1 hónapja jöttünk haza a nyaralásból. Chrisszel eleinte nem szóltunk egymáshoz, aztán megbeszéltük a dolgot, és most úgy tűnik, hogy minden rendben van. Hétfőn újabb nyaralásra indulok. A suli minden évben szervez egy nyári tábort. Egy hétre elmegyünk a közeli tóhoz. Az utóbbi két évben mentem. Idén is így lesz.
Mindig nagyon várom, mert jó szokott lenni, de most kissé tartok tőle. Még nem mondtam Chrisnek hová megyek. Vagyis említettem már, hogy elutazom. De azt nem hogy hova, és főleg, hogy Kivel. Igen, Jesse is ott lesz.
Ez is zavar kissé. Nem igazán bízom magamban. Szeretem Christ, és jól kijövök vele, de Jessebe vagyok szerelmes. Ribancnak érzem magam, de nem tagadhatom tovább.
Chris ma átjön, és együtt fogjuk tölteni a napot. Ma már muszáj lesz elmondanom, hogy hova is utazom. Kívánjatok szerencsét! Szükségem lesz rá...
///
A kanapén heverésztünk egész nap es filmeket néztünk. Chris ült a kanapé egyik végén, én pedig elfeküdtem a többi részén, lábamat barátom ölébe rakva.
- Öhm - nem tudtam hogy is kéne hozzá kezdenem, így egyelőre csak felhívtam magamra a figyelmet.
- Hm? - fordult felém Chris.
- Tudod, holnapután megyünk le a tóhoz.
- Aha, remélem jó buli lesz - mosolygott rám kedvesen.
- Én is. Szóval sokan mennek a suliból, a mi osztályunkból is ott lesz a fele. És más osztályokból, illetve évfolyamokból is jönnek.
- Mire akarsz kilyukadni? - nézett rám kissé gyanakvóan.
- Hát lesznek ott olyanok is, akik Hát... Hogy is mondjam?
- Ő is ott lesz, ugye? - esett le neki.
Nem mertem a szemébe nézni, így lesütött szemmel bólintottam egyet.
- És van jelentősége?
- Nem, nincs. Ő már nem jelent nekem semmit - kezdtem tiltakozni egyből.
- Akkor miért nem említetted eddig?
- Mert nem volt lényeges. És mert nem mertem.
- Én ezt nem értem. Nem jelent neked semmit, nekem azt mondod nincs miért aggódnom, mégsem említed meg, hogy vele mész nyaralni.
- Nem vele, hanem a sulival ahová ő is jár.
- Tudod hogy itt nem ez a lényeg.
Nem szólaltam meg. Nem tudtam mit kéne mondanom. Chris várt pár percet, majd vett egy mély levegőt, levette a lábamat az övéről és felállt.
- Most hova mész? - ültem fel én is.
- El. - azzal felhúzta a cipőjét, kinyitotta az ajtót és megállt egy pillanatra - Majd találkozunk ha eldöntötted mit is akarsz.
És ezzel elhagyta a házat. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Fogalmam sincs mihez kezdhetnék.
Most ebből hogy fogok kimászni?
