Just Friends (Befejezett)

22. fejezet

*Harry szemszöge*

Ujjaimmal átszántottam enyhén rendezetlenül álló rövid fürtjeimet, míg az utcán sétáltam. Próbáltam sietősre fogni lépteimet, mert egy szál - eléggé áttetsző anyagú - pólóban nem volt idekint valami kellemes idő. Egész testemen végigfutott a borzongás a bőrömnek csapódó hűvös szélnek köszönhetően, mikor lefordultam a sarkon. Szerencsére már nem kellett sokat mennem, hogy elérjek a lakásunkig.

Csak egy dolog kattogott agyamban, mégpedig az Abi-től jött SMS. Vajon miért kellett bemennie a házamba? Mi keresnivalója volt nálam? Talán ott felejtett vagy épp, hogy vitt valamit? Megannyi kérdés költözött be így is leterhelt agyamba, ezzel csak kimerítve engem.

Valójában nagyon meglepett, mikor felköszöntött névnapom alkalmából. Nem volt tőle szokatlan az ilyesfajta gesztus, csak úgy, mint minden évben, most is abban reménykedtem, hogy talán, végre elfelejtette. Nem örültem, hogy különféle ajándékokkal lepett meg engem ezeken az "ünnepeken", mert nem érdemeltem meg felém irányuló mérhetetlen kedvességét. Egyébként sem tartottam olyan fontosnak a névnapomat, hogy bármilyen úton-módon is, de megünnepeljem azt.

Egy megkönnyebbült sóhaj megeresztése közben léptem fel az ajtónkhoz vezető utolsó lépcsőfokra, miközben zsebemből előkaptam kulcsomat. Még el sem kezdődött a mai munkaidőm, de már most kimerültnek éreztem magam. Vajon a tegnap esti álmatlanság tette volna, vagy egyszerűen csak lefáradtam a folyamatos munka miatt?

Amint benyitottam a ház bejárati ajtaján, testemet megcsapta a bentről jövő kellemes meleg. Egy kimért lépéssel mentem be az előszobába és kulcsomat ledobtam az ajtó mellett álló cipős szekrény tetejére, ami ekkor hangosan csattant a bútor fa felszínén.

- Szia, Édes! - köszöntem, amint becsuktam magam mögött a bejárati ajtót.

- Baby. - hallottam barátnőm örvendező hangját a nappali felől.

Lerúgtam magamról csizmáimat, majd letettem őket Heather egyik pár cipője mellé, nehogy útban legyenek bárkinek is. Egy mosoly terült el ajkaimon, mikor szerelmem belépett a helyiség ajtaján, arcán egy hatalmas vigyorral. Kíváncsi tekintetemet levezette a kezében fogott pöttyös ajándékszatyorra, amiben látszólag valami nagyobb dolog lapult.

- Boldog névnapot, Édes! - nyújtotta felém az ajándékot.

- Köszönöm. - vettem el tőle meglepetten.

Egyik karomat barátnőm dereka köré fontam, ezért ő azonnal közelebb bújt hozzám, arcát a mellkasomnak döntve. Kezei bekúsztak fehér pólóm anyaga alá, átölelve derekamat. Ajkaimat a homloka és a haja találkozási pontjához nyomtam, hogy az ajándéka iránt érzett köszönetemet nedves csókokkal is kifejezhessem.

- Nézd meg, mi az! - ösztökélt vigyorogva, majd egy gyors csókot lopott tőlem.

Elengedtem derekát, hogy biztosan tudjam tartani a szatyrot, de barátnőm egy röpke másodpercre sem eresztette el derekamat. Kíváncsi szemekkel kukucskáltam be a csomagba, majd megpillantottam a benne lapuló könyvet. Még nem láttam a borítóját, de egyből sejtettem, hogy melyik lehetett az. Óvatosan vettem ki a regényt, hogy véletlenül se sérüljön meg sem a könyv, sem pedig a szatyor, amiben kaptam.

Ajkaim felfelé görbültek, mikor elolvastam a borítón szereplő címet. Ezt a regényt kerestem már jó ideje, és most végre megvolt. De vajon Heather honnan tudta, hogy ezt szerettem volna, mikor egyedül Abi-t avattam be erről? Naivan egyből az fordult meg a fejemben, hogy talán Heather betartotta nekem tette ígéretét. Talán tényleg kedvesen viselkedett Abi-vel és érdeklődött tőle, hogy mit vegyen nekem a névnapomra. Kételkedtem ebben a sejtésemben, de más okot nem találtam a történtekre.