Special ✖brr✖ |BEFEJEZETT|

6.Rész

Azzal felment a színpadra és elköszönt. A fiúk már lementek a színpadról és a lányok is már tolakodtak,hogy kijussanak én meg csak álltam ott kezemben a pólóval teljesen a sokk hatása alatt. Szeret. Szerelmes belém. Még így ismeretlenül is. Ez nekem mára túl sok. A kezemben tartott pólót jobban szemügyre vettem. Ott van egy nagyon cuki kép Brandonról és az alján az aláírás. Kicsit lennebb meg ezt írta : Szeretlek.

- Kim? - kezdett el integetni Melanie a szemem előtt - Mi történt? Az előbb lesápadtál most meg annyira ki vagy pirulva,hogy egy paradicsom megirigyelné a színed. - állapította meg.

- Én ezt nem...nem... - próbáltam elmondani de alig jött ki belőlem egy hang.

- Te mit nem? - kérdezte vissza.

- Csak menjünk...kell egy kis idő míg ezt feldolgozom... - mondtam és elindultam a többi lány után. Melanie követett.

Mikor kijutottunk jó mélyen beszippantottam az esti hűvös levegőt. Előhalásztam a szvetterem és vártunk amikor megjelent Melanie anyukája kocsival.

- Sziasztok lányok! Ugorjatok be. - üdvözölt széles mosollyal minket. Melanie már indult is és nyitotta az ajtót.

- Te nem jössz? - kérdezte visszafordulva.

- Öö...nem,most írtam anyunak üzenetet mindjárt itt van. - ráztam meg a fejem.

- Hát oké,akkor szia. - intett és már ott sem voltak.

Igazából csak egy kicsit egyedül akartam lenni. Gondolkozni. Tehát. A tervek szerint Melanievel eljöttünk a fellépésre,mert egész nyáron gyüjtöttük a pénzt. Igen,pipa. Ugye szeretnénk ha megjegyeznének vagy valami fanfictionbeli dolog történne velünk mint minden fan. Oké,eddig rendben. És akkor itt elszakadt a fonal. Megtörtént.

Figyeltem ahogy a rajongók boldogan vagy sírva hagyják el a helyszínt. Igazából Melaniékhez kellett volna menjek és hasonlóan elsétálni innen, ehelyett itt ülök a bejárat előtt,ahol teljesült az álmom és gondolkozom.

A rajongók már egyre csak fogytak lassan mindenki elment és az idő is eltelt. Egy órája ülök itt,konkrétan már szinte ide vagyok fagyva. Elővettem a telóm és megnéztem a kijelzőt. Fél kilenc. Szuper,ha most felhívom anyát elkezd nekem itt ordítozni a telóban,hogy miért nem hívtam akkor hamarabb. Persze,nekem most pont ez hiányzik. Nem merek egyedül hazasétálni és sokáig itt se maradhatok még az kell,hogy valaki megtámadjon. Ha Melaniet felhívom akkor meg az lesz,hogy ő megmondta,hogy menjek velük.

Nagy gondolkodásom közepette behajtott egy kocsi az utcába és megállt a kapuk előtt. Egy férfi szállt ki majd kinyitotta a hátsóajtót,ekkor nyíltak a kapuk és jöttek a srácok. Hunter éppen Brandonon szórakozott,Ash meg melletük röhögött. Ashton beült elsőnek,utána indult Hunter mikor Brandon észrevett.

- Kim,te mit csinálsz még itt? Szét fagysz! - indult el felém.

- Én...én...igazából Melanieval kellett volna menjek de túl sok ez nekem mára és...és... - próbáltam elmagyarázni,hogy mi van.

- Ahhj,mindeggy. - sóhajtott majd levette a pulcsiját és felém nyújtotta - Vedd ezt fel,nem akarom,hogy megfázz. - elvettem és magamravettem. Brandon kellemes parfüm illata csapott meg. Átkarolt és elindultunk a kocsi felé.

Ha most nem lennék ennyire lesokkolódva örömömben majd kicsattantam volna,hogy Brandonékkal megyek valószínüleg a hotelszobájukhoz de ez most másképp volt. Beültem Hunter mellé majd Brandon utánam és becsukták az ajtót. Intettem Hunternek aki szintén így tett. Mivel a srácok is fáradtak voltak elég nagy csend volt a kocsiban. Ráhajtottam Brandon vállára a fejem.

- Miért pont én? - suttogtam,hogy csak ő hallja.

- Ha azt elmondom itt fogsz megöregedni. - suttogta - A lényeg,hogy szeretlek,Kim. És dönthetsz,akarsz az életem része lenni vagy nem? - kérdezte.

- Igen,szeretnék az életed része lenni.-mosolyodtam el - Mindennél jobban. - néztem fel rá. A gyönyörű zöldes kék szemei még a sötétben is felcsillantak. Egy álmos mosollyal ajándékozott meg majd nyomott egy puszit a homlokamra. Abban a percben nem érdekelt,hogy hova megyünk. A lényeg az az volt,hogy vele vagyok.