-Internal Pain- {l.h} BEFEJEZETT

-part16-

-lebuktam..-

Csak futottam..
Fájt. Iszonyatosan fájt látni mással. Szívem apró darabokra tört.
A szobámba érve azonnal összeestem és a könnyeim patakokban folyni kezdtek.
Miért nem mondtam el inkább Lukenak az érzéseim? Miért kellett látnom ahogyan Amyt megcsókolja? Miért kell ilyen szerencsétlennek lennem? Miért kell ennyi fájdalmat elviselnem? Miért nem lehetek boldog? Miért kell szenvednem? Miért kellett Lukenak belépnie az életembe? Miért kellett felborítania a megszokott életem?
Odacsúsztam az éjjeli szekrényemhez és kivettem belőle a jól elrejtett pengémet.
Csuklómhoz emeltem majd meghúztam. Az emlékek csak úgy jöttek elő...persze a fájdalmas emlékek.

"Azta rohadt! Te aztán vékony vagy.."

Majd még egy vágást ejtettem.

"-Emma! Emma kérlek várj meg!
- Mivan Luke?!
- Nem értelek az van!
- Mi?
- Bárkit aki segíteni akar neked azt te ellököd magadtól! Mond ez mire jó?
- Te..te ezt nem érted!
- Ugyan mit? Itt már nem az anorexiádról van szó!
- Hanem miről?
- Arról, hogy önfejű vagy és makacs!
- Hagyj békén Luke, kérlek! Egyáltalán nem ismersz! Nem tudsz rólam semmit!
- Fáj az igazság mi?"

Majd még egy vágás..

"- Anyád és a húgod halott! Autó balesetük volt!"

A könnyeim csak úgy folytak.

"- Luke..egyedül maradtam. Nincs már senkim.
- Ez nem igaz! Jenna és én is itt vagyunk neked!
- Te is?
- Igen, én is!"

"- Igérd meg nekem, hogy soha többet nem bántod magad!
- Semmit sem igérhetek!
- Kérlek!
- Luke..
- Csak ígérd meg!
- Megígérem!"

Erre csak egy fájdalmas mosoly ült ki arcomra.
Egy utolsót húztam a pengével majd ledobtam a földre.
A fejem lüktetett. Szemeim könnyesek.
Kezemből folyott a vér.
Lefeküdtem a földre kezeimet hasamra hejezve. Ruhám azonnal felszívta a vért.
Nem sírtam már csak bámultam csendben a plafont.

.....

Kopogásra ébredtem..észre se vettem, hogy elaludtam.
Jenna benyitott mire felálltam és elfordultam tőle, hogy ne lássa a karom és a ruhám.
-Szia Emma csak azért jöttem mert nem voltál reggel vizsgálaton!
- mondta de nem fordúltam meg. - Emma minden oké?
- I..igen!- remegett meg hangom.
- Emma..miért véres a padló?
A padlóra pillantottam ami tényleg véres volt.
- Öhm vérzett az orrom!- hazudtam.
- Ennyire?
- Igen..
- Emma fordulj meg kérlek!- emelte feljebb a hangját.
Remegő testel fordultam felé.
- Emma...
- Én..én..- a sírás rámtőrt egy szempillantás alatt- Sajnálom!- odarohant hozzám és szorosan átölelt. Még sosem sírtam ennyire.
- Emma miért tetted?
- Mert fáj!
- De mi?
- Hogy Luke mással boldog!- ennyi..kész kimondtam.
- Emma Te..- vált el tőlem.
- Igen..beleszerettem Lukeba..- hajtottam le fejem.
- Mióta?
- Mióta megcsókolt..
- Istenem Emma..- felnéztem rá, de ekkor átnéztem válla felett és megpillantottam Amyt aki döbbent arckifejezéssel állt az ajtó előtt.
- Amy..- suttogtam.
- Mi?
- Emma..Te..miért nem szóltál?- kérdezte halkan.
- Én sajnálom..
- Bűntudatom van amiért nagyjából miattam tetted ezt magaddal!- könnyesedett be szeme.
- Nem miattad Amy! Nem te tehetsz róla..
- Hanem akkor Luke?
- Nem..Én tehetek róla, hogy ezt tettem magammal..

.............

Fuhha nagyon rövid rész de a következők hosszabbak lesznek!
Pusszantás nektek és köszönöm a kommenteket arik vagytok❤
Az elírásokért bocsi:)