Kurvának Születve™[szünetel]

~22~

-Mióta dolgozol a cégnél?-kérdezem és felbontok egy üveg vörösbort.
-Fél éve.-mondja Erick és kényelmesen elfoglalja magát kanapémon.
-Szép ház! Mióta laksz itt?-néz körül.
-Hát nem régóta talán egy hónapja.-nevetem el magamat és leteszek a dohányzó asztalra kettő boros poharat.

-Érdekel a művészet?-áll fel és odasétál egy nagy olajfestményhez.
-Igen, de annyira nem vagyok jártas benne.-jelentem ki és ezzel megakadályozom, hogy meg tudja kérdezni például ki csinálta vagy ilyesmi. Hisz ezt is az FBI olyan tagjai rendezték be akik erre vannak specializálódva.

Természetesen betanítottak mindenféle kérdés elhárítására és sok adatott is meg kellett jegyeznem a "múltammal" kapcsolatban, hogy tudjak válaszolni úgy, hogy ne merüljön fel a lebukás veszélye.
De éles helyzetben sokkal könnyebb hibát véteni...például: rossz dátum, eltévesztett név és már meg is van a baj!

-Eddig hol laktál?-kérdezget tovább és elveszi az egyik poharat.
-Sydney-be.-válaszom monoton és ha kéne már tudnám sorolni a többi dolgot amit belém erőltettek a felkészítésen.
-Azti! Nem is hallatszik az akcentusodon!
-Köszi! De nem mindig laktam ám ott!-nevetek és öntök neki és nekem is a finom borból.
-Hogy hogy?-néz rám érdeklődően, majd koccint velem.
-Tudod a barátom igazi kalandkereső és világjáró volt. Sok helyen járt és legtöbbször engem is magával hurcolt.

Valahogy sosem éreztem magaménak ezt a szöveget... Lehet, hogy azért mert ez az élet annyival jobb lett volna? Nem tudom, de egy biztos az a lényeg, hogy más elhiggye ezt a maszlagot...

-Szóval ez okozta a párkapcsolatotok végét?-érdeklődik és mellém ül.
-Mármint mi?-nézek rá, mert hirtelen nem tudom miről is van szó.
-Az hogy ő minden hova ráncigált?
-Nem. Inkább az, hogy sok helyen telepedtünk le és mire észbe kaptam volna már tovább is kellett menni.
De ne érts férre nem az volt a baj, hogy világot láttunk csak az ,hogy nekem ez túl gyors volt. És a végén már teljesen kiborultam az állandó változástól.

-Értem.-mondja és gondolkozóan bólogat párat.
-Na és veled mi van? Mesélj valamit te is!-noszogatom és bátorítóan karjába bokszolok.
-Hát...-mosolyog és belekortyol italába.
-Kanadában nőttem fel egy kedves házaspárnál, akiknek nem adatott meg az, hogy saját gyerekük lehessen...
Szóval én voltam gyerekük helyett gyerekük...ha ezt lehet érteni!-nevet fel kényszeresen.
-Persze! Értem én!- mosolygok.( mint ha ez olyan vidám lenne... )
- Amint betöltöttem a 18-at végleg elhagytam "szüleimet" és a várost is egyaránt.
Majd munkát kerestem egy ideig ügyvédnek tanultam, de fél úton elfogyott a pénz és a hitem is odaveszett. Talán sosem voltam elég jó, hogy ügyvéd lehessek...-arcán valami bánat szerű fut végig, de őszintén megmondva nem tudom mi lehetett az igazán.
-Aztán végül ott hagytam csapot-papot és ide költöztem. -fojtatja és lehúzza az utolsó kortyot is a pohárból.
-Nem fogod elhinni, de két utcányira lakom tőled! -mosolyodik el félbehagyva az előbbi témát. (Szerintem be sem akarta fejezni igazán...talán észrevette, hogy a hangulat kezd rossz lenni...)
-Azta! Ez nagyon...klassz!-erőltetek egy mosolyt arcomra és lejjebb húzom rövid szoknyámat combomon.
Erick is felfigyelt szoknyám méretére és egy huncut mosollyal ajándékoz meg.

-Mond Rebeca! Szereted a rejtélyeket?-néz a szemembe.
-Tessék?-nyelek nagyot és öntudatlanul is ajkamba mélyesztem fogaimat.
-Szereted a rejtélyeket?-ismételi meg ugyan abban a hangnemben.

Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de szerintem vagy 20 fokkal' melegebb lett a szobában.

-Én... Nem tudom... azt...azt hiszem igen!?-dadogok a rémülettől, mivel tekintete beszippant és félő, hogy nem jutok ki belőle élve.

-Akkor kérlek fejtsd meg azt, hogy miért nem tudlak kiverni a fejemből!-simít végig karomon.
-Ömm...mert nem rég találkoztunk?-kattog az agyam valami választ kutatva de...semmi egyszerűen lefagytam.
Halkan felkuncog. (Gondolom azon, hogy mennyire vörös a fejem.)
-Szerintem tetszesz nekem!-mondja nemes egyszerűséggel én pedig totálisan leblokkolok.
-Hogy mi van?-bököm ki az agyam pedig felmondja a szolgálatot.
-Tudod én mindig megmondom az igazat...de veled kapcsolatban szívesen hazudnám, hogy nem bírlak... Csak tudod az nem igazán fedné a valóságot.

Miket beszél? De most komolyan! Esküszöm, hogy egy szavát sem értem... Szerintem szimplán csak meghülyültem.

-Valami volt abban a borban.-jelentem ki és lerakom a poharamat.
-Lehet.-vonja meg a vállát.
Hirtelen maga felé fordítja arcomat
ajkaimat pedig kezelésbe veszi.

Magam sem tudom miért, de vissza csókolom és csak akkor hagyom abba mikor már elérem a pánik küszöbét.

Mit csinálok én?
Nekem Seth-et kell elvarázsolnom nem pedig Erick-et!
De mit csináljak?
Azt sem mondhatom neki, hogy hagyjon mert nekem "csak a főnök kell".
Igazán furán venné ki magát a dolog...
De ezt akkor sem hagyhatom...

-Erick!-szólok rá idegesen,
mert kezei életre keltek rajtam.
-Talán nincs kedved egy munkatársi szexre?-ravasz mosolya szinte benedvesít...szinte.

-Te sem gondolhatod komolyan ezt!?-nevetek és hangomban egy kis megvetés bujkál.
Igen megvetem, mert azt hiszi vagyok olyan hülye liba és simán széttárom a lábaimat minden szexi pasinak.

Természetesen pár hónappal ezelőtt valami hasonlóból éltem, de ha lesz elég pénzem... esküszöm hogy...valamit kitalálok, mert hogy én oda vissza nem megyek az is biztos!

-Azt hittem, hogy legalább akarod!-mondja kicsit sértődötten.
-Miből?-nézek rá és karjaimat keresztbe fonom magam előtt.
-Talán a meghívásból?!-néz rám döbbenten.
-Mi? Ezt nem hiszem el! Ti férfiak csak szexre tudtok következtetni abból, hogy egy nő kedvesen áthív magához beszélgetni?-állok fel és idegesen csapkodni kezdek.
-Basszus! Pedig eléggé egyértelmű a dolog!-áll fel ő is.

-Na fasza!-bólogatok "elismerően".
Felkapom a poharakat és az üveget, majd a konyha felé veszem az irányt.
Erick is követ és szótlanul nézi durcás képemet.

-Most megbántottalak?-mondja két perccel később a konyha pultra ülve.
-Dehogy! -mosolyodom el.
-Csak...nem vagyok készen új kapcsolatokra.-hazudom.

Láthatóan megkönnyebbül.

-Lehetne, hogy előröl kezdenénk a dolgot?- túr bele gyönyörű dús hajába, amitől számban azonnal összefut a nyál.

-Persze!-mosolyodom el és gyönyörű tengerkék szemeibe nézek.

••••••
Az este folyamán még beszéltünk pár dologról: ki mit szeret, élmények, munkatapasztalatok és más lényegtelenebb dolgok...

Közben megfogott valami újra ebben a srácba.
Ahogy beszélt a kalandokról a szeme végig csillogott, mint egy kisgyereknek aki kedvenc új játékáról beszél.
Vele fiatalosnak érezhettem magam. (bár fiatal is vagyok csak a társaságom nem az...)

És kicsit fura is volt hisz nem beszéltem még így pasival mivel mindig csak a "munka" volt. (Mármint nekem munka a hapsiknak meg kikapcsolódás vagy ilyesmi...)

Ilyenkor jó ha az embernek vannak barátai! Hisz anélkül igen nehéz bárkivel megosztani a bajokat...
Talán végre lehetne egy barátom? Egy barát akinek eléggé bejövök.
Ó Istenem...mond!...Hogy lehetne ebből barátság?