Kurvának Születve™[szünetel]

~"Keserű", mint a kávé~

Vagy dél is elmúlhatott mire felénredek. Körbenézek, de nincs sehol senki. Nem hiszem el, de  tényleg Sethnél aludatm. (Még soha nem történt olyan, hogy egy férfi àgyàban ébredtem úgy, hogy nem fektetet meg.)

Amióta "kiemeltek" a por életemből olyasmiket élhettem át amire már végképp nem számítottam....
Régen legtöbször azt sem tudhattam biztosan, hogy megélem-e a holnapot....

Vagy még fél órát feküdtem és gondolkodtam azon, hogy milyen ironikus is az életem.

Nem voltam senki amíg meg nem bíztak. Aztán kaptam egy mű életet , de legalább nem kellett szenvednem a túlélésért. Kaptam egy dokit aki végül a szívemet ápolta azáltal, hogy mellettem állt. De a küldetés fontosabb volt.
Most pedig a mű életemmel próbálok közelíteni egy olyan férfihez, aki azt hiszi a boldogságért vagyok vele. De ha lebukik akkor mindennek vége. Vele együtt nekem is hisz tudom, hogy nem fognak csak úgy elengedni. Addig is itt az alkalom, hogy egy kicsit is fontosnak èrezhessem magam és boldog legessek ... de hogyan ha a bűntudat sokkal erősebb és keserűbb ezeknél?

Seth:
Miután elintéztem az asztalomat, vissza jöttem a papírokért. Nem bírtam volna ott maradni azok után amit mondott...

Az este folyamán elintéztem pár telefonbeszélgetést is. A legtöbbjük a testvéremmel kapcsolatosan felmerülő problémák miatt volt.
Végül úgy döntöttem, hogy már nem megyek vissza, inkább itt alszom a kanapén.

Nyolc körül kopogtatásra ébredek.
Erick lép be az ajtón, kezében kettő poharas kávéval.
Jó reggelt! -csukja be az ajtót, arcára pedig levakarhatatlan mosoly ül ki.
Neked is!- tegezem le, hisz most nincs senki a közelünkben.
Ezeket kinek hoztad?- nézek rá furán amit ő láthatóan nem is ért.
Nektek! Hol van Rebeca?-néz körül az irodában, szeme pedig úgy csillog, mint egy kisgyereknek aki épp az ajándékát keresi a fa alatt. (De ez nekem valamiért annyira nem jön be.)

Várjunk!
Egy: Nem értem miért ilyen lelkes.(kora reggel)
Kettő: Miért hozott kávét mindkettőnek? 
Három: ....
Soha nem hozott még semmit sem nekem a rossz híreken kívül!!!

Mi van veled?-mérem végig barátomat.
Ugyan mi lenne? Már az is baj, ha az ember kedveskedni próbál?- hízelgős hangja az idegeimet tépázza.
Nem csak fura...-vonom meg a vállam és inkább ráhagyom.
Egyébként Rebeca ma nem jött be dolgozni!...ha már ennyire érdekel! - állok fel, de féloldalasan azért figyelem reakcióját.
Láthatóan csalódottnak tűnik a hír hallatán.
És mi van vele?-vált át kicsit fagyosabb hangnembe és lejjebb ereszti a kezében tartott kartontálcát.
Rosszúl nézet ki, ezért nem engedtem el reggel.-jelentem ki és elégedetten  nézek Erickre, aki nem szól semmit a helyzetre. (Úgy látszik érti bújtatott üzenetemet.) Arcizma megremeg szemét pedig az enyémbe fúrja. Egy ideig farkasszemet nézünk egymással, majd ő töri meg a kis "játékunkat".
Chhh.-túr bele hajába és az ajtóhoz lép. Mindegy' is! Nekem most dolgom van!-viharzik ki a szobából.
Nem tudom mi is volt ez köztünk. De az tuti, hogy nem miattam jött ide.
Idegesen nyitom ki az ajtót és utána kiabálok.
- Bazdmeg és hol a kávém?
Szerencsétlenségemre pont egy idősebb hölgyet ordítók le akire akkora szívinfarktus hozok, hogy rámönti a...a szilvalevét?(Ez most komoly?)
Erick hangját hallom felröhögni a lift felől. Addig nevet amíg az el nem indul. (Bár a fejemben még 10 perc után is ott vízhangzik.)

Sziasztok!
Nagyon izgulok! Remélem tetszett nektek ez a kis szösszenet! Ha így van, kérlek hagy magad után nyomot, hisz ezzel is sokat segítesz! Köszönöm, hogy elolvastad!!! Puszi
R.😅😘💕