Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

18. fejezet

Harry szemszöge: 

Néhány perce lehettem bent a zuhanyzóban, amikor a szobából csattanást hallottam. Magamban kuncogtam, Bella valószínűleg véletlen leejtett valamit, vagy ilyesmi. 

"Sietek, hogy mégis megnézzem, mi történt vele." tűnődtem magamban, gyorsan lezuhanyoztam és már ki is szálltam, megtörölköztem és magamra vettem a ruháim. Mikor beszélgetést hallottam a szobából, homlokomat ráncoltam. Tényleg magában beszél? 

Kuncogtam, és fejemet ráztam miközben a törölközőt visszatettem az akasztóra. Még egyszer végignéztem ruháimon, mielőtt kiléptem volna a szobába. Nem akartam, hogy Bella ez miatt is kiakadjon rám. 

A szemeim nagyra nyíltak, ahogy szembe kerültem a törött ablakkal, a szél így befújt a szobába. Az ágy üres volt. Bella elment. 

Az ablakhoz rohantam, hátha valahol meglátom őt, de nem volt sehol sem. Nem menekülhetett el előlem. Nem tehette. 

Körbenéztem, a szemem megakadt valamin az ágyon. Felkaptam, szétnyitva a papírt végigrohantam a sorokon, de minden egyes szó után egyre dühösebb lettem. Az a rohadék megkapta. 

"Baszd meg!" köptem, a levelet dühösen a földhöz vágtam, az ablakon keresztül a kikötőbe néztem, ahol a hajója bármelyik percben elhajózhat. 

"Ha azt hitted ezt megúszhatod, véged van." morogtam, kirohanva a szobából le a lépcsőn, kirontottam a fogadóból és a dokk felé igyekeztem. "Úton vagyok Bella. Tarts ki. Ne engedd, hogy bántson téged." suttogtam, a hajókhoz mentem, ahol mi is kikötöttünk. Ha bántotta őt, az volt az utolsó dolog, amit tett. 

Isabella szemszöge: 

A férfi aki elrabolt egy hajóra vitt, durván dobott le, mielőtt parancsokat adott más férfiaknak. "Elhajózunk! Húzd fel a horgonyt! Gyerünk, nincs sok időnk!" kiabált. 

"Ki a fenének hiszed magad?" ordítottam, a dühöm a felszínre tört. Ez a MÁSODIK alkalom, hogy elrabol egy kalóz, és ő nagyobb bajban van, mint Harry. 

A férfi meglepetten nézett rám. "Tulajdonképpen kiabálsz velem." mondta, kezeim ökölbe szorultak. 

"Nem mondod? Ki ne kiabálna veled! Elraboltál a szobámból! Ki a fene tesz ilyet?" dühöngtem. Talán Harry düh problémái rám ragadtak, mert még sosem voltam ilyen dühös ezelőtt. 

Kinevetett, fejét hátrahajtotta az erőltetett nevetéstől. Ennyi. Elegem van belőle! 

Hátralendítettem a lábam, és teljes erőmből megrúgtam őt legérzékenyebb pontján. Felkiáltott a fájdalomtól, és a földre esett. Mérgesen pillantott rám, amit azonnal viszonoztam. 

"Azt hiszed azért mert te és Harry nem maradtatok együtt befolyásolhatsz engem, hogy visszamehess hozzá? Nem hiszem! Elég ideges lehetsz, hogy ezt tetted velem és vele is. Ha megérkezik értem, meg fog téged ölni!" köptem felé míg ő felállt, kicsit fájdalmasan én mondom, és keményen nézett rám. 

"Te vagy az egyetlen, akinek van mersze így beszélni egy kapitánnyal." morogta és én megforgattam szemeimet. 

"Remek. Csak remek. Elrabolt egy KAPITÁNY." morogtam, felidézve hogy éreztem, amikor megtudtam, hogy Harry is kapitány. 

A második alkalom egyáltalán nem olyan jó, és ez a srác egy igazi pöcs, ahogy magával törődik. Sokkal rosszabb, mint Harry. 

"Jobb, ha végignézed kislány. Vagy megbánod." mondta a 'kapitány'.  

"Hogy tudnám megbánni? Bármelyik percben megérkezik Harry, és a szart is kiveri belőled." mondtam, de ő csak kuncogott. 

"Miért, kedvesem, nem tudtad? Elhajózunk. Ami azt jelenti..." kezdte, erőteljesen megragadva államat és közelebb húzva magához, egy vigyor volt arcán miközben engem bámult. "Harry nem tud jönni és megmenteni téged." fejezte be, a szemeim pedig nagyra nyíltak. Végszóra a hajó mozogni kezdett, mitől zihálni kezdtem és kitörve karjaiból a hajó széléhez rohantam. Kérlek, mondd hogy itt van, kérlek mondd hogy itt van. 

Láttam valakit a hajó felé futni, amitől elmosolyodtam, felismerve Harryt a teljes sebességgel futó alakban. 

"Harry!!" kiáltottam és láttam, ahogy felkapta fejét, még a sötétben is láttam zöld szemeit. 

"Bella!" kiáltott vissza, elérve a dokkot. Döbbenetemre, a hajó egyre messzebb és messzebb ment, túl messze, hogy Harry elérje. "Ne!" kiáltott Harry mérgesen, ahogy meg kellett állnia a dokk legszélén, és visszanézett rám, ahogy egyre távolabb kerültem tőle. 

Nevetést hallottam magam mögött, és kissé megugrottam, amikor egy kéz tekeredett derekam köré, közelebb húzva magához. "Elkéstél, Styles! Ő már az enyém!" kiáltott a férfi, és mondhatom, Harry még dühösebbé vált. 

"Meg fogod ezt bánni! Megtalállak!" kiáltott vissza Harry, hangja sötét és megfélemlítő volt. 

"Nos, amíg megtalálod az utat, hogy elkapj minket, és ahogy tudom a legénységed ma este jól fog szórakozni, addig velem kell lennie." mondta, szemeim ismét nagyra nyíltak. Kitervelte. Akárki is ez a férfi, tudja, hogy Harry ma este nem tud utána jönni. "De ne aggódj, jól bánok majd vele!" folytatta ijesztően, én pedig küzdeni kezdtem fogása ellen.

"Harry!" kiáltottam fel, de tudtam, hogy nem ér sokat. 

Túl messze voltunk már ahhoz is, hogy árnyékát lássuk. A férfi elhúzott a hajó szélétől, az ellene való harcom nehezebbé tette vezetését. "Hagyj békén!" kiabáltam, próbálva ellökni őt magamtól. 

"Nem tehetem, Bella." kezdte, a nevemet valószínűleg onnan tudta, hogy az előbb Harry így kiáltott utánam. 

"Szállj le rólam!" félelmem egyre nőtt, ahogy a kapitány negyedébe vezetett, amit egy lámpa világított meg halványan. "Ki vagy te?" kérdeztem bosszúsan, mire felém lövellt egy félelmetes vigyort. 

"Úgy érted, Harry nem figyelmeztetett téged? Hát rendben, akkor felvilágosítalak." mondta, lehajolva hozzám már csak centik választották el arcát az enyémtől. 

"Drake vagyok, Drake kapitány." mondta, Harry szavai végigfutottak gondolataimban. "És mindenek felett, ha akárki, akit Drake-nek hívnak hozzád közelít vagy beszélgetni próbál veled, kerüld el őt minden irányból."

Rádöbbenve, hogy ki is áll velem szemben, szemeim félelemmel teltek meg és próbáltam hátrálni tőle. A szívem gyorsan dobogott, míg ő közeledett hozzám. Többé nem voltam mérges, inkább rettegtem. Ha Harry próbált óvni tőle, akkor biztos van valamilyen ok, amiért ez az ember veszélyes. 

"Mit akarsz csinálni velem?" kérdeztem idegesen, ezzel kuncogásra késztetve. 

"Végre nem mutatod magad olyan keménynek, ez egy jó dolog. Már kezdtem unni." mondta, mielőtt a falhoz taszított, kezeivel csuklóimat szorította, közben egy perverz mosollyal nézett le rám.

"Próbáljunk ki valami újat, hogy továbbra is jól szórakozzunk."