A balerina //BEFEJEZETT//

2. fejezet

Laura amint ígérte tegnap át is jött. Csak.. nem éppen abban az időpontban amikor én képzeltem.

A szüleim már elmentek dolgozni reggel 6- ra (apu rendőr anyu pedig énektanár a közeli zene suliban de elkellet mennie valami papírokat aláírni az új sulimba). Így egyedül maradtam. mikor elmentek felkeltem és bezártam az ajtót, majd visszafeküdtem aludni.

Kb fél órát alhattam mire egy kedves kis nagyon, de tényleg iszonyatosan ,,halk" hangot hallottam lentről. ez a hangocska nem más volt mint  a csengő. Ránéztem az órámra. 6:38. Már amennyire jól láttam a szemcsim nélkül. kivettem a tokomból az ,,igazlátót" és lementem. Az ajtó előtt Laura állt.

- Szia Laura! Hát te mit csinálsz itt kb háromnegyed hétkor?- kérdem de Laura elemében van. Mivel most keltem fel a hajam úgy festhet mint egy kisebb szénakazal. A barátnőm pedig jól kinevetett.

- Boh-bocsika Steph deh mih-mikor keltél te feh-fel?-  beszélt de közben majd' megfulladt a nevetésben.

- Ha-ha-ha de vicces! Csak, hogy tudd te keltettél fel! De gyere be.

Bementünk a házba de Laura még mindig nevetett.                                                                                            

- Na jó! Te menj mosd meg az arcod én addig elrendezem magam. Ha éhes vagy egyél, érezd otthon magad.- mondtam majd felmentem az emeleti fürdőbe. Gyorsan fogat mostam, majd fésülködtem és befontam a hajam oldalra. Felkaptam egy halvány rózsaszín trikót és egy fekete rövid nacit (nem a Rebecca féle figyelem felkeltő shortot) és lementem Laurához.

-Na mit csináljunk?- kérdeztem ugyanis Laura örökmozgó. Ha nálunk van akkor valamit mindig csinálnunk kell különben... akkor nekem annyi. Általában görkorizunk, táncolunk, karaokizunk (a szomszédok ,,legnagyobb örömére jóóó hangosan :) ) vagy csak elmegyünk a közeli fagyizóba és egy-egy fagyi társaságában nevetgélünk. Neki mindegy mit csinálunk DE valamit akkor is kell ha zuhog az eső vagy hasonló.

- Menjünk görkorizni! Olyan régen koriztam! Kérlek Steph! Olyan jókat szoktunk nevetni.- mondta és használta a  hatalmas zöldes kiskutya szemeit.

- Tudod, hogy úgy is bele egyezek nem kellenek ide a kiskutya szemek. De te is tudod jól, hogy ez  a gyengém.-  nevettem el magam. 

Pár perc múlva az utca a nevetésünktől visszhangzott.                                                                                        - Várj, várj segíts már felállnom!- mondtam nevetve mert Laurával ellentétben én nem igazán szoktam görkorizni, így könnyen elszokok tőle.

- Itt vagyok add a kezed!- mondta ő is nevetve. Egy rántással felhúzott a földről és leporolta a nadrágomat. 

- Ember te most tanulsz járni vagy csak ilyen nyomi vagy?- mondta egy számomra nagyon idegesítő hang. Rebecca. Csak ő lehet.

 Sajnos ha rémálmomból is felkeltenek felismerem a hangját annyiszor bántott már. Óvoda óta egy csoportban vagy osztályban vagyunk. Mikor  Laura megjött az osztályba először Rebeccával barátkozott. Aztán a lány elkezdett piszkálni (újra) és ez kezdett rendszeressé válni. Mivel elég félénk vagyok nem tudtam visszavágni nekik semmivel. Egy idő után Laura megelégelte ezt és elszakadt Rebeccától aki olyan mérges, hogy azóta is bántja a barátnőmet. Nem voltak barátaim amíg Laura nem kezdett el velem rendesen viselkedni. Minden szünetben velem volt és beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást végül elválaszthatatlanul jó barátok lettünk. Mindent tud rólam és én is róla. Rebecca mióta Laura velem van még többet piszkál de nem igazán érdekel. Tegye. Ha neki jól esik. Nekem itt van már Laura és segítünk egymásnak amiben csak tudunk. Ez most is így volt. Megfordultam. Igen Rebecca volt a hang tulajdonosa.

- Rebecca ide figyelj mert csak egyszer mondom el neked! Tipegj innen haza Vanessa-val amíg olyat nem teszek amit még megbánok!- kiabálta rá ezeket  a szavakat Laura.

- Igaza van Rebecca. Menjünk innen. Nem vagyunk mi ezek közé a nyomik közé valók!- mondta Vanessa. Hát igen. Teljesen egyforma a két lány. Vanessa James Rebecca ,,legeslegjobb baricsaja" . Külső jegyeiről ennyit: Rebecca Holt 2.0! De komolyan. Még a szemüket is egyszerre forgatják. Nagyon durva. Mindig (mondom: MINDIG) egyforma ruhákban járnak, a hajuk és a szemük is egyforma színű. Komolyan mondom ha nem tudnám azt hinném, hogy ikrek, pedig nem.

A lányok ez után elhúzták a csíkot mi pedig bementünk a hűvös házba és beszélgettünk. Közben anyu hazatért ésa megbeszéltük, hogy Laura nálunk alszik ma.

- Csak ne legyen az ami a múltkor is. Vagy ha énekelni akartok akkor szóljatok de halkan. Mrs Thompson a rendőröket akarta miattatok kihívni.- mondta anyu szigorúan, de a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncok arról árulkodtak, hogy nevetni akart volna. Hát igen. Laura mikor utoljára nálunk aludt akkor a szüleim füldugóval aludtak.

Este Laurával még játszottunk egy kis Solót (megvertem 5-ször is) majd csak beszélgettük végül elnyomott minket az álom. Álmomban a színpadon álltam. Teljesen sötét volt majd kigyúltak a fények és elkezdtem táncolni. Körülöttem minden eltűnt csak én voltam ott és még egy fiú táncos. Az alkata ismerős volt de nem tudtam hogy honnan. De nem gondolkodtam rajta tovább hanem az ismeretlennel táncoltam tovább. Majd hirtelen egy másik teremben voltam szintén színpadon de énekeltem. A dalt sem ismertem fel sehonnan mégis legbelül megnyugodtam tőle. Biztonságérzetet kaptam. Tisztította a lelkemet mint a tánc. Ezek még most csak álmok de tudom, hogy pár év múlva már ez lesz a nagybetűs valóság, és visszatértem az ismeretlen táncoshoz és táncoltam egész álmomban tovább vele.

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most hozok részt de mániám, hogy először csak füzetbe írok aztán ide. a következő részt nem tudom mikor tudom hozni, de igyekszek minél hamarabb. Addig is kellemes húsvéti ünnepeket és tavaszi szünetet nektek! :)