Egy démon lány bele szeret egy vadász fiúba. De ez a démon lány nem akár milyen démon. Ő Lucifer lánya,kit nem akart az apja de tizenhét év után kíváncsi a lányára. Elizabeth Adams egy fiatal lány aki mindig is emberként élt. De ezeknek az éveknek...
Fagyos,hideg decemberi nap volt. A Winchester testvérek és Castiel Denverbe telepedet le pár napot egy kitsune miatt. A fiúk még karácsony előtt végezni akartak vele,hogy utána nyugodtan töltsék az ünnepeket. Egy Clouds nevű motelban szálltak meg. A kisebbik Winchester Sam el ment egy éjjel-nappal nyitva tartó gyors büfébe,hogy valami kaját hozzon. Az angyal és a vadász kettesbe maradt a motel szobában.
Dean egy pokrócot csavart maga köré,és ült le a laptop elé. Nyomokat kereset a rendőrség adat bázisában,ami el vezeti őket a kitsunehoz. Castiel az ágyon ült és Deant nézte csillogó szemekkel. Mint ha az angyal példaképként tekintene Deanre. Mindenki ezt hitte,még Dean is. De Castiel valami mást érzet. Valami olyat amit még eddig nem érzet. Nem merte bevallani Deannek,hogy mit érez,de még magának se. Csak ült és nézte Deant ahogy a szemei le föl cikáztak a laptop képernyőjén.
-Cass,ha nem akarsz segíteni akkor kapcsold be a tévét és nézz benne valamit. Csak ne nézz így rám,ez olyan zavaró.-szól Dean,aki zöld szemeit Castielre emelte.
Cass nem válaszolt erre semmit. Csak a távirányító felé nyúlt,hogy be kapcsolja a tévét.
-Dean,kérdezhetek valamit?-nézz Deanre újból az angyal.
-Persze.-válaszolja Dean
-Ugye mi öröké barátok leszünk? Soha nem hagyjuk cserbe a másikat,ugye? Ígérd meg,hogy ha bármi is történik mi itt leszünk egymásnak.
Dean egy bólintással válaszolt a kérdésre.
-Nem akarlak el veszíteni.-Castiel szemei bekönnyeztek.
-Testvérek vagyunk Castiel. Sose hagyjuk egymást cserbe.-mondja Dean,aki le csukta a laptop tetejét és már teljesen Castielre figyelt.
Castiel nem Dean szemeibe nézett,ha nem a száját figyelte. A szíve a megszokottnál gyorsabban kezdet verni. Késztetést érzett arra,hogy oda menjen Deanhez és be vajon neki mindent. De nem ment. Mikor már fel akart állni és oda menni Deanhez,akkor lépet be Sam. Így az angyalnak Dean csak egy álom maradt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Beth~
A jelen
Dean és Sam föl emelte Castielt,és fel vitték a kanapéra. A pulzusa egyre csökkent. Meg egy vizes rongyot hozz és Cass arcáról el kezdi le törölgetni a vért. Utána egy újabb rongyot hoz,amit már a homlokára tesz. Meg halkan beszélni kezd hozzá,talán,hogy arra fel ébred arra.De nem. Castiel semmit nem reagált rá. Csak feküdt a kanapén mint egy darab rongy. A szoba tele volt a kétségbe esés szagával.
-Dean,tudod jól,hogy Cass már nem teljesen angyal! Tudod jól,hogy vigyázni kell rá! Mi a francért lökted meg?!-vonja kérdőre Meg Deant
Dean rám nézz. Ha a szemeivel ölni tudna,már halott lennék. Dean nem mond semmit csak fogja magát és ki megy. Meg dühösen követi őt.
Bűntudattal tele ültem Castiel előtt,aki szinte miattam fekszik ott. Fel akartam állni,de a testem nem engedett. Sam le ült mellém és ujjainkat össze kulcsolta.
-Beth gyere menjünk és mossuk le magunkról a vért.
Csöndben fel állok és követem Samet. Kezembe fogtam egy rongyot,be vizeztem és el kezdtem bal karomról le dörzsölni a rám száradt démon vért.
-Várj,segítek.-veszi ki kezemből a rongyot Sam.-Ne emészd magad ez miatt. Ez nem a te hibád. Dean lökte meg Casst.
-De ez az én hibám Én csináltam ezt a nagy fel fordulást! Ha nem csinálok semmit akkor Dean nem kezd el velem veszekedni,és nem löki meg Casstielt.-húzom ki karom Sam kezeiből.
Sam közelebb lép hozzám,tenyerét a derekamra helyezi és magához húzz. Szemeimből könny cseppek folytak. Sam az ujjával le töröli őket az arcomról és gyengéden meg csókol. Csókja puha volt. Mint ha ezzel akart volna meg nyugtatni. Egy kicsit sikerült is neki. Derekára tettem kezeimet,és pólóját kezdtem szórítani. Tenyereit fenekemre helyezte,és már vadabbul kezdet csókolni.
Ajtó nyikorgást hallok,és el húzódom Samtől. Az ajtó felé fordulok és Bobbyval találom szembe magam. Akit régóta nem láttam. Mikor utoljára is láttam.akkor meg akart ölni,és most nem tudom mit akar majd velem csinálni.
-Bobby.-megy oda Sam hozzá
Bobby közelebb megy Samhez és a fülébe súg valamit,közbe a szemét nem veszi le rólam. Sam felém fordul és magukhoz hív.
-Bobby ő itt Beth Adams. Beth ő itt Bobby Singer,aki apám helyet apám volt.-Bobby a kezét nyújtja felém. Először egy kicsit el gondolkozok,aztán én is a kezemet nyújtom.
Meg és Dean beléptek az ajtón. Dean szemei vörösek voltak,Meg arcán meg semmien érzelem nem mutatkozott. Meg oda ment Casshez Dean meg hozzánk jött oda.
-Bobby. Hogy ment a rugaru vadászat?-kérdezi Dean
Nem tudtam nem levenni a szemem Dean vörös szemeiről. Vajon mi történhetett kint..
Bobby és a fiúk le ültek a konyhába,az étkező asztalhoz és Bobby mindent el mesélt a vadászatáról. Én be mentem Meghez és Castielhez. Meg Castielt nézte,ahogy fekszik ott mozdulatlanul. Meg szemei csillogtak mikor Castielre nézett,Megnek Cass volt a ding.
-Meg ha nem veszed tolakodásnak akkor meg kérdezném,hogy mi történt Castielel,hogy már nem teljesen angyal?-kérdezem halkan
Pár perc néma csönd után Meg megszólal.
-Még párhónapja volt egy ügy,amin egy démont kergetünk. Cass az angyal erejét akarta használni ellene,de a démon gyorsabb volt és meg vágta a nyakát valami féle késsel,ami magába szívta Cass angyalosságának egy részét. Azóta is keressük,hogy milyen kés lehetett az,de nincs semmi válasz még. -sóhajtja Meg
Egy apró mocorgás hallatszik a kanapéról. Meg és én egyből Cassre nézzünk. Cass ujjai mozogni kezdtek. Az ujjai után már a karja,aztán kinyíltak a szemei.
-Fiúk!-szolok
Dean,Sam és Bobby boldogan jöttek oda. Mindenki széles mosollyal nézett Cassre. Dean le térdel elé és meg fogja a kezét.
-Dean,emlékszel mit mondtam Denverben?-kérdezi Castiel aki már fel ült.
Dean mosolyogva bólint. Dean nem tudta levenni,Castiel kék szemeiről tekintettét. Mint ha csak ők ketten lettek volna a világban.
Meg felállt és ránk nézett. Göndör haját piszkálta aztán meg szólalt.
-Nekem el kell mennem. Sajnálom. Castiel te mindig is az én unikornisom leszel. Soha nem foglak el felejteni. De látom és érzem,hogy én nem vagyok a te unikornisod.-mondja Meg,aki hirtelen meg fordult és ki sietett az ajtón.
Össze néztünk mind akik bent voltak. Castiel arca döbbent volt. Dean arcán lehetett látni,hogy ő már ezt tudta. Sam és én kirohantunk. De Meg már nem volt sehol. Castiel mozdulatlanul ült,és nézett maga elé. Dean a hűtőhöz ment és kivett belőle egy üveg sört. Bobby csatlakozott hozzá. Sam még mindig kereste Meget. Én csak álltam az ajtóba és Samet néztem,ahogyan keresi Meget.
