Save me Clifford! ( befejezett)

17.

Peter pár sorral lejjebb állt egy fiú és egy lány társaságában. A kétségbeesés hirtelen futott rajtam át, majd jobban szemügyre vettem a már több mint 1 éve nem látott fiút. Barna haja kis gombócban van össze fogva fején, szürkés-zöld szemei csillogtak, ahogy mosolyogva figyelt a lányra. Szívem kihagyott egy ütemet, és éreztem egyre jobban kezd elfogyni a levegő köröttem.

- Page jól vagy? - Ránt vissza a valóságba Mike.

- Persze! - Rázom meg a fejem, majd egy nyugtató mosolyt küldök felé. Leültem Ash és Mike mellé, majd már kezdődött is a film, de én egy pillanatára sem emlékszem. Mind végig azon voltam, hogy hogyan fogok tudni úgy kijönni a teremből anélkül, hogy találkoznom kellene Peter-el.

- Page gyere megyünk! - Ismét Mike hangja ránt vissza a jelenbe. Kissé megrázom a fejem, hogy minden gondolat kiszálljon onnan, majd feltekintek az előttem álló fiúra. Körbe néztem, majd tudatosult bennem, hogy szinte mindenki elhagyta már a termet, már csak a takarító nénik vannak, akik össze szedik a szemetet. Mikey a kezét nyújtja nekem, amit elfogadok, majd ő egy nemes egyszerűséggel felránt és szép lassan kisétálunk a teremből. Kiérve onnan, azt hittem menten elájulok Luke és a többiek Peter és a másik két ember társaságában állnak.

- Mike nem mehetnénk? - Nyüszítek egy fájdalmasat.

- De, csak előtte szóljunk a többieknek! - Kezd el húzni a srácok irányába. Ujjaim gyors rákulcsoltam ujjaira, amit ő egy hatalmas mosollyal jutalmazott.

- Sziasztok! - Köszön mikor oda érünk. Én próbálok minél feltűnés mentesebb maradni, de sajnos ez nem nagyon jön össze.

- Page te vagy az? - Hallom meg a jól ismert hangot, amit 1000 közül is megismernék.

- Szia! - Köszönök zavartan, közelebb húzódóm Mike-hoz, mint egy félénk kis gyerek az anyukájához.

- Jézusom, te aztán jól meg változtál! - Nevet fel, majd tetőtől talpig végig mér.

- Honnan ismeritek egymást? - Mutat ránk Ash.

- Öhm régebben mikor sokat lógtam Luke-nál, akkor ott volt Peter is! - Hadarom el gyorsan.

- Azt kihagytad, hogy több mint 1 évig jártatok is! - Nevet fel Luke. Az összes vér kiment az arcomból, majd egy szúrós pillantással ajándékoztam meg a szőke fiút.

- Na, és hogy vagy mostanság? - Peter próbálta terelni a témát.

- Jól, de Mikey mehetnénk? - Nézek fel a fiúra, aki elég szúrós pillantásokkal ajándékozta meg az előttünk álló fiút. A fiú csak bólint egyet.

- Akkor mi megyünk, sziasztok! - Teljesen zavarban vagyok és ezen az sem segít, hogy Mike olyan feszült lett. Még mindig egymás kezét fogva hagyjuk el a plázát, és sétálunk a buszmegállóba.

- Minden rendben? - Töröm meg a csendet, ami már annyira kínos.

- Igen, mért ne lenne? - Mosolyog rám.

- Hát olyan furcsa voltál az előbb! - Rántok vállat.

- Nem, csak öhm ideges vagyok az este miatt! - A fiú arcán apró pír jelenik meg.

- Tényleg még mindig nem mondtad el, hogy hova viszel! - Fordulok felé, majd játékosan oldalába bökök.

- Az legyen az én titkom, de van egy kérésem! - Végre vissza tért a rendes Michael, akinek arcán egy levakarhatatlan mosoly ült.

- Na, ki vele Clifford! - Sóhajtok fel játékosan, majd felszállok az épp megérkezett buszra.

- Tudom, hogy már mondtam, de azt a ruhát vedd fel, amit együtt vettünk! - Ül le mellém, majd minden figyelmét nekem szenteli. Én csak bólintok egyet, majd mind a ketten mély csöndbe burkolózunk.

- Rendben, akkor 7-re itt vagyok! - Szólal meg mikor már a házunk elé érünk. Ismét csak bólintok egyet. Közelebb lép majd szorosan megölelt, s egy puszit nyom az arcomra.