VOID - Teen Wolf [Stiles Stilinski] Fanfiction (magyar)

26. fejezet

Még el sem kezdődtek az órák, és már ideges voltam. Végigfuttattam a szemem az épületen. Azt sem tudtam, Iron itt van-e még, de ha igen, akárhol lehetett. Bármit megtehetett bárkivel. Mondjuk valószínűtlennek tartottam, hogy egy esetleges támadással felhívná magára az egész iskola, ezzel pedig gyakorlatilag nemcsak a város, hanem Beacon megye figyelmét is, de sosem tudhattam. Ironra nem vonatkoztak ugyanazok a szabályok, mint ránk. Ő elsősorban nem logikus volt, csak tette, amit jónak látott. Épp ezért volt annyira kegyetlen.

Az iskolások között nem lett volna lehetetlenség kiszúrni egy két méter magas, izmos férfit, ha nem lettek volna ennyien. Ha elvettem a tekintetem valakiről, mire ismét odanéztem, már volt vele valaki más. Tele volt a folyosó ismeretlen arcokkal, akik szokás szerint őrületes hangzavart és káoszt csaptak.

A hajamba túrva mértem végig őket a bejáratban állva, Stiles pedig halványan elmosolyodott mellettem. Volt valami megnyugtatóan szokásos az anarchiában. A fiú felém nyújtotta a tenyerét, és valószínűleg nagyon értetlenül nézhettem rá, hiszen a mosolya kiszélesedett, majd a kezem után nyúlt és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. Óh. Idejét nem tudtam, mikor tette utoljára. A ma reggel valamit megváltoztatott és nem tudtam, hogy pozitív vagy negatív irányba. Egyszerűen képtelen voltam követni Stilest: egyszer közvetlen volt, másszor elhúzódott tőlem, majd hirtelen ismét megnyílt.

Scott leelőzött minket. Tőlünk nagyjából tíz méterre állt, és... Khm, épp elfoglalta magát Kirával. Stiles elkezdett a fiú felé húzni, aki még akkor sem hagyta abba a szórakozását, mikor megálltunk mellettük.

- Scott – köhécselt Stiles, ez látszólag felkeltette az alfa figyelmét. Elhúzódott Kirától és felénk fordult, ám ekkor a másik vérfarkas, Isaac szólította le őt az ellenkező irányból. Scott elkezdett beszélni hozzá, mire Stiles megforgatta a fejét. A fiú türelmesen kivárta, amíg befejezik a csevejt, ám ahelyett, hogy Scott utána Stilesnak szentelte volna a figyelmét, előhúzta a telefonját a farzsebéből.

- Haver, húzzak sorszámot vagy ráérsz egy fél percre? – mordult fel a fiú.

- Ja, persze, mondd! – motyogta Scott, fel sem nézve a kijelzőről. Nagyszerű. Micsoda alfa...

- Oké, szívesen mondanám, hogy söpörjük a szőnyeg alá a problémákat és menjünk órára, mintha mi sem történt volna, de itt elég nagy dolgok forognak kockán. Például... nem is tudom, talán életek? – háborodott fel Stiles. – Mi van, ha egy hivatásos bérgyilkos még mindig itt mászkál az iskolában?

Erre senki nem tudott felelni.

Az első órákat rettegve ültem végig. A lelki szemeim előtt millió módja lejátszódott Iron feltűnésének és egyik sem kecsegtetett kellemes végkifejlettel. Talán nem is csak értem küldték, hanem mindenkiért. Rá bízták Scott elhurcolását és Stiles megölését is. A negyedik órán gondolkodtam el azon, hogy mégis hol rejtőzködhet. Át kellett kutatnom az iskolát. Becsuktam a füzetemet, majd felálltam az asztaltól.

- Ms. Hale, külön kérvényt kell benyújtanom, hogy végigülje az órát? – pillantott fel a matematika tanár a könyvből. Eltartott pár másodpercig, mire rájöttem, hogy hozzám szólt. Ms. Hale. Szent ég...

- Nem szükséges, de most nem érek rá – feleltem, mire az osztályban páran nevetni kezdtek. Én személy szerint semmi mulatságosat nem találtam a helyzetben, Iron őket is akármikor megtámadhatta. Viszont ezek szerint ha nem kérvényezi, nem kell itt maradnom? Nem igazán értettem az iskola rendszerét. Vállat vonva léptem ki az ajtón, figyelmen kívül hagyva a tanár méltatlankodó megjegyzéseit.