A könyvesboltot a színtiszta unalom vette uralma alá, ismét egy szürke hétköznapot teremtve ezzel az itt dolgozók számára, beleértve engem is. Évről-évre egyre kevesebb ember tévedt be a könyvesboltokba, aminek több okát is fel tudtam volna sorolni. Akik szerettek olvasni, azok inkább könyvtárakból kölcsönözték ki a könyveket, vagy épp az egyik ismerősüktől kérték kölcsön, mert az áruk elég borsos volt manapság. De a nyomósabb érv talán az volt, hogy egyre kevesebben szerettek olvasni. Voltak olyanok, akik önszántukból még egy könyvet sem nyitottak ki életük során.
Kevés jó dolgot találtam abban, ha az ember könyvesboltban dolgozott, de szerencsére akadt pár pozitív tényező is. Unalmamban bármikor fellapozhattam egy könyvet, még időm is lett volna arra, hogy végigolvassam. A csekély forgalomnak köszönhetően nem kellett egész munkaidő alatt talpalnom. És persze ne felejtsük el, hogy a könyvmoly barátaimnak bármikor megvehettem a legújabb könyveket, akár már ötven százalékos kedvezménnyel is. Harry is rengetegszer kapott tőlem olyan könyveket, amikre tényleg vágyott, hisz őt is gyakran rabul tudták ejteni az izgalmas olvasmányok.
- Elnézést! - szakított ki egy mély hang a gondolatmenetemből.
Enyhén megcsóváltam fejemet, visszatérve a jelenbe. Tekintetemet a mellettem álló idősebb férfira szegeztem, aki egy elég vastag könyvet szorongatott a kezében.
- Tudna segíteni? - kérdezte kedves mosollyal az arcán.
- Persze. - viszonoztam gesztusát.
- Egy tizenhárom éves fiúnak milyen könyvet ajánlana? - kíváncsiskodott.
- Az az érdeklődési körétől függ. - fürkésztem arcát.
- Szereti a... hogy is mondják ezeket... - töprengett hangosan. - ... a szörnyeket, sárkányokat meg az ilyen természetfeletti dolgokat. - próbált érthetően magyarázni.
- Akkor gondolom fantazi rajongó. - mosolyodtam el.
- Igen, azt a szót kerestem. Köszönöm, Kedves. - kuncogott fel halkan.
Megmutattam neki pár bestseller könyvet és néhány misztikus regényt. Miután tanakodni kezdett, hogy melyiket is válassza a sok közül, magára hagytam. Munkatársaimhoz vezettek lábaim. Deby a pénztár mögött álldogálva olvasgatta egyik magazinját, míg Frank az újonnan érkezett könyveket rendezgette a polcokon.
Ahogy megálltam Deborah pultjánál, egyik könyökömmel feltámaszkodtam annak tetejére. Tekintetemet végigvezettem a hatalmas üzleten, ami könyvesbolt révén telis-tele volt jobbnál jobb olvasmányokkal. Kolléganőm annyira belemerült a magazinban leírt egyik cikk olvasásába, hogy észre sem vette jelenlétemet.
- Deby, nem tudod véletlenül mennyi az idő? - érdeklődtem, arcát fürkészve.
- Nem. A karórámat otthon hagytam, a telefonom meg a táskámban van. - mondta, de tekintetét egy másodpercre sem szakította el magazinjától.
- Basszus. Biztos sok van még hátra. - eresztettem egy gondterhelt sóhajt. - Te is unatkozol? - kíváncsiskodtam.
- Neked is olvasnod kéne, hátha gyorsabban telne így az idő! - javasolta.
Halk lépteket hallottam közeledni felénk, így fejemet a hang irányába fordítottam. Az az úr tartott a pénztár felé, akinek pár perce segítettem. Az előbbi vastag könyv mellé egy vékonyabbat is hozzá tett, így már két regényt tartott kezében.
- Jó napot. - köszönt Deby-nek.
- Jó napot. - szakadt el az újságtól, felnézve az úrra.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
