Hétfő reggel van. Indulunk. Chrisszel szombat óta nem beszéltem. Eleinte nagyon rosszul éreztem magam, de mostanra elbizonytalanodtam, hogy helyre akarom-e egyáltalán hozni ezt. Mióta megjelent Jesse azóta már nem működik a dolog Chrisszel. És valószínűleg sokat fogom Jesset látni, hisz visszajön a suliba. Nem vagyok benne biztos, hogy Chris az akivel lenni szeretnék.
A suli parkolójában állunk, míg várjuk a buszt. Épp Nellyvel és Miával beszélgetünk mindenféléről, de őszintén szólva én nem nagyon tudok odafigyelni. Az embereket nézem, akik folyamatosan érkeznek.
Egy fekete autó gurul be a parkolóba. Még életemben nem láttam, nem tudom ki érkezett ezzel. A motor mély bőgése magára vonja a figyelmet. Rajtam kívül még jó néhány szempár szegeződik rá.
Az utas oldalról kinyílt az ajtó. Egy fekete tornacipő jelent meg először. Aztán felbukkant egy tökéletesen beállított szökés barna haj is. Napszemüveggel védte szemét az erős fénytől. Sötétkék rövidnadrág, és egy fekete-fehér laza póló volt rajta. A látványtól összeugrott a gyomrom és hevesebben kezdett verni a szívem.
Jesse a szemüveget feltolta a fejére, így látható lett a szeme, ami azonnal találkozott az enyémmel. A mosolya még szélesebb lett, majd visszafordult a sofőrhöz. Mondott neki néhány szót, majd lepacsiztak és Jesse becsapta az ajtót.
Táskáját a vállára vette és elindult felénk. Levegőt alig kaptam. Lélegzetelállítóan néz ki. Nem is emlékszem mikor voltam utoljára ennyire elvarázsolva. Minél közelebb jött annál inkább éreztem magam megbénulva.
- Sziasztok! - köszönt oda nekünk azzal az eszméletlen mosolyával.
- Szia! - köszönt vissza neki Nelly.
Én csak inteni tudtam. Viszont még így sem én voltam az aki a legjobban lefagyott.
- Ki... Volt... Ez... A... Félisten? - kérdezte Mia leesett állal.
- A mostohatesóm - jelentettem ki.
- Akibe bele vagyok esve - tettem hozzá magamban.
Nem tudom hogy fogom kibírni ezt a hetet, ha már a megérkezése pillanatában ilyen hatással van rám. Minden esetre érdekes lesz, az biztos...
///
- Kapcsold már ki ezt a szart, Adam! - szólalt meg mellettem Nelly.
- Miaz hogy szar? Ez a világ legkirályabb száma.
- Szerintem akkor is egy fos.
Adam sértődötten csatlakoztatta a fülesét a telefonjához és úgy hallgatta tovább imádott énekesét.
- Köszönöm - dőlt hátra elégedetten Nelly.
- Szerintem annyira nem szar - szólaltam meg mellette.
- Hogy mi? Te ember vagy egyáltalán? Ennél borzalmasabbat még a világ nem látott. Ha szerinted ez jó nem is akarlak a közelemben látni.
- Most komolyan elküldesz? - nevettem fel.
- Igen. Tűnj a szemem elől, tudatlan halandó - intett a kezével is.
- Igenis úrnőm - hajoltam meg és kerestem magamnak egy szabad helyet.
Körülnéztem és csak Jesse mellett láttam üres helyet. Vettem egy mély levegőt, majd egy kicsit túlzott lelkesedéssel elindultam felé. Minden kérdés nélkül leültem mellé, gondoltam nem kell engedélyt kérnem.
- Száműztek a királyságból? - kérdezte Jesse egy mosollyal az arcán, anélkül hogy rám nézett volna.
- Aha, úgy tűnik én foglak boldogítani az út hátralévő részében.
- Szívesen látlak - arrébb vette a táskáját, hogy jobban elférjek majd felém nyújtotta a fülese egyik végét.
Az egyik közös kedvenc számunkat indította el, mire elmosolyodtam. Láttam a szemem sarkából, hogy engem figyel. Levettem a fejéről a napszemüveget és felvettem, majd lejjebb csúsztam az ülésen. Jesse tettetett felháborodással széttárta a karjait.
- Nekem jobban áll - néztem rá teljes komolysággal.
Nevetve megrázta a fejét. Tudja, hogy nincs esélye ellenem.
Fejem a vállára hajtottam, majd néztem a tájat és így töltöttem az utat a következő megállóig.
///
- Jó reggelt, hercegnő! - simitott végig a karomon.
Morogtam egy picit, majd magamhoz öleltem az ébresztőm. Erre egy visszafogott nevetés volt a válasz, amire már én is felébredtem.
- Elaludtam? - néztem körbe álmosan.
- Bizony kicsim, elaludtál - nevetett Jesse tovább.
- Kicsim? - néztem rá furán.
- Te hívtál így előbb engem - kacsintott majd elhagyta a buszt.
Csodálkozva néztem utána, majd követtem.
- Sose becéztelek úgy hogy "kicsim" - mondtam neki kissé felháborodva.
- Akkor biztos rosszul hallottam úgy egy órája.
A szemem kikerekedett. Beszéltem volna álmomban? Remélem nem mondtam semmi mást.
- És akkor biztos a többit is rosszul hallottam. Mindegy is...
Naneee. Ugye nem? Most komolyan beszéltem? Lehet nem mondtam neveket, így nem buktattam le magam. Nem is emlékszem hogy álmodtam volna valamit, ettől függetlenül lehet hogy beszéltem. Ki kell derítenem mit mondtam.
- Most ugye csak szórakozol! - rohantam utána.
- Aha, igen... Persze, persze - nem volt túl meggyőző.
- Na de most komolyan. Miket mondtam?
- Nem lényeg, meg tuti nem értettem jól.
- De mit értettél? - nyaggattam tovább.
- Oh, nem volt nagyon kivehető mit is akartál.
- Jesse ne csináld már! Nyögd már ki! - emeltem föl a hangom. Mindig nyűgös vagyok ébredés után, ráadásul ő még bosszant is.
- Hát jó ha ennyire tudni akarod... Nem vagyok benne biztos de mintha valami olyat mondtál volna, hogy "te vagy a legjobb pasi a világon", "csak te kellesz nekem" - ledöbbentem. Tuti hogy nem! - És ekkor megkérdeztem, hogy ki is ez az eszméletlen jó pasi, mire ennyit válaszoltál: "te, Jesse Williams! Te vagy a legjobb pasi a világon!"
Ezen a ponton leesett. Végig csak szórakozott. Én megütöm! Komolyan mondom, megütöm!
- Te hülye, idióta! Hogy lehetsz ekkora marha?! Hogy lehetek én ilyen hülye, hogy bevettem?!
Ütni kezdtem, de a végére már én is elnevettem magam. Ő csak nevetve tűrte.
- De a kicsimet tényleg mondtad - tette hozzá egy kicsit komolyabban.
Elmentünk mosdóba, én vettem magamnak inni és vissza is szálltunk a buszra. Megbeszéltük a többiekkel, hogy az út további részét felelsz-mersszel töltjük el. Összeültünk egy helyre, és nem sokkal később indultunk is tovább.
///
Jó néhány kör után még mindig volt majdnem egy óra az útból, viszont már nem volt kedvünk játszani. Visszaültünk a helyünkre és csendesen elfoglaltuk magunkat.
Én elkezdtem zenét hallgatni és a korán kelés miatt megint majdnem el is aludtam. Ismét Jesset használtam párnának. Ő erre halkan nevetett egy kicsit, majd elkezdte simogatni a karom, amelyikkel átöleltem.
Lehet nem kéne ennyire közelednem. Ezzel teljesen össszezavarom őt is, és magamat is. Bár lehet ő nincs összezavarodva, hisz mindig is jobban tudta hogy mire vágyom, pedig én még rá sem jöttem. Abban viszont biztos vagyok, hogy most nagyon jól esik a közelsége.
Most rá van szükségem.
