I Just Wanna Be With You [Befejezett]

Chapter 03

Hy, guys!

Itt is lenne a harmadik rész. Remélem, tetszik ez a rész is majd nektek ;)

A suli miatt pedig ne aggódjatok, 3-3,5 hét és nyári szüneeet ♥♥♥

Itt a hétvége, így teljes az örömünk. ;)

Szép hétvégét, vigyázzatok magatokra!

Infó:a kövi rész jövő csütörtökön várható, aztán egy hetes szünetem lesz, mivel az azutáni hetem tele van dolgozatokkal. :/ 

All the love:cseni9_malik

„Senkit sem menthetsz meg addig, amíg nem tudod az igazságot.

Rosamund Hodge"

Mia

Nagy levegővel, kisírt szemekkel és anyával az oldalamon léptem be a nagy konyhánkba. Apa és Hazza épp beszélgettek, mikor anya üdvözölte őket, ők pedig megfordultak és kővé dermedtek.

-Mia! Hercegnőm! Mi történt? Ki bántott? -jött oda apa villámsebességgel. Ismét sírni kezdtem, ahogy a kisbabámra gondoltam.

-Zayn, kérlek, hagyd beszélni a lányunkat-jön közelebb anya, mire apa elenged és Hazza bácsi is aggódóan és féltve néz rám.

-Én...szóval...terhes...voltam-nyögöm ki öt perc alatt. Apa sokkot kapott. Nem pislog, csak eltátja a száját és néz maga elé. Hazza is csak néz maga elé.

-HOGY MI? KITŐL? VAGY AZ APJÁT SE TUDOD, HOGY KI VOLT? -üvölti el magát apa. Soha nem kiabált még velem. Még ha nagyon-nagyon rosszat is tettem. Megint sírni kezdek.

-Nyugodj már le, Zayn! A rohadt életbe már! Az ikrek alszanak, a lányod meg fél a saját apjától. Normális ez? Hm? -néz rá anya halál nyugodtan, ami nála überideges kategóriába tartozik. Anya mellém áll, és szorosan átölel. Apa csak morog először a bajsza alatt, de mikor eljut agyáig, hogy mit csinált, aggódva néz felénk.

-Mia! Kicsim... ne haragudj! Kérlek, meséld el! Melletted leszünk, akármi is történt-küld felém egy biztató mosolyt.

-Semmi baj, apa. Én is kiakadtam volna-szólalok meg egy fokkal nyugodtabban.

-Királylány! Elmeséled, mi történt? -kérdez rá óvatosan Harry. Bólintok és elkezdek mesélni.

-Tudjátok, sose mondtam el senkinek Helenan kívül, de szeretem Davet. Nem, nem tiniszerelem ez. Tényleg szeretem. Állandóan a közös életünkön, a gyerekeinken, az esküvőnkön járt az agyam. Rettenetesen belezúgtam, és még most is. A múltkori kemény buliban, amikor David tizennyolcadik születésnapját ünnepeltük, egy erős piával indítottunk és nekem akkor már kiesett minden. David aznap este hazahozott, és reggel az ő ölelő karjaira keltem fel. Lezuhanyoztam, és megkérdeztem, hogy mi történt. Először azt mondta, hogy hazahozott, és nem volt kedve hazavezetni, és itt aludt. Láttam, hogy hazudik, így megkérdeztem még egyszer. Elmondta, hogy a pia után megcsókoltam, ő visszacsókolt, de megbánta. Zokogva értem földet. Megkérdezte, hogy ugye nem szeretem, erre rávágtam, hogy már mindegy. Veszekedtünk, és a végén akaratlanul is kicsúszott, hogy szeretem. Lesokkolt, és erre rávágtam, hogy úgyis elhúz Londonba, és már nem lesz semmi sem a régi. Sírni kezdett, és azt mondta, hogy nem akar itt hagyni, értsem már meg. Azt mondta, hogy már nem számít, történt-e valami az éjjel. Elküldtem, és éreztem, hogy ez örökre szólt. Egy hónappal később, mikor nem voltatok itthon, rosszul lettem és Helena hozott négy tesztet. Mindegyiken két csík volt. Bepánikoltam, hisz csak tizennyolc vagyok. Lena elkísért a dokihoz két hét múlva, aki megerősítette a dolgot. Abortuszt akartam. Megtettem tegnap. Anyának is ma reggel mondtam el, és ő megértett, elmesélte az ő történetét erről. Nem vagyok nyugodt, hisz egy gyilkos vagyok. Egy gyilkos, aki gyáva volt, és megölte a saját vérét. Aki megölt egy ártatlan kisbabát. A kisbabám miattam nincs itt-simítottam végig pocakomon zokogva.

A földre estem, és szégyen vagy nem, úgy zokogtam, mint a kisgyerek, akitől megvonták a kedvenc játékát.

Apa és anya rögtön kapcsoltak, és mellém ülve, szorosan átöleltek.

-Kicsi hercegnőm! Büszke vagyok rád, hogy elmondtad. Olyan erős vagy, mint édesanyád-ölel át szorosan apa. Hazza is csatlakozik pár perc múlva, és csak nyugtatnak, de nekem egy emberre lenne szükségem most. A szerelmemre, aki Londonban van, és mit sem sejt arról, hogy apa lett volna.

Percek vagy órák telnek el? Nem tudom, de még mindig ott ülünk és nyugtatnak.

-Apa! -szólalok meg halkan, mire a szólított felkapja a fejét felém nézve.

-Mondd, kicsim! -néz rám mosolyogva.

-Haragszol? És te, Hazza? -nézek rájuk, de ők hevesen megrázzák fejüket mindketten.

-Nem mérges vagyok, csak nem értem, hogy miért nem mondtad el. Megértem egy oldalról, de itt lettünk volna, de ezt nem tudjuk visszacsinálni. Daviddel pedig el fogok beszélgetni, csak érjen haza-morog a bajsza alatt. Hazza csak javaslón bólint, hogy ő is ezt akarta mondani.

-NEM! -üvöltök rájuk, mire megdermednek mindketten-David nem fogja megtudni ezt. Itt hagyott, hát nem is kell tudnia így erről. Úgysem vagyok már várandós-nézek rájuk szigorúan. Kelletlenül elhúzzák a szájukat, de bólintanak.

-Ha megtudom, hogy elmondta valamelyikőtök neki, eltűnök. Értve vagyok? -nézek rájuk, ismét bólintanak. Remek.

-Rendben, nem fogom elmondani neki, de akkor is más csapatban játszik innentől fogva-néz rám apa szigorúan. Bólintok, jelezve, hogy oké.

-Apa! El akarok menni valahova. Itthon állandóan csak rá tudnék gondolni. Muszáj kiszellőztetnem a fejemet, és elgondolkoznom. Elmegyek egyedül vagy Helenaval is. Csak, kérlek...Hadd menjek el egy két hónapra valahova. Jól leszek, de muszáj elmennem. Ha az ikrekre nézek, elfog az érzés, hogy nekem is lenne ilyen pici kisbabám...-csuklik el a hangom.

-Nyugodj meg, Mia! Elmegyek veled én-szólal fel Hazza bácsi.

-MI? -néz bátyjára anya.

-Jól hallottátok, elmegyek vele. Nem a barátnőd kell, hanem én. Anno én hoztam vissza anyádat is az életbe, téged is vissza foglak, csak bízd ide-kacsint felém, mire elmosolyodok.

-Nem, nem, és nem! Az én lányom, jogom van vele lenni-szólal fel apa.

-Elég legyen! -kiált fel anya. Mindenki felé kapja a tekintetét.

-Két hónap. Első hónap Hazzaval, a második apáddal. Megfelel? -néz rám, mire rábólintok.

Hát, akkor indulás valahova...