Rossz fiú ágyában II Vkook

•9.P

Khm... Öhm... Bocsánat, hogy ennyire eltűntem. Nem igazán éreztem magam olyan lelkiállapotban, hogy írni tudjak... Mindegy, már szinte majdnem minden oké. :D 
Kellemes olvasást. ♥ Elnézést, hogy iszonyatosan rövid lett, ezzel én is tisztában vagyok... Még egyszer bocsánat. A következőket próbálom hosszabbra csinálni. 
Közben meglett a 10K olvasó. Nagyooon szépen köszönöm, imádlak titeket. ; - ; ♥  
*IM NOT CRYING YOU ARE*

Nos, a keddi nap. Ugyanúgy indult, mint a többi, csupán az a ,,kicsi" eltérés volt, hogy Taehyung várt az ajtóm előtt. 
 -Szióka.-Biccentett felém. 
 -Öhm... Szia ?
 -Mi a baj ? Nem örülsz nekem ?-Biggyesztette le ajkait, s közelebb jött. 
 -Kéne ?-Toltam el magamtól. 
 -Mivel a pasid vagyok ?-Jött még közelebb, majd az ajtófélfának nekitámasztotta a kezeit, s félmosolyt húzott ajkaira. 
 -Micsoda ?! El vagy tájolva egy kicsikét...
 -Szerintem meg Te vagy.-Húzott közelebb derekamnál fogva, s a közelség miatt teljesen hozzásimultam. 
 -E-Engedj már el Te-
 -Shhh...-Tette ujjait ajkaimhoz.-Mi.Járunk. Oksi ? Oksi. 
Nem tudtam mit mondani. Taehyung megragadta a kezem, s rángatott a suliba. Egész idő alatt szorosan mellettem sétált, s kis újával kézfejemet simogatta, így jelezve, hogy meg akarja fogni a ,,piszkált" testrészt, de nem engedtem neki.  
 Beértünk a suliba, s mindenki -főképp lányok- mérges tekintetet vetettek ránk. 
-Elengednél ?-Suttogtam.-Mindenki minket néz. 
-Hát hadd nézzenek. Nekem nem fáj.-Vont vállat, majd megfogta a kezem és elvitt a szekrényéhez. 
-Taehyung !-Téptem ki kezeim a fogásából.-Honnan veszed, hogy mi járunk ? 
-Nem mindegy az neked ? Tudom, hogy belém vagy zúgva, tehát inkább örülnöd kéne. Nem ?-Húzott félmosolyt ajkaira. 
 M-Micsoda ? Ilyen hogy gondolhat ?! 
-Kim Taehyung !-Emeltem fel egy kicsit a hangom, de szerencsére nem hallotta senki, mert azon a részem -ahol Tae szekrénye van- ott általában nincsenek sokan. 
 Nem tudtam mit mondani. Egyszerűen elmém kiürült, csak a puha ajkaira tudtam gondolni, meg a fogaira, ami tépik a bőröm. Ugyan vissza akartam vágni, -s ez meg is volt-, csupán nem tudott kijönni a számon.  
     Tudtomon kívül ajkait bámultam, s a sajátjaim harapdáltam. 
-Várom a beszólásod.-Dőlt szekrényének.
-Csak hagyj békén !-Vágtam rá, majd elsiettem, nehogy követni tudjon. 
 A terembe mentem, ami -nagy meglepetésemre- üres volt. Korán volt még, így azzal a tudattal, hogy ,,Majd jönnek" , helyet foglaltam. Eltelt 10 perc. Majd 15. Ilyenkor már megszoktak érkezni.
 Senki nem jött. Gondolom, hogy elnéztem az órarendet, s máshol leszünk. Előkaptam a papírt, amire az óráim voltak írva és valóban elnéztem !  
 Felkaptam a táskám, s éppen indulni készültem, amikor...