Save me Clifford! ( befejezett)

21.

- Szóval mi van közted és Clifford között? - Lép mellém a folyosón Luke.

- Távolság és légtér! - Nyitom ki a szekrényem ajtaját, majd bele pakolom a cuccaim.

- Hahaha, vicces vagy, de most komolyan lefeküdtetek, jártok? - Nos igen, ha azt hiszitek, hiányolom az életemből a lány barátokat akkor tévedtek. Luke néha teljesen olyan mint egy lány, mikor Peter-el voltam együtt vele beszéltem ki az épp aktuális dolgokat, de most ehhez semmi kedvem nem volt.

- Nem Lukas, nem feküdtünk le! - Fordulok felé, miután kivettem a szükséges dolgokat a szekrényemből, ám arra nem számítottam, hogy most már nem egy idiótával kell szembe néznem, hanem mind a néggyel. Csak megforgatom a szemem, majd próbálok magamnak utat törni közöttük.

- Még nem feküdtünk le! - Kacsint rám Mike, majd jobbját csípőm köré tekeri.

- Addig állj fél lábon! - Paskolom meg mellkasát. A fiú arcáról a mosoly nem tűnik el úgy sétálunk vissza a termünkbe. Lepakolom könyveim az asztalomra, majd szép kecses mozdulatokkal helyet foglalok Luke asztalán. Mike mellém áll, majd arra a kis részre, ami van félig felül, de bal lábával támassza magát, hogy le ne essen onnan.

- Na de meséljen már valaki, hogy akkor most ti együtt vagytok, vagy csak sexeltek, vagy mit tudom én! - Úgy látszik Calum oldalát is fúrja a kíváncsiság, nem csak a szőkéjét. Én csak megforgatom a szemem, és hagyom hogy helyettem Mike válaszoljon.

- Ezt még mi se beszéltük meg és különben is semmi közötök hozzá! - A mondandója végén körbe néz rajtunk és mikor rám néz egy halvány mosoly jelen meg arcán. Hogy őszinte legyek magam sem tudom, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot, egyáltalán ő akarja, vagy csak sex-re kellek neki? És az nem lenne furcsa, hogy az anyám és az ő apja együtt van és mi is? Rengeteg gondolat szaladt végig az agyamban csupán egy perc alatt és a legidegesítőbb az egészben, hogy nem kapok egyikre se választ. A csengő élesen szólalt meg, így a fiúk elköszöntek tőlünk, én leszálltam Luke asztaláról, majd helyet foglaltam.

*5 órával később

Hála az égnek végre vége az iskolának. Semmi említésre méltó nem történt egyébként, a fiúk minden szünetben boldogítottak, bár nem kértem rá őket.

- Page! - Kiabál utánam Mike, mikor épp készülök elhagyni az iskolát. Megfordulok és nézem, ahogy a fiú próbál utat törni magának a rengeteg nyüzsgő diák között.

- Szia! - Mosolyog rám, mikor mellém ér.

- Hali! - Nézek fel rá és viszonozom mosolyát.

- Van kedved átjönni hozzánk? - Teszi fel a kérdést, mikor már az utcán sétálunk.

- Nem is tudom Mike... - Nem szeretnék találkozni anyámmal.

- Nyugi, se anyukád se apám nincs otthon dolgoznak késő estig! - Ez a fiú vagy gondolat olvasó, vagy csak rá van írva az arcomra, amit gondolok.

- Rendben! - Mosolygom rá. Tudom, hogy ha apám otthon van kifogok kapni ezért, de már nem érdekel. Ennél jobban már nem tudja tönkre tenni az életem. Csendben sétálunk egymás mellett az utcákon, mikor hirtelen a fiú keze megragadja enyém, és ujjait ujjaimra kulcsolja. Lenézek össze kulcsolt kezünkre, aminek látványa melegséggel tölti el szívem és lelkem, és akaratom ellenére egy mosoly ül ki arcomra.

- Érezd magad otthon! - Mondja mikor becsukja mögöttünk a bejárati ajtót. Cipőm lerúgom magamról, majd táskámtól is megszabadulok.

- Kérsz valamit esetleg enni, vagy inni? - Megy be a konyhába, így követem példáját.

- Egy pohár vizet elfogadok! - Ülök le a székre és nézem, ahogy elő vesz két poharat, majd a hűtőhöz lép.

- Nos, kaphatsz vizet is, de van itt kóla is vagy narancs lé. - Néz ki a hűtőből a válaszomra vára.

- A narancs lé tökéletes lesz! - Mosolygom rá. Ő csak bólint egyet, majd kiveszi azt a hűtőből. Tölt a poharakba, majd az egyiket elém rakja másikat pedig magánál tartja. Miután megittuk ismét kézen ragad és felhúz a szobájába. Szinte semmi nem változott a szobában, kivéve az, hogy az író asztalon 1-2 papír hevert. A fiú az éjjeli szekrényéhez lép, majd beveszi a gyógyszereit, majd, azzal a pipával is befúj magának hármat. Nem nagyon foglalkoztat, hogy van ez a betegsége, ez semmit nem vesz el abból, hogy ő milyen szeretni való ember is valójában. Közelebb lépek az író asztalhoz, majd elkezdem olvasni az egyik papírt.

- Ez egy dal, amit én írtam! - Mike terem mögöttem egyik kezét derekamra simítja, másikkal a papírért nyúl.

- Tehetséges vagy! - Fordulok vele szembe, majd bele nézek azokba az élénken csillogó szemekbe, amitől a gyomrom apró méretűre zsugorodik térdeim remegni kezdenek és a levegő bent akad. A fiú arcán egy halvány mosoly jelenik meg, majd arcával egyre közelebb és közelebb hajol. Nem ellenkezem hagyom, hogy megcsókoljon, vágyom rá. Ajkaink érzéki táncot járnak, kezem nyaka köré tekerem ő pedig derekamnál fogva húz szorosan magához. Eltávolodik tőlem, majd az ágyához húz. Leül, majd int nekem, hogy foglaljak helyet ölében. Teszem, amit kér lovagló ülésben helyet foglalok ölében. Nem mondd semmit ismét ajkaimnak esik én pedig hajába túrok és gyengéden meghúzom azt. Egy morgást kapok válaszul, majd kezeit csípőmre helyezi, és elkezd ringatni ölében. Nem ellenkezem semmivel, hagyom hogy azt tegye amit csak akar. Agyam nem képes az ésszerű gondolkodásra. Egy hirtelen mozdulattal lekerül rólam a pulcsim, ám ekkor agyam gyorsan kapcsol. Kiugrom a fiú öléből, majd hátrálni kezdek.

- Page, mi történt jól vagy? - Áll fel a fiú és rémült arccal közelít felém. Tekintetét végig vezeti felső testemen, amit csak egy melltartó takar, majd szemei kikerekednek, mikor meglátja bordáimon és hasamon a lilás foltokat. Kezeimmel próbálom takarni magam, de nem nagyon sikerül.

- Jézusom, mi történt? - Jött közelebb, majd ölelő kezeim lefejti testemről, majd gyengéden végig simít a lila foltokon. A hideg ráz ki érintésétől.

- Ezt apukád tette? - Leguggol elém, majd puszikkal hinti be az egész felső testem. Én csak bólintani tudok, nem hinném hogy képes lennék most megszólalni. A fiú sóhajt egyet, majd feláll megfogja a kezem, majd vissza húz az ágyhoz. Leülünk ugyan abba a pózba, ám most semmi erotikus nincs benne, inkább törődés és szeretet.

- Kérlek ne mondd el senkinek! - Túrok hajába, majd homlokom homlokának döntöm. Mike lehunyja a szemét, majd fájdalmasan felsóhajt.

- Rendben, de kérlek szólj, ha még egyszer bántana! - Néz mélyen szemembe. Én csak bólintok egyet, majd lágyan megcsókol ez a csók sokkal inkább volt megnyugtató mint akaratos. És én tudtam jól mellette biztonságban vagyok.