Meglepetés

338 29 1
                                    

Dean

Napok, talán már hetek óta nem vadászom. Sammy nem enged, azt mondja gondolkoznom kell. Azt mondja, meg kell keresnem Hannah-t. Az utóbbi pár napban eléggé magam alatt voltam, sosem történt velem még ilyesmi. Minden napom ugyanolyan volt. Felkeltem, lezuhanyoztam, majd a kanapén ülve vedeltem. Aztán este beestem az ágyamba, és hajnalig gondolkoztam a dolgokon. Majd reggel felkeltem, bedobtam a reggeli kávémat és minden kezdődött elölről. Eddig. Ma elhatároztam valamit. Elhatároztam,hogy Hannah után megyek.

Sammy nincs itthon, így arról sem tud, hogy mit szándékozok tenni. Arra jutok, hogy írok neki egy SMS-t, mert elvitte az Impalát, és nem fogok busszal menni Hannah-hoz.

Bitch: Hé, Sam! Siess haza!!!FONTOS.
Alig telik el pár másodperc, a telefonom hangos pittyogással jelzi, hogy üzenetem érkezett.
Jerk:A boltban vagyok, de azonnal indulok indulok haza. 5perc és ott vagyok, tarts ki!

Az öcsikém most biztos azt hiszi, hogy bajban vagyok. De nem írok neki többet, így talán gyorsabban hazaér. Minél hamarabb indulni akarok, félek, hogy meggondolnám magamat. De most elhatároztam. Muszáj megtennem, nélküle az életem egy rakás szerencsétlenség. Amíg Sammy nem jön haza, azon gondolkodom, hogy vigyek -e neki valamit ajándékot. Nem vagyok az ajándékozós típus, és ezt ő is tudja, szóval felejtős az ötlet. De akkor mit vigyek neki? Szerencsére hazaér Sam.Amint kinyitja az ajtót, rögtön felé rohanok.
-Megyek Hannah-hoz! Igazad volt! Muszáj megkeresnem, mert nélküle olyan leszek mint amilyen az elmúlt napokban voltam. És nem akarok olyan lenni,Sam.-hadarom.
-Én mondtam!-kiált fel, és mosolyog. -Itt a kulcs. Hajrá!-mondja, majd a kezembe adja az Impala kulcsát. Sam megveregeti a vállam, majd kimegyek az ajtón, és a kocsihoz sétálok és becsapom magam után az ajtót. Előhúzom a zsebemből a kis papírt Hannah címével, és végigsimítok a betűkön. Az ő írása. Még kapkodva is szépen ír. Kicsit ferdén,de egyedien. Mégis mi a francot csinálok? Már úton kéne lennem, ehelyett itt nézegetem ezt a rohadt papírfecnit. Elfordítom a kulcsot, a gázra taposok, és követem az ismerős főutat.

Elhaladok egy csomó motel,és millió különböző utcai kajálda mellett. Aztán meglátok valamit, ami felkelti a figyelmem. Egy kosár van az út szélén, mellette egy táblával. Sejtem, hogy mi lehet benne, megfordulok a kocsival,visszatolatok, majd leparkolok a kosár mellett. Pont az,amire gondoltam! Hannah tökéletes ajándéka. Felemem a kosarat, az anyós ülésre teszem. Eszembe se jut, hogy milyen hülyeséget csinálok, de azt hiszem örülni fog neki. Nem számolom az időt, de egy örökké valóságnak tűnik,amíg Hannah városába érek.
Aztán meglátom a táblát, amin Hannah utcájának a neve díszeleg, a Jackson road. Már csak a házuk helyét kell megtalálnom, és jackpot. Olvasni kezdem a házszámokat. 2...4...6...8.! Megtaláltam! A nyolcadik házban lakik. Kiszállok a kocsiból, és a kosár tartalmát a dzsekim belsejébe rejtem.

Fél kézzel csengetek, fél kézzel azt fogom, ami mindjárt kiesik a dzsekim alól. Hirtelen nyílik az ajtó, egy kedvesen mosolygó nő áll előttem. Azt hiszem, Hannah tőle örökölte a szemeit. A nagy, gyönyörű, zöld szemeit. Biztos,hogy Hannah anyukája.
-Jó napot! Hannah itthon van?-kérdezem a legjobb formámat hozva.
-Igen, itthon. Ki keresi?-kérdezi aggodalmasan.
-Egy...barátja.-nyögöm ki, mire elmosolyodik, és int, hogy kerüljek beljebb.
-Hannah!-kiált fel az emeletre -Egy barátod keres.-mondja, mire nyílik egy szoba ajta.Az én Hannah-m lép ki rajta. Haja lazán felkötve feje tetején, kinyúlt pólót, és shortot visel. Megpördül, hogy bezárja az ajtót, és ekkor meglát. Szeme hatalmasra kerekedik, szája elé kapja a kezét, és mosolyogni kezd. Letrappol a lépcsőn, közbe végig egymás szemébe nézünk, majd a szülei elé áll. Csak most veszem észre az apját,aki érdeklődve néz ránk a kanapéról. -Anya,apa, ő itt Dean Winchester. Egy barátom.-mondja, majd teljesen elvörösödik. Ezt a szülei is észreveszik, és sokat sejtően egymásra mosolyognak. Az anyja elém lép,kezet nyújt, majd utána az apja is. Mozog a szájuk, gondolom bemutatkoznak. De egyszerűen nem tudok másra figyelni, csak Hannah-ra. Szülei kérdőn néznek rám, mire leesik,hogy válaszra várnak.
-Örülök...a...találkozásnak.-mondom akadozva, majd Hannah átveszi a szót.
-Felmegyünk a szobámba.-mondja, majd elindul a lépcsőn,én pedig követem. Már mindjárt Hannah szobája ajtaja előtt állunk, de hirtelen kinyílik egy másik ajtó, és egy kislány ugrat ki belőle. Igen, ugrat. Szó szerint kiugrik elénk.
-Sziiiiiiiaaa! Hát te ki vagy?-kérdezi mosolyogva.
-Ashley, ő Dean, a barátom.-mondja Hannah.-Dean, ő a kishúgom, Ash.-mondja Hannah.
-Húúú. OLYAN barát?-kérdezi nevetve a kislány, mire Hannah a szemét forgatja.
- Ash, menj,és nézd a mesét, mert lemaradsz a legjobb részről.-mondja, és megsimogatja a húga haját, aki berohan a szobájába, és folytatja a mesét. Nevetve lépünk be Hannah szobájába, bezárja magunk után az ajtót. Amint kattan a zár, szinte rámugrik, és megölel.
-Hannah,Istenem, én is örülök neked, de várj egy kicsit! Még összenyomod!-kiáltok fel nevetve.
-Mégis mit?-kérdezi, mire mosolyogva elé tartom a dzsekim belsejének a tartalmát. Pontosan erre a reakcióra vártam.

Where is your boy tonight?Where stories live. Discover now