Futár

5.fejezet-A suli

A felkelés nem ment valami könnyen. Nem igazán kellett eddig olyan korán kelnem. Ezt a részét hanyagolnám a sulinak, de majd csak hozzászokom.
Bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, majd a sminkasztalhoz álltam. Végül csak szempillaspirált tettem fel. A fürdőből egyenesen a gardróbba mentem. Kivettem egy pár tornacipőt, egy szürke farmert, és egy kék felsőt.
Ránéztem az órára, és kis híján szívinfarktust kaptam-tíz perc múlva itt a busz!
Lerohantam, bepakoltam a táskám, miközben ettem egy almát. Felrohantam fogatmosni, és mire leértem, ideért a busz is.
-Legyen jó napod!-búcsúzott el anya. Apa már a farmon foglalatoskodott.
A vállamra vetettem a táskám, majd beszálltam a buszba.
Egy szabad helyet pillantottam meg egy barna hajú lány mellett.
-Szabad?-kérdeztem.
-Persze-mosolygott.-Lucy vagyok. Még nem láttalak. Hogy hívnak?
-Susannek. És igen, ma megyek először a sulitokba.
-Klassz! Iskolát váltottál vagy költöztetek? És melyik osztályba mész?-hadarta egy szuszra Lucy. Ezek szerint nem is haladok oyan rosszul, máris mindent tudni akar rólam.
-Költöztünk, az ország másik feléből. Anyukám nagybácsijának házában lakunk, ugyanis ránk hagyta a végrendelete szerint.
-Sajnálom-szúrta közbe Lucy.
-Nem baj. Nem igazán ismertem. Egyébként a 9/a-ba fogok járni.
-Jujj de jó!-ujjongott újdonsült barátnőm.-Osztálytársak leszünk! Sőt, padtársak! Ugyanis mellettem van üres hely.
-Klassz!-legalább valaki olyan mellett ülhetek, akit egy icipicit azért már jobban ismerek.
És egész úton beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy eddig magántanuló voltam, hogy a szüleimnek van egy farmja a szomszédban, meg még sok mindent.
Viszont megtudtam, hogy ő is egyke, ráadásul kb két sarokra lakunk egymástól. Az is kiderült, hogy szereti a lovakat, de nem igazán engedhetik meg maguknak a lovaglást. Meg is hívtam délutánra, együtt fogjuk megírni a házit, és körbevezetem a birtokon. Írt az anyjának, aki meg is engedte neki. Azt is mondta, ma kemény napjuk lesz, hat tanóra, négyen dolgozat, meg még egy tesi óra is. Mázlim van, nekem legalább nem kell megírnom a dolgozatokat.
Ekkor a busz megállt, mi pedig leszálltunk. Bementünk, bár nekem-Lucy eligazításával-a tanárihoz vezetett az utam.
Bekopogtam, és egy kedvesnek tűnő, rendkívül energikus nő nyitotta ki az ajtót nagy lendülettel. Heves kézmozdulatokkal kísérve kérdezte:
-Mit szeretnél?
-Miss Grey-t keresem.
-Itt áll előtted!-nevette el magát.
-Ó, jó napot!-jöttem zavarba.
-Nyugi, gyere, bemutatlak az osztálynak. Hogy is hívnak?-tessékelt-vélhetőleg-az osztályterem felé.
-Susan.
-Nos, Susan, itt vagyunk-a tanárnő kinyitotta az ajtót.
Körülbelül huszonöt diák volt a teremben. Fiúk és lányok kb ugyanannyian voltak. Az osztály bézsre volt festve, világosszürke függönyök lógtak az ablakok előtt. Az ajtó felőli falon fogasok voltak. A hátsó falnál pedig olyan harminc sulibox.
-Gyerekek, ő itt Susan. Mától kezdve ide fog járni. Legyetek vele kedvesek. Viszlát, nekem mennem kell, órám lesz-mutatott be engem a többieknek Grey.
Mindenki kíváncsian nézett rám, és mindenféléről kérdezgettek. Válaszoltam a kérdésekre, és kicsit meséltem is magamról, amikor megszólalt a csengő.
Összerezzentem, de Lucy megnyugtatott.
-Nyugi, ez csak a jelzőcsengő volt. Még van két perc a becsöngőig. Gyere, keressük meg a boxod számát és kódját, majd bepakolhatsz. Első óra föci, most témazárót írunk-sóhajtott.
Szótlanul követtem, és mire berámoltam, becsöngettek, én pedig lültem Lucy mellé.
Tök érdekes nap volt, tetszik a suli rendszere. A tanárok is viszonylag normálisak, de szerintem az egyik észre sem vett volna, ha nem szólnak a többiek neki.

Otthon megírtuk azt az egy tanóráról kapott leckét Lucyval, és ettünk valamit.
-Gyere, nézzük meg a farmot-mondtam neki, mire teljesen felizgult, felkapta a cipőjét és kabátját, és indulásra készen várakozott.
Először a kancák istállójába mentünk, ahol két ló rágcsálta az ebédjét éppen. Itt találtuk aput is. Lucy bemutatkozott neki, majd átmentünk a másik istállóba. Ott három ló eszegetett, Lucy megsimogatta mindhármat.
A lovaglópályákat is megnéztük, barátnőm teljesen odavolt az egészért. Jakekel is találkoztunk, épp fellocsolta a pályát.
-Imádom!-szólalt meg körutunk végén Lucy.
-A farmot vagy Jake-et?-hülyéskedtem.
-Hülye! Hát a farmot! Szerinted!?-ezt megkaptam.
Bementünk, ittunk még valamit, aztán elköszöntünk egymástól, Lucy pedig hazament. Tök jó, hogy szereztem egy barátot már ma. És hogy elég volt hozzá annyi, hogy pont mellé ülök a buszon.

Bocsi, hogy későn hoztam, de küldöldre utaztunk, és semmi időm nem volt ott írni. Hétvégén is megpróbálok még egy részt hozni. Azért remélem tetszett! Kösz, hogy elolvastad!