Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jó ideje nem ébredtem senki mellett egy buli után. Már majdnem elfelejtettem, milyen idegesítő osztozni valakivel az ágyon. Alig tudtam aludni, és az éjjel nagyrészét fagyoskodva kellett töltenem, mert megfosztottak a takarótól. Ezúttal mondjuk kicsit másabb a helyzet. Normál esetben csak kitenném őket vagy egyszerűen visszavenném a takarót. De nem tehettem ezt a lánnyal, akit egy hosszú, vad éjszaka után nekem kellett lefektetni. Már hazajuttatni is kihívás volt. Rengeteg csitítgatást igényelt, nehogy felkeltse a szomszédokat, és nem keveset Chris izomzatából, hogy talpon maradhasson.
Vilde nyögdécsel, a hangját elnyeli a párna. Végre kezd ébredezni. Én már egy ideje fent vagyok, órákkal ezelőtt felébresztett azzal, hogy rugdosott álmában. – Hogy érzed magad? – Kérdezem.
Felriad, és úgy bámul rám, mint aki szellemet látott. Körbenéz a szobában, úgy látszik, lassan realizálódik benne; nem a saját szobájában van. – Eva, megijesztettél!
- Bocs. – mondom – Chris és én idehoztunk múlt éjjel, mert nem tudtuk, otthon vannak-e a szüleid.
Lenéz, ujjait a paplanon járatja. – Köszi.
- Szükséged van valamire? Vízre? Fájdalomcsillapítóra?
A telefon megrezzen a kezemben, így megnézem. Egy üzenet Christől. Vilde mond valamit, de Chrisnek sikerült magára vonnia a figyelmemet. Sosem voltam jó a többfelé koncentrálásban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Eva...?
- Igen? Bocs. – Válaszolom, eltéve a telefonomat. – Víz?
