Egy démon lány bele szeret egy vadász fiúba. De ez a démon lány nem akár milyen démon. Ő Lucifer lánya,kit nem akart az apja de tizenhét év után kíváncsi a lányára. Elizabeth Adams egy fiatal lány aki mindig is emberként élt. De ezeknek az éveknek...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A reggelem egy kávéval kezdtem mint mindig. Közben a News újságot olvasgattam. Mikor meg ittam a kávém,letettem az újságot és felvettem a fekete csőnadrágomat,egy piros topot,és a fekete bőrdzsekimet. Meg fésültem szőkés barna hajamat és munkába indultam. Kilépve a poros lakásból egy férfi nekem ugrott és az ajtóhoz szorított, nyakamhoz meg egy kést. Pislogott egyet, és a barna szemei feketévé váltak. Már megint egy démon,mondtam magamba.
- Meg vagy te ribanc!-sziszegi.-Lucifer már minden hol keres.-szorítja még jobban a kést a nyakamhoz.
Igen az apám Lucifer. Azért keres mert tizenhét év alatt egy szer se látott. Hogy,hogy lehet neki gyereke? A Sátának? Úgy,hogy tizenhét éve Lucifer össze feküdt egy útkereszteződési démon nővel. Így ő teherbe esett és kilenc hónapra rá jöttem én. Az apám nem tudta,hogy a nő terhes lett így rólam se hallott elég sokáig. Az "anyám" nem akart így oda adott egy családnak. Hogy én ezt mind honnan tudom? Már sok démont küldőt értem az apám. Legelőször tizenöt éves koromba. Akit érdem küldött az nagyon aranyos volt és bánta se akart,így mindent el mondod nekem. Igazából mindig is tudtam,hogy ők nem az igazi családom. Pedig őt annyira szeretek engem mint ha a saját lányuk lennék,én pedig annyira szeretem őket mint ha a saját szüleim lennének. A családom már egy éve halott. Meg ölte őket egy démon. Azóta pedig bujkálok előlük. Azért lakom egy ilyen poros,rozoga ágyú,be ázott plafonú házban.
Az én szemem nem tud átváltozni feketévé,ebben viszont az apámra ütöttem. Tíz éves koromig a bibliát bújtam,így mikor mindenre fény derült tudtam,hogy az apám szemét örököltem. De belsőre nem hasonlítok rá. Én mindig segítettem az embereknek,kedves voltam velük és szeretem őket. Még volt is egy autószerelőnk. Ott mindig segítettem az apámnak.
A démont aki a hegyes kést szorította a nyakamhoz teljes erőmből hátra löktem. Nagy erőm volt de soha nem használtam. Csettintettem egyet és el tűnt. Ez volt az én erőm. Ha csettintettem bármilyen szörnyű lényt el tudtam tüntetni.
***
Egy gyorsbüfében dolgoztam ahol lenéztek és csak csicskáztattak. Be érve felvettem a narancssárga kötényemet és felvettem a rendeléseket. Ide minden nap ugyan azok jöttek be. De ma egy új idegen jött be. Magas volt,barna haja és elégé sármos volt. Egy salátát rendelt. A pultnál ült és a laptopján nézett valamit.
-Beth vidd ki a szemetet!-szól a főnököm. Nagyot sóhajtottam és oda ballagtam a zsák szeméthez és kivittem.
Be dobtam a szemetet a nagy zöld kukába. Meg fordultam és valaki arcon öntött szentelt vízzel. A szentelt víz nem égetett annyira engem mint egy átlagos démont. Engem inkább csikizett. Utána megint hozzám szorítottak egy kést.
-Szia cica. Most beszélni fogsz.-mondja egy férfi.
Harminc év körüli sötétbarna hajú és zöldes-barnás szemű. Éreztem,hogy ő nem démon. Ő más. Ő egy vadász. Aztán jött ki hozzá a társa. A társa a bent ülő salátát rendelő srác volt.
-Te..-nézzek rá össze hunyorított szemel.
-Öcskös ne mond,hogy összeszedted?-kérdezi nevetve a pasi aki megtámadott
-Nem!-tiltakozik a magas. Megránt a barnás-zöld szemű és hátul össze fogja a kezeimet.
-Mit akartak?-érdeklődöm meg
-Most kussolsz.-szól rám. Szemem forgatva mentem.
Az egyetlen ami most eszembe jutott,hogy ők is apámat keresik. Ezért nem tiltakoztam. Kíváncsi vagyok az apámra,és előbb "keresem" meg velük,mint,hogy egy démon elé vigyen.
****
Egy tóparti faházba vittek. Elég elhagyatott volt. Mintha itt utoljára húsz éve jártak volna. A fa recsegett a lábam alatt.
Bent le ültettek egy székbe és bele kötöztek. A padlóra fel volt festve egy démon csapda. A kisebbik pasi le ült velem szembe, a másik meg mászkált mögöttem.
-Kik vagytok?-kérdezem,és ezzel meg törtem a kínos csendet.
De senki nem válaszolt.
Egy újabb taggal bővültünk. Egy öreg,szakállas,pocakos hapsival. Aki mikor meg látott engem ideges lett.
-Dean minek hoztad őt ide? Minden démon őt keresi,és most nincs kedvem egy fekete szemű suttyóhoz se. -mondja idegesen
-Valaki el engedne engem? Nekem munka helyem van,és eszem ágába sincs titeket bántani.-mondom. remélem el engednek mert ez a kötél nagyon szoros.
-Dean igaza van. Neki munkája van,és olyan ártatlanul néz ki. Szerintem nem tudja,hogy hol van Lucifer.-áll ki mellettem a magas srác.
Rá nézek és elmosolyodom.
-Sam,te meg akarod őt dugni? Miért állsz ki egy ilyen mellet? Te nem vagy tisztába azzal,hogy ő ki! El varázsoltak a zöldes-kék szemei?-kiabál Samel Dean.
A srác aki kiállt mellettem Samnek hívják. Nem értem miért nem merek ki mondani,hogy én vagyok Lucifer lánya. Én nem vagyok olyan mint ő,nem értem mitől félnek. Én csak vissza akarok menni az ócska munka helyemre és ennyi.
-Szia Sam.-suttogom és integetni próbálok neki. Sam vissza int.
Aztán oda megy Deanhez és a másik emberhez és kihívja őket.
Míg kint voltak addig kénytelen voltam kiszabadítani magam. Így esélyem se volt meg szólalni,vagy bármi mást csinálni.
Egy röpke 15 perc múlva vissza jöttek.
Amikor be jöttek nagyot néztek,hogy,hogy a francba tudtam ki szabadulni. Rajtam a démon csapda nem hatót. A pasi akinek nem tudtam a nevét meg indult felém egy démon ölő késsel. Kicsit hátrébb mentem,de Sam elém ugrott,és le fogja mind két kezét a férfinak.
-Bobby ne!-nyugtatgatja őt Sam.
Mindenki Samre néz. Dean oda megy Samhez és behúz neki egyet. Sam hátra esik és el ájul. A feje nagyot koppant a fa padlón,tisztán lehetett hallani. Utána Dean felém indul,de én annyira hátrébb csúszom a kanapén,hogy le esem róla és be verem a fejem a padlóba. Először mindent homályosan láttam aztán minden elsötétült.
Sziasztok:). Hát ez egy új történetem ami csak úgy ki pattant a fejemből és muszáj volt le írnom mert addig nem tudtam volna nyugodtan aludni.;) Remélem tetszik,és Ha Tetszik akkor nyomjatok rá egy VOTEt :* XOXO: Esther
