haragudj ráám.. - boci szemekkel nézett rám, annyira elvolrunk mintha már 1000 éve ismernénk egymást, mindketten megismertük a másik oldalát.
- Nem tudok rád haragudni. - nevettem én is, egyre jobban megismerem őt, igaz kicsit pervez, de olyan mintha valami règi barátom lenne. Szorosan megöleltem és kicsit rámtört volna a sírás de nem engedtem magamnak hogy sírjak...

Sziasztok!

Kicsit késve de meghoztam az új részt😊 Ha tetszett szóljatok hozzá,kommenteljetek holnap lehet hogy kèt új részt is hozok:)