Egy gondterhelt sóhajt eresztve fordultam a hátamra, miközben ujjaimmal átszántottam kócos tincseimen. Éreztem, hogy valaki mozgolódott mellettem. Eleinte még nem zavart, de csaknem fél óra után már tűrhetetlen volt számomra. Képtelen voltam elaludni ilyen heves mocorgás mellett.
Fejemet Harry felé fordítottam, de az éjszakai sötétségnek köszönhetően nem láttam őt. Az ablakon beszűrődött némi fény, de az inkább a helyiség végére vetődött, mintsem ránk. Mikor barátom ismét megfordult, lábával az enyémet súrolta. A takarót enyhén lehúzta testemről, így megfogtam annak tetejét, nehogy teljesen lekerüljön rólam az anyag. Lehunytam szemeimet, reménykedve, hátha végre megtalálta a számára kedvező testhelyzetet.
Hosszú perceken keresztül feküdtem mozdulatlanul a takaróm alatt, amin most Harry-vel együtt osztoztunk. Nem tudtam máshonnan paplant keríteni neki, hisz ruhát is nehéz volt. Colin frissen beszáradt pólóját és melegítőjét adtam oda barátomnak. Szerencsére a bátyám volt annyira lusta, hogy nem vitte fel őket a szobájába, így könnyen le tudtam csapni rájuk. Nem kellett felköltenem értük senkit sem.
Idegesen túrtam hajamba, mert a mocorgás csak nem akart abbamaradni. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy vajon álmában fészkelődött ennyit, vagy még ő is ébren volt? Nem hallottam, hogy szuszogott volna, ezért arra következtettem, hogy még fent volt.
- Harry! - szóltam rá, elvesztve türelmemet.
- Mi az? - kérdezte fáradtságtól reszelős hangján.
- Miért mocorogsz annyit? Mikor leültél a kövesút szélére hangya mászott a gatyádba, vagy mi? - kérdeztem suttogva, de hangomban jelen volt az a bizonyos él.
- Átestem a holtponton, ezért nem tudok aludni. - magyarázta.
- Próbálj meg! - kértem.
- Melegem van. - fordult át hátára.
- Akkor takarózz ki! - javasoltam.
- De akkor meg fázok. - nyavalygott.
- Megértem, hogy nem tudsz aludni, de ettől függetlenül engem még hagyhatnál. - pillantottam felé.
- Bocsi. Nem mocorgok többet. - dugta ki egyik lábát a takaró alól.
- Köszönöm, értékelem. - fordultam háttal neki, miközben lehunytam szemeimet.
Jobban magamra húztam takarómat és beszívtam annak finom vanília illatát. A nyári meleg ellenére paplanom kellemesen hűvös volt. Hajamat kisöpörtem arcomból, hogy ne csiklandozzon tovább, majd igyekeztem minél hamarabb elaludni. Sajnos ezt az idillt csak pár röpke másodpercig élvezhettem, mert Harry megszólalt.
- Szomjas vagyok.
- Tudod, hol van a konyha. Menj le, igyál nyugodtan! - motyogtam fáradtan.
- Te kérsz valamit? - kérdezte kedvesen.
- Pár óra nyugodt alvást. - mormogtam, arcomat a párnámba temetve.
- Azt megkapod. - kuncogott fel cselekedetemen.
Éreztem, ahogy kimászott az ágyból, majd nehéz léptekkel indult meg az ajtó felé. Kinyitotta azt, és amint kiment a folyosóra, távolodó léptei ütötték meg füleimet. Összekuporodtam az ágyban, jobban elbújva takaróm alatt. Alig pár perc múlva az édes álom el is nyomott.
***
*Harry szemszöge*
Szerencsésnek éreztem magam, hogy nem fájt a fejem, mikor reggel felkeltem. A másnaposságot már éjszaka megéltem, így most még csak gondolnom sem kellett rá. Hálás voltam Abi-nek, amiért hagyta, hogy nála aludjak. Nem akartam volna tiszta részegen hazamenni. Heather biztos hisztizett volna, ha meglátta volna, hogy ennyire berúgtam.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
