Kurvának Születve™[szünetel]

~12. rész~

Felénken lépek ki a fülkéből, mire egy nővel találom szembe magam.
- Jöttem a ruhákért. - mosolyog kedvesek, majd megfogja a válfákat és az anyagokat.
- Rendben ezzel meg lennénk. - hallom meg hátam mögül Rose szórakozott hangját.
Szélsebesen fordulok felé.
Nem tudok megszólalni, ahogy végig nézek rajta. Egy laza has póló és egy szép szaggatott farmernadrág van rajta. Teljesen az ő stílusa.
Mehetünk? - néz rám mosolyogva.
Némán bólintok, majd követem a kasszához.

Most akkor irány oda! - mutat egy üzletre és karján feljebb tolja egyik ruhás szatyromat. Nagyon ragaszkodott, hogy ő cipelje helyettem is.
Re...rendben. - hunyorgok a nap miatt, mire hirtelen valamit a fejemre rak. Meglepődve veszem fel napszemüvegét.
- Az egy fodrász szalon? - állok meg.
- Aha. - néz rám olyan fejjel, mint ha ez nem lenne egyértelmű.
- De köszi, én így jó vagyok! - fordulnék vissza, de ő csuklón fogva húz az üzlet felé. - Ne legyél ennyire szerény!
Nem akarom, hogy még a hajamat is megcsinálják. Tényleg nagyon zavar ez a sok gondoskodás. Nekem az teljesen elég, hogy velük lakhatok. De, hogy még a gondomat is viselik és még öltöztetni is akarnak!? Biztos megérdemlem mind ezt!?
- Figyelj! - áll meg hirtelen, aminek következtében majdnem neki megyek. - Mondok valamit!- néz rám komolyan. - Van okunk rá, hogy megváltaztassuk kicsit a kinézetedet. De most ennyi legyen elég és bíz bennem! - ragad meg újra, de most én  nem ellenkezem. Csak gondolkozom előbbi szavain. Olyan, mint ha bujkálnom kéne. De miért? Vajon köze van az amnéziámhoz? Akkor a hajfestést is Erick tanácsolta volna? Miért nem akarják velem is megosztani?

- Ne gondolkozz már ennyit! Idáig hallom ahogy kattogsz! - nyitja ki előttem az ajtót.
Belépve egy tágas helységben találom magam pár sürgő-forgó emberrel.
- Arra! - mutat egy csaj felé aki éppen az újságokat rendezi. Érdekes öltözéke miatt, egyből észreveszi az ember.
- Szia! - szólítja meg Rose baráti hangon.
Ő erre felénk fordul arcára pedig egy óriási mosoly ül ki. - Halihó csajok! Kit hoztál magaddal Rose? - néz végig  rajtam, majd barátságosan kezet nyújt. - Nana vagyok.
Én meg Rebeca. - rázom meg kezét.
- Szeretnénk neki valami új stílust. - borzolja fel hajamat.
- Milyenre gondoltatok? - kérdezi miközben megfog és leültet egy székbe.
- Hát nem tudom... Milyent találnál neki? - néz rá engem meg sem kérdezve.
- Hmm... - mér végig újra, majd barátjához fordul. - Olyan kis aranyos, nem gondolod?
- De! Szerintem is! - néz rá boldogan, hogy ő is így véli.
- Hmm... - mosolyodik el ravaszul a pirszinges szájú Nana. - Van olyan szín, amit nem szeretsz?
Zavartan nézek rá. Ez most úgy hangzott, mint ha valami extrémre készülne!
- Nem igazán.
- Rendi! - mosolyog vidáman, majd megint Rosehoz fordul. - Mindig ilyen kis szerény?
- Hát mikor nem mufurc akkor legtöbször igen. - néz tükörképemre.
- Rendi! Már mikor találkozunk akkor eldöntöttem, hogy milyet akarok, de most csak megerősíttetek benne. - kuncog halkan, majd levesz egy köpenyt és rám teríti. Barátjához fordul és valamit fülébe súg, aki ettől hevesen bólogatni kezd.
- Rose! Kérlek, takard le a tükröt! - utasítja vidáman és tapsikol párat.
Úr isten! Hova kerültem!?
- Mit fogsz csinálni? - nézek rá félve.
- Majd meglátod! Tetszeni fog! - kezdi kifésülni hajamat.
- Na erre én is kíváncsi vagyok! - vigyorog Rose, majd helyet foglal egy másik fodrász székben.
- Bíz bennem! - kacsint rám, majd munkába kezd.