Futár

7.fejezet-Futár

-Hogy micsoda!?-bukott ki belőlem.
-Mármint... ha nem bánod csak apád és én. Úgy gondoltuk kikapcsolódunk egy kicsit és elutazunk valahová. Egy hétre mennénk el.-helyesbített anya, és apa, aki sosem volt egy szónok típus csak bólogatni tudott.
-És velem addig mi lesz?-nem tudtam elhinni. Mit csinálok egy ekkora házban egy egész hétig? Még jó, hogy őszi szünet van.-Na meg a farmmal?
-Régebben annyiszor csináltál te vacsorát. Szóval nem maradnál éhen. De ha gondolod rendelhetsz is. A farmon pedig Jake boldogul, vele már beszéltünk, csak néha kell kinézned, szóval olyan páróránként-sütötte le a szemét anyám. Hát, igen. Nem rossz ötlet, és jó is lesz, de így kimondva tényleg nem hangzik valami jól.
-Jó. De ugye Lucyt is áthívhatom?-kérdeztem.
-Persze. Ha a szülei megengedik, itt is aludhat.
-Tényleg? Köszi anyu! Így biztos nem fogok unatkozni. Jut eszembe! Mikor indultok?
-Már holnap, a repülő pontban hétkor indul, szóval elég korán kell kelni. Mire te felkelsz, mi valószínű már a repülőn ülünk. Szóval még sokat kell pakolni, pedig már vagy két bőröndöt telegyömöszöltem.-eresztett meg egy kis sóhajt anya. Úgy döntöttem segítek neki. Lehet, hogy hiba volt, de most már mindegy. Minden egyes tagom fájt, és negyed tizenegykor a pakolászástól fáradtan rogytam az ágyamra.

Másnap mikor felkeltem, olyan kilenc óra lehetett. Felvettem egy kényelmes melegítőt, és copfba fogtam a hajamat. Csináltam magamnak tükörtojást, majd eszembe jutott, ki is kéne nézni a farmra, ezért felvettem a kabátom és az edzőcipőm, és kiindultam Jakehez.
Épp Szarkát csutakolta, aki tényleg mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fiút feltartóztassa. Először kihasználva magasságát, felszegte a fejét, ezzel ellehetetlenítve már azt is, hogy fel lehessen rá csatolni a kötőféket. Majd mindig ellépett, vagy arrébb tette a lábát, mikor Jake fel akarta venni, hogy kikaparhassa. Kb húsz perc küzdelem után Szarka egyszerűen megunta, fogta magát, és amennyire a vezetőszár engedte, odébb ment. Szerencséjére pont elérte a füves részt, és jóízűen rágcsálni kezdett. Újabb tíz perc után Szarka feladta, és végre kicsit gyorsabban haladtak. Összesen kellett negyven perc, de Szarka végre csillogó szőrrel ment vissza a bokszába. Én eközben nagyon jót vigyorogtam rajtuk, de Jakenek már nem volt annyira viccses a helyzet.
-A többi lóval tíz perc alatt megvagyok- morgott.
-Nyugi-mondtam neki.
-Nem tudom mit fogok csinálni, ha ezt így folytatja. Na de kérdezni is akartam valamit. Tegnap érkezett egy új ló, láttad már? Egy remek származású angol telivér kanca. Még csak négy éves.
-Nem.-mondtam, közben azt fejtegetve, a többi része annak, amit mondott, mit is jelent.
-Akkor gyere, őt mindenképpen látnod kell.
-Megyek na. Gondoltam, hogy meg akarod mutatni-forgattam a szemeim.

Bementünk a kancák istállójába, majd megálltunk a leghátsó boksznál. Egy gyönyörű, koromfekete, jegy nélküli ló nézett velem szembe. Tekintetében egy kis félelmet, de némi vadságot is láttam. Még soha nem láttam ilyen szép állatot. Lehet, hogy nem szeretem a lovakat, de ő valami meseszép. Megigézve bámultam, majd Jake ébresztett fel álmodozásomból.
-Ő itt Futár. Gyögyörű, nem? Az egyetlen baj az, hogy borzasztóan makacs, és kissé vad is. Fogalmam sincs, milyen gyors lehet, tegnap fel sem bírtam szerelni. De ha arról van szó, mennyi idő elég ahhoz, hogy jól beléd harapjon, abban igazi bajnok-fintorodott el az emlékre.-Pedig be van lovagolva. Bár amelyik ló ilyen tüzes, nem lehet rossz a pályán.
Futár... illik hozzá.
-Tényleg gyönyörű-szólaltam meg.
-Az bizony.

Akaratlanul is, de megpróbáltam megsimogatni. Futár furcsán nézett, láthatóan meglepődött, ami elég szomorú, mert ez azt jelenti, nem volt sokszor ilyenben része. A fejét viszont nem húzta el. Óvatosan végigsimítottam a homlokán, majd elkezdtem nyugtatgatni.
-Jólvan, Futár, jó kislány vagy. Nem lesz semmi baj.
Figyelmesen halgatott, és láttam, ahogy megnyugszik. Jake tátott szájjal nézett minket, majd ő is megpróbálta megsimogatni a kancát. Ekkor Futár elkapta a fejét, és jól beleharapott a fiú kezébe. Ezután a boksz túlsó végébe hátrált és amolyan "Láttad ezt?! Hozzám akart érni!" fejjel nézett rám. Ezen elmosolyodtam, Jake viszont fájdalmasan nézett a kezén díszelgő vörös foltra.
-Ez meg mi volt?!-kérdezte. Őszintén szólva, fogalmam sincs.
-Nem tudom-mondtam, Jake-et mustrálva.
-Nem tudok vele mit kezdeni. Mint látod már azt sem hagyja, hogy hozzáérjek. Neked viszont... ezt hogy csináltad?
-Hát csak meg akartam simogatni... Olyan szép ló.-nem igazán tudok kiigazodni magamon. Nem szeretem a lovakat. De Futár... valahogy olyan más. És ezután rájöttem, ha akarom, ha nem, valahogy muszáj lesz segítenem Jakenek. Nem lenne valami fényes, ha egy ló nem jönne ki a lovásszal. Futárnál még Szarka is ezerszer jobban viselkedik.-Tudod mit? Majd gyakran kijövök, és segítek neked megbarátkozni Futárral.- az előbb említett személy neve hallatán közelebb jött, én pedig mosolyogva megsimogattam a nyakát.
-Legyen... De nagyon vigyázz, elég veszélyes állat!

Itt is az új rész. Remélem mindenki érti már, miért ez a címe... Kövi rész jövő hétvégén. Köszi, hogy elolvastad!