Rossz fiú ágyában II Vkook

•10.P

Uhg fukk, megint eltűntem. Aish, sajnálom, de nyaralni voltam meg tanulás meg sorolhatnám, de. De itt vagyok, nyári szünet, már remélem több ( és hosszabb ) részeket tudok hozni. =^ - ^=

Amikor Taehyung lépett be az ajtón. Egyszerre megijedtem és megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem; mert reménykedtem, hogy itt leszünk, ezért is jött ide. Megrémültem azért, mert ki tudja, hogy miért jött. Lehet, hogy megerőszakol vagy nem tudom. 
 Nem közeledett. Állt egy helyben. 
-Taehyung ? Itt leszünk, ugye ?-Néztem körbe, de mire újra szemkontaktust tudtam volna vele teremteni, akkor már előttem és az ajtó be volt zárva.-Taehyung ?-Ismételtem magam, bár a hangon halkra váltott. 
-Nem megerőszakolni akarlak.-Fellélegeztem.-Még.
 Elhallgattunk. Csak Én és Ő álltunk a teremben, s ijesztő volt. Nem mozdult, de végig tartotta velem a szemkontaktust. A szívem ezerrel kezdett verni.
-Vagy mégis.-Jött közelebb, én pedig automatikusan hátráltam. 
 Rémülten bámultam szemeibe.-M-Mit fogsz velem csinálni ? 
-Majd megtudod. Semmi rosszat, ne aggódj.-Karolta át a derekamat.-Játszok veled egy kicsit.
-Taehyung kérlek ne...-Ekkor rácuppant a nyakamra. Pont, mint akkor. Éreztem a fogait, ahogy tépik a bőröm. Igen, erre vártam, már mióta. De akkor is józan eszem ellenkezni akart, de ajkai túl puhák voltak.
-Mondtam, hogy tetszeni fog.-Lehelte nyakamra, mitől megborzongtam.
 Tovább folytatta a kényeztetésem. Számra tért árt, majd elkezdte kigombolni az ingem és lágy csókokkal haladott lejjebb.
-Nem gondoltam volna, hogy belemész ebbe az egészbe.-Mosolygott, majd újra lágyan megcsókolt.
-Őszintén szólva... Én is.-Húztam közelebb magamhoz övénél fogva.
-Tudtam, hogy belém vagy zúgva Jeon.-Markolt fenekembe.
-A kanosság meg a szerelem nem ugyanaz.-Haraptam bele ajkaiba.
-Milyen igaz.-Vezette kezeit alsómba.-Szeretnéd ?-Fölösleges volt megkérdeznie. Egyrészt, mert persze, hogy akartam, másrészt ha a válaszom nemleges, akkor is 100%, hogy megteszi.
 De egy gondolat mégis visszarántott a valóságba. Az, hogy folyamatosan a nevem mondogatja. Furcsa volt. Eszméletlen fura. Nem fordítva kéne, hogy legyen ? Nekem kéne az Ő nevét nyögnöm. Igazából... Ezek nem is kellemes sóhajok az Ő szájából, hanem inkább inkább... Mintha ideges lenne. 
-Jeon Jungkook !-Csapott az asztalra, nagy valószínűséggel a tanárom. Azonnal felkaptam a fejem.-Hogy képzeli, hogy alszik az órámon ?! Ötvenszer szóltam, mi van veled ?!-Hangja ideges volt pont, mint Taehyungnak. 
 Egy percre azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Hallottam, hogy a tanár még mindig kiabál velem, de, hogy mi történt azt fel sem tudtam fogni. Kívülről elég hülyén nézhettem ki. Bámultam magam elé, semmi nem történt. Hangokat hallottam, kiabálást, de csak ezen az egészen járt az eszem. Álmodtam volna ? Vagy előző órán történt ? De hisz annyira valóságosnak tűnt... 
-Jungkook...-Ekkor a tanár hangja már kedvesebb volt, nem kiabált.-Minden rendben ?-Hajolt közelebb.
-Persze.-Nyögtem ki, majd halványan elmosolyodtam, hogy mégse legyen annyira para a helyzet.-Csak nem aludtam jól az éjszaka, sok volt a DÖK munkám.-Muszáj volt hazudnom, még akkor is, ha nem is volt semmi dolgom. 
-Hát... Akkor már érthető. Örülök, hogy ilyen szorgalmasan dolgozik, még otthon is.-Mosolygott.-Máskor viszont szóljon, mert akkor kicsit kiengedem.
 Hű, megmentettem a seggem.-Rendben, elnézést, hogy nem szóltam.-Felálltam és meghajoltam. Visszaültem. 
-Semmiség.-Paskolta meg a vállam, majd kicsöngettek.
Azonnal mindenki kiviharzott, valaki köszönt, valaki nem, de a tanár is sietősre vettem a formát. Én meg viszont még ültem a padban. Ha álmodtam, az valamennyire oké. Viszont annyira valóságos volt az egész, mi van, ha megtörtént ? Na, meg ha álom, akkor miért csak eddig álmodtam ? 
-Mert a tanárod felkeltett, ne legyél már hülye Jungkook.-Beszéltem magamhoz.
-A barátaiddal beszélgetsz ?-Csapta meg Tae hangja a fülem.
-Taehyung !-Fordultam ijedten felé, majd azonnal felpattantam.
-Nem örülsz nekem ?-Zárta be az ajtót és lebiggyesztetett ajkakkal jött felém, karjait kitárva, mintha ölelést várna tőlem.-Hadd öleljelek meg.
Micsoda ?-Nem, nem !
-Már nem is szeretsz.-Jött oda és végül szorosan átölelt. 
-Taehyung, engedj már el ! Soha nem is szerettelek...-Vagyis... Nem tudom. Magam sem tudom. Ilyenről álmodni, az csak jelent valamit ? Vagy nem ? Nem, biztos nem szeretem ezt a gyökeret !
-Persze...-Engedett kicsit a szorításból, majd a szemembe nézett.-Tudom, hogy élvezted.-Simított végig nyakamon, ahol látszódtak a fognyomai.
Hirtelen nem tudtam mit mondani. Egyszerűen lefagytam. Ennyire látszott rajtam ? Nem, Jungkook, nem élvezted ! 
-Ne tagadd.-Súgta fülembe.-Nem akarsz ma átjönni hozzám ?-Simított végig karomon.
-Nem tudom.-Ez jutott eszembe, vagyis igazából ezt gondoltam. Egy gyönyörű negatív választ akartam adni... Aish ! 
-Akkor igen.-Nyomott csókot nyakamra, pont oda ahol fognyomai voltak.-Akkor majd a kapunál várlak, rohanok órára. A hülye DÖK-ös megint igazolásokat kérne.-Puszilt arcomra. 
-Anyád.-Mosolyodtam el halványan. 
-Fekszik. De én is szeretlek.-Elengedett és az ajtóhoz sietett, majd ott még intett egyet.-Szia.-És ezzel a mondattal el is tűnt.
                                           Úristen mibe kevertem magam....
 [ Nincs átolvasva, meg tudom, hogy kicsit szűr reális, hogy ennyi ideig megmarad egy fognyom. ^^"]