/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Valamiért az arcomra kent egy kiló smink sem zavart és még csak nem is ellenkeztem a rám aggatott ruha szett miatt, ami még csak egyáltalán nem is illett hozzám. A karrieremnek nevezett idő alatt mindig is kaptam utálkozó leveleket vagy esetleg jelöléseket twitteren, de ilyenhez még senki sem folyamodott. HoSeok miatt nem mertem többször végig mérni a levelet, hogy ezáltal rájöjjek valóban vérrel írták e, így kezdtem nyugtalanná válni, ami jócskán kihatott a kedvemre. Egész végig, amíg neki nem láttunk a fotózásnak a székemben ültem és az sem érdekelt, hogy a nap szétsütötte a fejemet. Egy virágzó fákkal körülvett patakot választottak a fotózás helyszínének és mivel ahol épp én ültem nem volt árnyék, így éreztem, hogy lassan hőgutát fogok kapni. A nap tavaszhoz képest elég erősen sütött, de legalább már nem volt hideg...
- HyeRin, hahó - integetett előttem egy kéz, mire meglepetten pislogtam nagyokat, hogy visszatérjek a valóságba és zavartan elmosolyodtam a stylistomat látva. - Végre, hogy figyelsz - kulcsolta maga előtt össze a karját és gondterhelten megrázta a fejét, ami miatt lófarokba kötött barna haja ide-oda szállt. Elég vicces látványt nyújtott és jelen helyzetben még ez is fel tudott vidítani. - Már régóta kérdezni akartalak a ruha felől, amit még pár hete neked adtam.
- Oh - esett le, és zavartan megköszörültem a torkomat, ugyanis eddig bármennyiszer is terveztem, hogy odaadom neki, soha nem jött össze. - Tudod, az van, hogy...
- Nyugi, nem kérem vissza - mosolyodott el, és válaszát hallva egy nagy kő esett le a szívemről. - Neked szerettem volna adni, mivel azt külön neked készíttettem, és látva, hogy milyen jól állt, szeretném ha megtartanád. A jövőben pedig párszor szívesen látnám is rajtad - magyarázta vidáman, de rögtön rosszul is kezdtem érezni magamat szavai hallatán, de inkább nem szóltam arról, hogy azt a ruhát már biztos nem fogja rajtam látni.Hisz amiről nem tud, az nem is fájhat neki. Pont ugyanígy éreztem HoSeokkal kapcsolatban is, mivel nem állt szándékomban beavatni a levéllel kapcsolatban. Általában az ilyen rajongók hamar feladták, így kezdtem egy kicsit megnyugodni. Szavakkal pedig nálam nem ért el semmit sem.
- Szóval - emelte fel kameráját az idős férfi és YoonGira majd rám mutatott. - Először kezdjük veletek. A koncepció szerint ti utáljátok egymást, így próbáljatok egy olyan pózt felvenni, ami ezt kimutatná - utasított minket és YoonGi már emelte volna fel a kezét, amikor is a fotós még gyorsan közbeszólt. - De legyen visszafogott az üzenet, ha lehet - tette hozzá, mire a fekete hajú csak ciccegett párat, én pedig arcát látva elnevettem magamat. Ekkor pedig hirtelen villant a vaku és elkészült az első kép. Mi ketten csak értetlenül néztünk a fotós felé, aki magához intett minket, így szemügyre vehettük a képet. YoonGi épp oldalra nézve vágott sértett fejet, míg én őt nézve mutattam egyik kezemmel rá és vigyorodtam el.
- Ez tetszik - nevettem fel, mire a fekete hajú is egyetértően bólogatott és visszasétált velem együtt a tópart mellé.
Elég sok kép készült amin, vagy épp egymás arcát húztuk szét és vágtunk idegbeteg arcot, vagy pedig belelöktük a másikat a sekély folyóvízbe. Ugyanis egy idő után meguntam az egymásnak háttal állást és a másik hajának tönkretételét, így egy szép pillanatban "véletlenül" belöktem YoonGit a vízbe, aki ugyan kapálózott, de nem tudott megkapaszkodni semmiben sem, így beledőlt a hideg vízbe. Ezután dühös és eléggé szikrákat szóró szemekkel nézett felém, ami miatt már hátráltam volna el, de a fotós rám szólt, hogy maradjak, így sóhajtva hagytam, hogy a vizes fiú berántson magam mellé. Ezt követően egy jó hosszú vízi csata keletkezett, amiben én bizonyultam győztesnek, ugyanis folyton-folyvást visszalöktem YoonGit a vízbe. Végül miután már vagy egymillió kép készült rólunk kimászhattunk a hideg folyóból és a staffosok máris rohantak hozzánk két nagy törölközővel és egy kis teával. Én pont a kedvenc zöldteámat kaptam így hálásan megköszöntem a fiatal lánynak, és lassan felsétáltam a fotóshoz, hogy átnézzem a párommal együtt a képeinket.
