Just Friends (Befejezett)

62. fejezet

Szempilláim megrebegtek, mihelyst félálmomban megéreztem valaki meleg leheletét a nyakamon lévő bőrnek csapódott újra, s újra. Eme aprócska fuvallatok egyre csak elősegítették mihamarabbi kilépésemet álmaim földjéről, habár szemeim továbbra is csukva maradtak. A helyiségben elhatalmasodó csendet rendezett szuszogáshoz hasonlítható halk nesz váltotta fel, ami mellé alkalomadtán reszelős mormogások is párosultak. Tenyereim a titokzatos személy bársonyos bőrét tapintották, lágyan cirógatva az általam beazonosíthatatlannak vélt területet. Cselekedeteim hatására a férfi karjai megfeszültek derekam körül, szorosabban vonva melegséget kínáló testéhez.

Minél közelebb kerültem az álmaimból való végleges feleszméléshez, vonásaimon annál fájdalmasabb grimasz tört utat magának a fejemben elhatalmasodó hasogatásnak hála, melyen gyötrelmet képtelen voltam elviselni. Ujjbegyeimmel sajgó halántékom óvatos masszírozásába kezdtem, ez idő alatt az ajkaim között húzódó apró résen fájdalmas nyöszörgések szöktek ki. Az egész testsúlyával rám nehezedő alak rendezetlen tincsei cselekedetem révén azonmód megcsiklandozták meztelen alkaromat.

Eme érzés hatására fáradt szemeim rögvest kipattantak, csakhogy a helyiségben uralkodó fénytől azon nyomban vissza is hunytam azokat. Egy fájdalmas morgást követően nyitottam fel ismét szemeimet, így zavartságtól terhes tekintetem régi ismerősként köszöntötte a fehér mennyezetet. Lélegzetvételeimet ütemtelennek tapasztaltam, szívem fájdalmasan tört utat magának összeszűkült torkomban, hogy ott folytathassa tovább az ereimben futó vér pumpálását. Néhány megszeppent pislogást követően tekintettem le a rajtam időző férfira, ekkor eszméltem csak rá, hogy ki volt az.

Harry meztelen testét paplanom melegítette, azonban az is kizárólag deréktájig fedte el testét. Némiképp borostás arca nyakam hajlatában lelt menedékre, ezáltal apró szuszogását tisztán éreztem bőrömön. Tetovált karjai oly erősen vontak magához, mintha attól tartott volna, elválasztanak tőle. Szemeim tüzetesen mérték végig a férfit, iparkodva feleleveníteni a tegnap este történteket. Egyetlen egy emlékfoszlányom sem maradt, melyre támaszkodhattam volna, habár a hátán húzódó, karmolásra utaló sebek egyértelműen elárulták, mit tehettünk az éjszaka folyamán.

Agytekervényeim kattogása megzavarta a helyiség négy fala között észlelhető csendet. Kétségbeesetten töprengtem, hátha rálelek elmémben egy kicsinyke emlékfoszlányra. Szomorúan kellett tapasztalnom, miszerint rövidtávú memóriám csúnyán cserben hagyott engem. Képtelen voltam visszaemlékezni arra, miként is kerültünk Harry ágyába anyaszült meztelenül. Mindössze néhány információt birtokolhattam a tegnap estéről, ellenben azok nem vezettek biztos nyomra.

*Visszaemlékezés*

A nappali négy fala között hallható zajt a tévében közvetített film biztosította. Eme remekművet viszonylag újnak lehetett titulálni, ugyanis a premiere óta csupán néhány év haladt el mellettünk. Még tisztán emlékeztem arra a pillanatra, mikor Harry mögött araszoltam a pénztár előtt sorakozó embertömegben, hogy minél hamarabb megkaphassuk előre lefoglalt jegyünket. A mozi felé vezető úton egy gyors vitát folytattunk le az autó bel terében, mikor rájött, hogy az aznapi dolgozatokra való tanulásra egy röpke percet sem fordítottam.

Öt év sem telt azóta a nap óta, amihez eme emlék kapcsolódott, mégis úgy éreztem, az idő rohamos gyorsulásnak indult. Az óra mutatói olyasfajta szélsebességgel haladtak előre, melyen iramot az emberi elme képtelen volt felfogni, ezáltal mindezt néhány szempillantásként élve meg. Az évek, amiket gyakran örökkévalóságnak véltünk, visszatekintve mindössze pár másodperc töredékével voltak egyenrangúak. Azonban mégsem az idő rohant, hanem mi változtunk túl gyorsan.