Thor szemszöge
Épp felkaptam Lokit amikor megláttam valakit. Ezt nem hiszem el. Hogy megváltozott! De nem tudtam vele per pillanat foglalkozni mert beszélnem kellett Lokival. Ledobtam egy hegyen.
- Ahh!- kiáltott fájdalmasan Loki de aztán nevetni kezdett.
- Hol a Teseract?- kérdeztem kissé idegesen.
- Nekem is hiányoztál.- mondta még mindig nevetve.
- Szerinted vicces kedvemben vagyok?!
- Ó megköszönhetnéd!- tápászkodott fel.- A Bifröszt pusztulásával milyen sötét erőkkel kellett lepaktálnod, hogy ide jöhess. A drágalátos földedre.
Na és ekkor untam meg. ledobtam a kalapácsot megfogtam Lokit a nyakánál és a levegőbe emeltem.
- Azt hittem meghaltál.- mondtam szomorúsággal a hangomban.
- Meggyászoltál?
- Mindenki.. Az apánk!..
- Csak a tied!- vágott közbe. - Elárulta honnan származom igaz?
- Hiszen együtt nőttük fel! Együtt játszottunk, együtt harcoltunk! Nem emlékszel ezekre?
- Emlékszem az árnyékodra! Az árnyékodra amiben élnem kellett! Emlékszem arra ahogy letaszítottál a mélybe! A jogos trónörököst!- mondta kissé indulatosan.
- És a sebeidet nyalogatva bosszúból elpusztítod a földet? Nem! A föld a védelmem alatt áll Loki!
- És ahogy látom csodálatos munkát végzel!- mondta nevetve. - Az emberek halomra ölik egymást amíg te tövig rágod a körmöd! Mond csak miért ne igázzam le őket?
- Különbnek képzeled magadat?- kérdeztem nyugodtan.
- Még szép!
- Akkor nem érted az uralkodás lényegét! Megrészegített a hatalom.
Ekkor belém ütött és elment mellettem.
- Olyan világokat láttam amikről nem is álmodsz! Odin fiaként ismertek meg a száműzetésben! Láttam mire képes a Teseract! És ha megszerzem...- kiabálta de félbeszakítottam.
- Ki mutatta meg az erejét? Ki dönti el, hogy uralkodhatsz?
- Király vagyok!
- De ne itt! Add vissza a Teseractot és hagyj fel az eszelős álmoddal!- kiabáltam az arcába. - És haza térhetsz!
- Nincs nálam!- mondta mire felkaptam a kalapácsot.- A kocka nélkül nem vihetsz haza de nincs nálam és nem tudom hol van.
- Jól figyelj öcsém!- mondtam neki miközben felé emeltem a kalapácsot. De valami Fém dolog lelökött.
Tony szemszöge
Miután becsapódott istenke és fel is tápászkodott rám nézett.
- Hozzám ne érj még egyszer!- Nyugi nem tervezem!
- Akkor ne vidd el a pajtimat.
- Fogalmad sincs mivel állsz szemben!- Na ami először az eszembe jutott azt ki is mondtam.
- Őő.. A Shakespeare összessel? Jó anyád tudja, hogy ruháit viseled?- kérdeztem mint egy naagyon profi színész.
- Ez túl mutat rajtad Fémember!- Senki nem bírja megjegyezni, hogy vas? VAS! - Loki sorsáról Asgardban döntenek.
YOU ARE READING
Rebeca ✔
Fanfiction(!!11 ÉVESEN ÍRTAM) "A tudósok azon gondolkodnak mi a legnehezebb az életben. Sokak szerint a munka. Szerintem, ha isten vagy. És ezzel elmondtam mindent." Jade a SHIELD-nek dolgozik, már kereken 8 éve. Kitartóan üldözi a rosszat, miközben tudja, ho...