19.

3.7K 278 17
                                    

Feszengtem még mindig, ahogy lefeküdtem aludni. Jungkook elment zuhanyozni, az én külön fürdőszobámat használta, ami a szobámból nyílt. Hallottam, ahogy a koppanó vízcseppek halkan, elnyomva érkeznek meg a szobába a zárt fürdőszoba ajtón keresztül, néha halkabban, néha hangosabban visszhangozva, ahogy Jungkook mozgolódott a vízsugár alatt. Megpróbáltam lehunyni a szemem és pihenni, de egyszerűen a tudatra, hogy megint csak nem egyedül alszom éjszaka, feszült lettem. A belsőm kavargott, mintha körben forogtak volna a belső szerveim, örvényt keltve ezzel bennem és kissé elszédítve mindenemet. Rosszul is éreztem magam, de valahogy a rosszullét átfordult egy kis izgalomba. Nem tudom, hogyan is éreztem magam pontosan, már megint azok a furcsa, kettős érzések vettek hatalmukba. Még mindig ugyanaz a félős, első élményes, tartózkodó kislány voltam, aki eddig is, de a már felnőtt hormonjaim is bekavartak a képbe, ahogy bizsergett mindenem, ha Jungkook egy ágyban feküdt velem. Nem tudtam, mi volt az és hogyan is kellett volna viselkednem, de mondhatnám, hogy élveztem valamennyire. Tudatlan voltam még mindig, soha nem volt semmi olyan dolog az életemben, ami felkeltette volna az érdeklődésemet a férfiak iránt, senki nem volt velem, aki felvilágosítást adott volna és ahogy már említettem, csak a sorozatok és a filmek szülötte mindaz, ami a fejemben van a kapcsolatokról és a nemi élet egy kis részéről, amit néztem, amíg el nem szégyelltem magam a tévé előtt.

Lassú, mély levegőket vettem, hogy halkan tudjam folytatni az oxigén felvételét anélkül, hogy hangos lihegésnek hangzana. Kiszáradt a szám és szerintem a szemgolyóm is, ahogy elfelejtettem pislogni, amint megláttam a férfi árnyékát a szobában. Csupán a sziluettjét láttam a sötétben, ahogy lassan lopta a távolságot a szobában az ágy felé. A szememet nem vettem le az árnyról, ahogy lassan lépkedett, körbe az ágyon, hogy a másik felére érjen. Én háttal voltam fordulva az üres helynek és a szememet is addig forgattam, ameddig tudtam, hogy szemmel kövessem őt, de a fejemet nem mozdítottam meg. Nem mozdultam, próbáltam lassan lélegezni, hogy azt higgye, hogy alszom. Sem energiám nem volt ahhoz, hogy beszélgessek vele, sem pedig ahhoz, hogy bármiféle dolgot elviseljek most tőle. Túlságosan féltem még mindig attól, hogy egy ágyban vagyok vele ahhoz, hogy könnyedén elbeszélgessek vele vagy bármilyen módon egymáshoz érjünk, amikor ott feküdt mellettem, alig pár centire tőlem. Éreztem, ahogy besüppedt az ágy és hallottam a puha ágynemű halk suhogását, ahogy a férfi minél csendesebben megpróbált bebújni mellém. Lehunytam a szememet és vettem egy mély levegőt halkan, ahogy éreztem, hogy máris melegebb lett Jungkook miatt. 

- Nyugodj meg és aludj! - Hallottam meg a hangját a néma szobában.

Kicsit összeszorítottam a szemem és nyeltem egyet. Úgy elkezdett verni a szívem, mintha valami rosszaságon kaptak volna. Jungkook fáradtnak tűnt, a hangja halk volt és kissé rekedtes, ahogy már inkább aludt volna és legszívesebben csukva tartotta volna a száját. 

- Oké - Motyogtam halkan.

Válaszom ellenére kicsit sem éreztem magam nyugodtabbnak vagy kevésbé feszültnek. Kinyújtottam a lábaimat, aztán újból felhúztam magam elé, a lehető leghalkabban próbáltam meg mozogni, de a takaró ugyanúgy kiadott egy kis morajt minden másodpercben, ahogy nem tudtam nyugton maradni alatta. Az ágy legszélére húzódtam már és szinte a leeséssel küszködtem, ahogy egyensúlyoztam a matrac határán. Viszont ahogy a leesés környékezett, akaratlanul is mozgolódtam, hogy vissza akartam nyerni az uralmamat a testem tartása felett. Jungkook türelmetlenül sóhajtozott és morgolódott mellettem, amikor már percek óta csak mozogtam és nem hagytam őt aludni. Megnyaltam a számat és próbáltam egy helyben maradni egy kicsit és csendben maradni, legalább addig, amíg el nem sikerül aludnia mellettem. Nem akartam feldühíteni, így sem tűnt túl nyugodtnak az este folyamán, már akkor sem, amikor bejött hozzám a szobába. 

- MinJi! - Morogta a nevemet.

Felnyitottam a szemeimet és reszketeg levegőt vettem. Lassan a hátamra fordultam, küszködve a takarómmal, hogy ne tekeredjen rám, miközben fordulok. A fejemet Jungkook felé fordítottam és láttam, hogy a férfi a kezébe temette az arcát, miközben ő is a hátán feküdt. A takaró a hasa közepéig volt felhúzva, de csupán csak körvonalakat láttam a sötétben, akárhogy hozzászokott már a szemem a szoba félhomályához. Nyeltem egyet és lesütöttem a tekintetemet, bár Jungkook semmit nem láthatott, sőt még kevesebbet is, hiszen valószínűleg neki csukva volt a szeme egész idő alatt, így nem szokhatta meg a pillája a sötétséget. 

- Megtennéd, hogy rohadtul alszol éjszaka, nem pedig dobálod magad? - Kérte nyomatékosan, bár halkan. 

Hangja visszafogott volt, de éreztem benne azt a dühöt, amit miattam próbált meg visszafogni az elmúlt időszakban, hogy ne riasszon el magától még jobban, mint amennyire most félek tőle. Értékeltem, de néha ez a visszafojtott, csendes gyilkos típus még ijesztőbb volt, mintha egyszerűen kiordította volna magából az indulatait. Tartottam tőle egy kicsit, hogy amit most visszafog, az majd gyűlik benne és egyszer csak felszakad egy hatalmas, kontrollálhatatlan dühkitörés keretein belül. 

- Bocsánat - Suttogtam.

Jungkook sóhajtott egyet és ledobta a karjait maga mellé az ágyra. Mocorgott egy kicsit, míg végül felém nem fordult. A bal kezét a feje alá tette, hogy kényelmesen tudja tartani a nyakát a párnán, míg jobbját maga elé tette. Nyeltem egyet és ránéztem, még mindig a hátamon feküdve, csak a fejemet forgatva. Még a sötétben is láttam a sötét szemeinek a csillogását, ahogy laposan és álmosan pislognak rám.

- Nem kérdezem meg, mi bajod, mert tudom - Közölte egyhangúan és kifejezetten fáradtan. - De megtennéd, hogy lenyugszol?

Vettem egy mély levegőt és nem feleltem. Megtehetném, ha tudnám. Jungkook is vett egy mély levegőt és rekedtes hanggal fújta ki a tüdejéből. A meleg levegője a vállamra érkezett, amitől kirázott a hideg és le kellett hunynom a szemeimet, nehogy hangosan felsóhajtsak a közelségétől. 

- Tudom, hogy ideges vagy - Váltott halkabb és lágyabb hangra, amitől egyből lenyugodtam valamelyest, de nem mondhatnám, hogy máris teljesen gond nélküli voltam. - Ha veled alszom, te sosem pihened ki magad. A feleségem leszel MinJi, minden éjszakát együtt fogunk tölteni, meg foglak ölelni, szeretném, ha hozzám bújnál éjszakánként és meg foglak csókolni, amikor csak én akarlak.

Határozott és ellentmondást nem tűrő kijelentéseire kirázott  a hideg és azonnal lehunytam a szemeimet. Elképzeltem, amint majd minden nap együtt alszunk, hogy egy takaró alatt összebújunk, puszikat adunk egymásnak, majd később csókokban forrunk össze, ártatlan ölelésekbe vonjuk egymást és majd valamikor, sok idő és bizalom elteltével történik más is. Egyszerűen elképzelhetetlen volt még most számomra, hogy ezzel a szinte idegen férfival mindezt megtegyem.

- De most - Sóhajtott egyet és halkan kifújta a levegőt - csak annyit szeretnék, hogy feküdj egy helyben végre és hagyj aludni!

- Oké - Suttogtam halkan.

Válaszul egy elégedett hümmögést kaptam és aztán a férfi visszafordult a hátára. Mind a két kezét betette a feje alá és egy hatalmas levegővétel után úgy tűnt, már alszik is. Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy ugyanabban a pozícióban feküdjek, legalább addig, amíg nem hallom a nyugodt, egyenletes légzést, ami arról árulkodott, hogy a férfi elaludt.



Esküdj!  /BTS-JK/Where stories live. Discover now