Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

2. fejezet

Isabella szemszöge: 

Rettegve néztem fel a két kalózra, akik szemtelenül vigyorogva néztek le ránk. Rettegtem és erősen szorítottam a késem készen állva arra, hogy használjam. 

"Szóval, mit gondolsz, Banks? Melyikük az?" kérdezte a magasabb az alacsonyabbtól, de az csak vállat rántott. 

"Honnan tudjam? Mindketten csinosak." mondta Banks és Darla nyöszörgött egyet. 

"Melyikőtök a kormányzó lánya?" kérdezte Banks, szemeimet lesütöttem. Nem fogom magam megadni harc nélkül. 

Nem tudom miért akarnak ezek a kalózok engem, de harcolniuk kell, ha hozzám akarnak nyúlni. 

"Én." válaszoltam magabiztosan. Darla rettegve nézett rám. 

"Miért mondta el nekik, Miss?" sziszegte, mire csak szemeimet forgattam. Figyelmen kívül hagytam őt, ahogy felnéztem a két férfira felettünk. 

"Amikor azt mondom, fuss. Oké?" suttogtam, és lassan bólintott. 

"A titkoktól nem szerzel barátokat." mondta a magasabb férfi, fogaimat összeszorítottam. 

"Jó dolog, hogy nem is akarok barátkozni veletek." csattantam rá és mindketten nevettek. 

"Egy harcossal van dolgunk! Oh, imádni fogja őt, nemde Jones?" nevetett Banks, Jones bólintott.

"Azt hiszem ez egy tökéletes ötlet volt." mért végig Jones. 

Ha most nem cselekszem, késő lesz. 

"Fuss!" kiabáltam és felugorva Banks felé ugrottam és félrelöktem, mielőtt megvágtam a karját. Felkiáltott fájdalmában, közben láttam, hogy Darla már kifutott a szobából. 

Követtem, a törött ajtót Jones arcába lökve, mielőtt tovább mentem. 

"Darla! Tűnj el innen, és keresd meg anyát!" parancsoltam. 

"De Miss, te-" kezdte el, de félbeszakítottam.

"Mögötted leszek, most menj!" kiabáltam, majd végre bólintott és kifutott a házból. 

"Gyere ide, te k-" kezdte Jones, de félbeszakítottam, amikor egy fazekat megragadtam és felé dobtam, egyenesen állkapcson ütöttem. A földre esett és láttam, hogy Banks jött ki a szobámból karját fogva, mérges arckifejezéssel. 

"Elkaplak." hörögte és elindult felém. 

Újra futni kezdtem, ami könnyen ment hála a cicanadrágomnak és a pólómnak. Ha ruha lett volna rajtam, sosem lettem volna képes futni. Lerohantam a lépcsőn, keresztül a házon, remélve, hogy leráztam. De egy kövér emberhez képest elég gyors volt. Egész jól tartotta velem a tempót. 

Apa irodájába értem és becsuktam az ajtót, majd kulcsra zártam, apa asztalát pedig gyorsan elé toltam. Hallottam, hogy dörömböl és hamarosan egy másik pár kéz is dörömbölt vele. 

Jones visszatért. 

Remegve vettem a levegőt, mielőtt halkan kinyitottam a szoba baloldalán lévő ajtót. Kicsusszantam és bezártam, a kattanás hangját nem lehetett hallani a két kalóz kiabálásától és dörömbölésétől. Lábujjhegyen indultam el, amikor betörték az ajtót. Megfagytam. Féltem, mert rájöttek, hogy nem vagyok ott. 

"TALÁLJUK MEG!" kiabálta a mogorva hang, ami Banksé volt. 

Ismét tovább mentem, hogy előnyhöz jussak. Meghallottak és hamarosan ismét a kellős közepén voltam a menekülésnek. 

Hát nem fantasztikus? 

Még mindig nálam volt a kés, de csak utolsó megoldásként fogom használni. 

Ahogy futottam, mindent ami mellett elhaladtam, felborítottam, hogy nehezítsem útjukat. 

Káromkodtak, ahogy folyamatosan akadályoztam őket. Ki kellett jutnom a házból. Majdnem egy teljes kört tettem benne, miközben próbáltam menekülni előlük. Csak vissza le kellett jutnom. De nem tudtam hogyan. A vállam felett hátrapillantottam, és büszkén vigyorogtam. Még csak a könyvespolcon jutottak át, és azután még pár akadály hátra volt számukra. Megálltam egy percre, hogy rendesen vegyek levegőt, miközben botladoztak. 

"Nem vagyok könnyű préda, úgyhogy ezt el is felejthetitek!" kiabáltam, mindketten dühösen néztek rám. 

"A kapitánynak értékelnie kell minket, ha ezt elkapjuk." morgolódott Jones, szemeimet összeszűkítettem rá. 

Úgy döntöttem, nem kérdezek semmi mást, s ismét futni kezdtem. Nem hagyhattam, hogy túlságosan beérjenek. Próbáltam kinyitni az egyik ajtót, ami a hátsó udvarra vezetett volna, de zárva volt. Rángattam, de nem nyílt ki és csak kívülről lehetett kinyitni. Én pedig belül voltam. Újra és újra megrántottam, de nem mozdult. 

"Nem, nem, neeeem. Kérlek, nyílj ki!" suttogtam és újra megrántottam, de semmi sem történt, ismét. Szitkozódtam, és kuncogást hallottam. Megfordulva láttam, ahogy Jones és Banks mocskosan néztek rám, és elégedetten vigyorogtak. 

"Úgy tűnik, nincs hová mennie?" kérdezte Jones Bankst, és ő bólintott. 

"Most már a miénk." mondta, és én megszorítottam a késem. 

"Álmaitokban sem." köptem oda és megtámadtam őket, Bankst lábon rúgtam, míg Jones kezébe belevágtam. Mindketten felkiáltottak fájdalmukban, és én elmentem mellettük és a bejárati ajtóhoz futottam. 

Nem hagytam, hogy lássák mennyire féltem valójában, és nem gondolkodtam sokat. 

A vállam felett hátrapillantottam, és levegő után kaptam. Mindketten közel voltak hozzám. Jones megragadta a karom, mire felkiáltottam, de arcon ütöttem, aminek hatására elengedett. Folytattam a futást és a rettegésem csak nőtt, ahogy közeledtek. Pánikolni kezdtem és rájöttem, hogy csak aprócska esélyem maradt a menekülésre. Hirtelen belefutottam valakibe, aki megragadta a kezem, megakadályozva az elesésem, de csuklóimat fogságba ejtette. 

Felnéztem és egy fiatal, ragyogó zöld szemű srácot láttam, aki ijesztően vigyorgott rám. 

"Megmentelek a kalózoktól."