I Just Wanna Be With You [Befejezett]

Chapter 06

Hy, guys!

Itt a nyári szünet, a vakáció, a jó idő, a szabadság és az új rész is. ♥♥♥

Ne haragudjatok a késés miatt, de az elmúlt két hétben minden nap 8-ra és 9-re estem haza, de most már itt vagyok és rendszeresen fogom hozni a részeket. ♥♥;) 

Hogy vagytok? Milyen érzés, hogy nem kellett ébresztőre kelni? Mert nekem elképesztően jó :D 

Remélem, mindenki jól van, sokáig alszik és élvezi a megérdemelt pihenést! ♥♥

Vigyázzatok magatokra, egymásra és élvezzétek a nyarat, mert itt van! ♥♥

All the love:cseni9_malik

                            „Ha szeretsz valakit, aki viszontszeret, az különösen sebezhetővé tesz. Nála jobban senki se bánthat meg.

The Originals-A sötétség kora c. filmből"

Mia

A vér megfagyott az ereimben David hangjára, ami az előszobából jött. Sorayat a karjaimba kaptam és szépen, nagyon lassú léptekkel megindultam a helyiség felé. Ott azonban megtorpantam egy pillanatra. Egyszerűen szexi volt ez a pasi. Azok a gyönyörű barna szemei, a dús már majdnem fekete, de barna haja és az egész lénye. Istenem, annyira szeretem.

-Mit akarsz, David? -lépek egy lépéssel közelebb hozzá, de tartom a távolságot.

-Mia, nem a legszebben váltunk el. Kérlek, beszéljük meg! -lép közelebb, és egy puszit nyom a homlokomra.

-Nem megy...Nem...-kezdek könnyezni, mert rögtön eszembe jut a kisbabám. A kisbabánk.

Dave ijedten nézett könnyáztatta arcomra.

-Mi történt, manó? -szólított régi becenevemen.

Sora közben szomorúan mosolygott rám, mert látta, hogy könnyezek. Aztán megszólalt az én picike kishúgom. Mintha megérezte volna, hogy húzni akarom az időt.

-Mia! Álmos. Tente-mutatta kezeivel közben, hogy álmos. Még nem dolgoztam fel. Túl friss a seb.

-Megyünk aludni, kicsim! Nyugi, elaltatlak-simogattam a fejét, mire a nyakhajlatomba bújtatta kicsi fejét. Elképzeltem, ahogy az én kislányom ezt csinálja. Elég, Mia!

Felmentem vele a szobájába, és szépen lassan elringattam, és közben a kedvenc altatódalát énekeltem. Csak erre aludt el, semmi másra. Anya anno nekem is ezt énekelte.

„Twinkle, twinkle, little star,

How I wonder what you are.

Up about the world so high,

Like a diamond in the sky.

Twinkle, twinkle, little star,

How I wonder what you are.

When the blazing sun is gone,

When he noting shines upon.

Then you show your little light,

Twinkle, twinkle all the night.

Twinkle, twinkle, little star,

How I wonder what you are."

Sora már kezd aludni, amikor Dave óvatosan benyit és elmosolyodik a látványon. Tényleg. Olyan cuki lehet. Jó, most a harag beszél belőlem. Sora szemei kipattannak, és mosolyogva felém néz.

-Dave, Mia énekel nekem tente-néz ránk, mire a fiú kérdőn néz felém.

-Felőlem oké-teszi fel kezeit. Bólintok és ő is belép. Hátam mögé lép, és fejét vállamra teszi. Kezeit átvezeti derekamon és így ringatjuk Sorayat, aki az altatódal hatására elalszik elég hamar.

Sorat beteszem az ágyába a lehető legóvatosabban, és Daviddel az oldalamon halkan kiosonunk a szobából. Az én szobámba megyünk át és ott leülök az ágyamra, Dave pedig továbbra is áll.

-Mia! Kérlek, hadd beszéljünk! -nézz rám könyörgőn.

-David! Nem akarok beszélni. Túl friss ez a seb...-csuklik el a hangom. Odalép elém és letérdel a szőnyegre, hogy egy szinten legyen a szemünk.

-Mia! Kérlek... Adj pár percet, és ha nem érted meg, akkor elmegyek...Örökre-csuklik el neki is a hangja. Három hónap után idejön csak azért, hogy beszéljünk.

-Hallgatlak, de öt percet kapsz-suttogom halkan, de ezt meghallja, és a szemembe néz. Mélyen. Tudom, hogy ez fájni fog, érzem.

-Lefeküdtünk aznap este. Hazudtam, hogy nem történt semmi. Hazudtam, mert nem akartam fájdalmat okozni. Aznap este a klubban megcsókoltál, de ezt te is tudod. Azért mondtam, hogy megbántam, hogy neked könnyebb legyen. Kérlek, higgy nekem! Mia! Miután elmondtad, hogy szeretsz, beparáztam. De képzeld magad a helyzetembe. A legjobb barátod, akivel lefeküdtél és csókolóztál kijelenti, hogy szeret. Aztán elküld. Tudod milyen érzés volt? Tudod mennyire fájt a reptéren az, hogy nem voltál ott? Hogy nem öleltél át? Hogy nem láthattam a gyönyörű kék szemeidet akkor és ott, mert én hülye, eltaszítottalak magamtól? Tudod mennyire fájt? Kibaszottul. Mikor hazajöttem, nem voltál itthon. Hallottam, hogy találkoztál Daniellel, és hogy Harryvel voltál, hogy ne fájjon annyira. Apádék suttogva mondták el Niallnek, de hallottam. Mi fájt ennyire? Miért mentél el? Kérlek, ne taszíts el! Szeretlek! Nem barátként, Mia! Szeretlek! Az életemnél is jobban-hajol hozzám közel, de nem megy. Csak megsajnált.

-Dave! Időre van szükségem, túl friss a seb...Nem...nem megy-és ennyi, zokogok. Miért kell feltépni a be nem forrt sebeket? Mire jó ez?

Szorosan átölel és a hajamat simogatja. Pórbálom ellökni, de nem engedi. Erősebb. Mindig is az volt és az is lesz.

-Kérlek...adj időt...Menj, éld az életedet! Keress egy lányt, aki hűséges és szeret is...-csuklik el a hangom, mert most esett a legnagyobb hazugság a számon.

-Te már nem...? Úristen, Mia! Nem, ez nem így van. Tudom, csak rád kell nézni. Mi történt? -próbál közelebb húzni magához, de én nem engedek neki.

-David! Kérlek...Most. Menj. El-tagolom el neki a szavakat, mire a legnagyobb fájdalom ül ki az arcára.

-Elmegyek, de nem fogom ennyiben hagyni ezt-mutat kettőnk között-harcolni fogok, Mia Anne Malik! Mert szeretlek...

És David ezzel a mondattal kiment, és én meg a padlóra zuhantam keserves zokogásom közepette.

Megint...