A balerina //BEFEJEZETT//

5.fejezet

Miután Laura elment anyuék rám szóltak, hogy készülődjek aludni. Meg is tettem, ugyanis a jó kislány mindig engedelmeskedik a szülőknek. Miután elköszöntem tőlük még olvasgattam egy kicsit. Ifi irodalom. Alkonyat. Na jó. Könyvben (szinte) minden izgalmasabb szerintem. Mint ahogy ez is. Nem sokra jutottam vele, de nem is kötött most annyira le. Folyamatosan kattogott az agyam. De nem azon, hogy Edward meghívta Bellát vacsizni Port Angeles-ben. Hanem azon, hogy ki segített nekem a múltkor. Mégis ki volt az az elvetemült alak aki vissza ,,támadott"  a Prescott fivéreknek. Azok a srácok köztudottan finoman szólva is agresszívak. Aki ezt tette az nem lehet egyszerűen csak jó szándékú. Nem az vagy fontos nekem, vagy én neki. De inkább az utóbbi. Aki egyszerűen kedvel az csak rájuk szólt volna vagy hasonló. De nem, ő konkrétan leszedte rólam őket. Ezen gondolatokkal inkább eltettem a könyvet és megpróbáltam aludni.

Egész este forgolódtam. Csak járattam az agyam de semmire sem jutottam. Laurától nem merem megkérdezni, hogy ki volt. Nem és kész. Az utóbbi időben csak terelte a szót erről a témáról, mondván,hogy felejtsem el az egészet. De az nem olyan egyszerű. Kissé nyúzottan keltem tehát és elkezdtem készülődni a suliba. Megint semmi extra: fekete rövid naci, világos kék póló, befont haj és a nyaklánc. Viszont mikor megláttam magam a tükörben tudtam, hogy így anyuék nem engednek majd suliba. Fekete karikák a szemem alatt jobban látszódtak a kelleténél, így sajna muszáj volt a smink cuccomhoz nyúlnom. A fellépéseim miatt úgyis kellett a sok cucmó, de csak akkor szoktam használni, mivel amúgy semmi probléma nincs az arcommal (szerencsére csak ritkán vannak ilyesfajta gondjaim, így a szerencsés kamaszok közé tartozhatok). Gyorsan felvittem egy kis alapozót, korrektorral (sikeresen) elfedtem a sötét karikák helyét, egy kis szempillaspirál és indultam lefelé ahol a bepakolt sulitáskám várt mint minden reggel. Nehogy azt higgyétek, hogy anyuék pakolnak nekem be csak esténként le szoktam vinni az előszobába.

- Apa indulhatunk?- kérdeztem mivel a lábam miatt nem igazán kellemes suliba sétálni.

- Igen, egy perc és ott vagyok!-mondta. Addig felvettem a fél pár edzőcipőmet és már jött is apu. Út közben felvettük Laurát és együtt szálltunk ki a kocsiból.

- Jók legyetek és legyen szép napotok!- köszönt el apu, mi pedig elindultunk fel (ma már a lifttel) a 2. emeletre.

Az, hogy eltört a lábam ekkora hátrányt még nem okozott mint most. Az órák jó lassan teltek. Főleg az az első óra fizika. Bah. Utálom. De ki nem. Aztán jött az ominózus utolsó két óra. Az ének és a tánc. Na már most. Az éneket itt nagyon komolyan veszik. Persze ezt gondoltuk. Csak arra nem számított senki, hogy a tanárnő már az első órán feleltetni fog.

- Na ki akar kezdeni?- kérdezte Miss. Dobrev. Na ja csak miből kell felelni? Ezt meg is kérdeztem volna ha Cameron nem kapcsol hamarabb.

- De mégis miből tanárnő?

- Hát a múlt órai tananyagból!- mondja a tanárnő tök természetesen.

-De nekünk ez ez első óránk!- mondom most már én. Hajaj ezzel a tanárnővel még lesznek problémák....

- Ne feleselj! Az én órámon nincs helye a beszédnek Miss. Holt!- pörlekedett rá Rebeccára. Jújj ez az én napom. Ja akkor még ezt gondoltam.

Miután volt egy kiadós vita a tanárnő és Rebecca között elkezdődött az ének óra. Mindenkinek el kellett mondania, hogy tanul-e valamilyen hangszeren. Leginkább a gitár hangzott el de volt egy két hegedű és zongora is. Egyedül én játszok fuvolán. Viszont mindenki tud valamilyen hangszeren játszani. Mondjuk ez felvételi alapkövetelmény volt. Aztán mindenkinek énekelnie kellett. Mondanom se kell, hogy ki teljesített a legjobban. Rebecca nagyképű és finoman szólva is tapintatlan. De nagyon tehetséges és ezt tudja is magáról.

Eme hosszú ének óra után következett az amitől rettegtem. A tánc. Leginkább balettot tanulunk így mindenki felvette a gyakorló ruhát. Nekem kint kellett maradnom az öltözőben. Azt mondták, hogy nem kell bemennem az órára. de még nem gondoltam, hogy mi történik majd ez után...