39.

3.3K 266 24
                                    

Csendben ültünk a nappaliban, én olvastam, mert most már lenyugodott az agyam annyira, hogy fel tudtam fogni a dolgokat, Jungkook pedig egy filmet nézett, ami már jócskán a vége fele járt, de nem bízva semmit a véletlenre, a kis dohányzó asztalkán már három újabb film  sorakozott, amiket kiválasztott aznapra. Semmi más tervünk nem volt szombat lévén, mint feküdni, ülni, filmezni, olvasni, enni és aludni. 

- Hol tartasz? - Zökkentett ki a két főszereplő viszálykodásából Jungkook hangja.

Felkaptam a fejem és az ujjamat arra a sorra tettem, ahol tartottam. Felvontam a szemöldököm és némán kérdeztem őt, hogy mit szeretne.

- Izgalmas résznél tartasz? - Kérdezte újból és egy kanál fagyit nyomott a szájába.

Megvontam a vállamat és halványan elmosolyodtam.

- Az egész könyv izgalmas - Válaszoltam. - Miért?

- Mert jöhetnél filmet nézni - Mosolygott rám aranyosan a kanapé másik végéről.

Szélesebb mosolyra húztam a számat és megingattam a fejem. Elővettem azt a papírdarabot, amit könyvjelzőnek használtam és bejelöltem azt a sort és oldalt, ahol éppen tartottam, majd gondosan ráhajtottam a könyv többi lapját, hogy ne mozduljon el a jelzőlapocska. Ezzel már szavak nélkül is válaszoltam Jungkook-nak, aki elégedetten figyelte a mozdulatsoromat. Az ominózus délután óta, ami egy hete történt, amikor kérdés nélkül a nyakába borultam és hosszú percekig öleltük egymást, mintha könnyebb lett volna a levegő és valahogy visszatért a régi kerékvágás, ha nem lett még jobb. Megértettem a férfi indokait, megnyílt nekem, ráadásul önkénytelenül is tettem egy lépést afelé, hogy közelebb legyünk egymáshoz. 

A férfi felállt és elvett egy lemezt az asztalról, majd betette a lejátszóba, kicserélve az előző film kis CD-jével a mostanit.

- Mit nézünk? - Kérdeztem kíváncsian.

Régen nem izgatott, mert amíg Jungkook magához ölelt, nem tudtam a filmre figyelni. De most, hogy ezzel is túlestünk a holtponton és már szinte könnyedén öleljük meg egymást és olyan természetesen, mint ahogy a lélegzést csináljuk, már érdekelt, hogy milyen filmet nézünk, amire most már én is tudok figyelni és normálisan megérteni.

- Aokigahara - Válaszolt a film címét mondva.

- Hm? - Vontam fel a szemöldököm, visszakérdezve.

Jungkook halkan felnevetett és visszalépdelt a kanapéhoz, ahová aztán egy hatalmas puffanással lehelyezte a fenekét. Egy elégedett sóhajtással helyezkedett el kényelmesen és a már megszokott módon felém nyújtotta a jobb karját. Már szinte kérdés nélkül csúsztam közelebb hozzá, de most ahelyett, hogy a vállára hajoltam volna, elfeküdtem a kanapén, fejemmel Jungkook felé. A fejem búbja elérte a combjait, de nem feküdtem rá a lábaira, ahhoz azért még nem voltam elég merész. Kényelmesen elhelyezkedtem és felhúztam a lábaimat, hogy úgy nézzem a filmet.

- Szóval mi is ez? - Böktem aprót a kezdődő képek felé.

- Horror - Válaszolt Jungkook.

Megforgattam a szemem és elmosolyodtam. Mi más is lenne? Ha nem horror, akkor akciófilm, de ha ketten nézünk valamit, az rendszerint horror film. Nem válaszoltam, csak hümmögve bólintottam egyet és vártam, hogy elkezdődjön az újabb egy óra szenvedésen az életben maradással. Jungkook a jobb kezét, amit rendszerint a vállamon átdobva lógat le, most leejtette a vállamra és finoman, lassan simogatni kezdte a felkaromat a vékony hosszú ujjú anyagán keresztül. Halványan elmosolyodtam és kirázott a hideg az érintésétől, de szigorúan a tévé felé pislogtam.

Nem bizonyult rossznak a film, sokkal ijesztőbbre és halálosabbra számítottam. Út közben azon kaptam magam, hogy nemhogy elbújok a részek elől, hanem kíváncsian várom, mi következik a lánnyal, aki bement az öngyilkos erdőbe megkeresni a saját ikertestvérét. Izgultam érte, hogy megtalálja, de közben izgultam a vele tartó férfiért is, az őrület határán táncoltak, már én sem tudtam, mi a valóság és mi az, amit csak az erdő rossz szellemei hitettek el velük. Izgalmas volt és ijesztő egyszerre.

Néha elterelte a figyelmemet Jungkook keze, ami a karomat simogatta vagy néha meg-megszorította, hogy aztán a hüvelykujjával apró köröket rajzolva gyengítse el megint az idegrendszeremet. Aztán lassan az ujjait a nyakamon éreztem és azon kaptam magam, hogy a kanapéba fúrom a fejem, hogy megnyújtsam a nyakam és több területet adjak számára, hogy cirógatni tudjon. Az ujjbegyeivel éppen, hogy hozzáérve simogatta a nyakam puha bőrét, én meg nyalogattam a számat, ahogy azon keresztül vettem a levegőt és kiszáradtak az ajkaim. Minden erőmmel a filmre koncentráltam, de akaratlanul is kirázott a hideg a finom és még furcsa érzésekre. 

*Jungkook POV*

Alig tudtam a filmre figyelni, még jó, hogy én már láttam ez előtt egyszer és tudom, mi történik. MinJi minden figyelmemet lekötötte, ahogy a tévére koncentrált és szinte tudatlanul adott teret az ujjaimnak, hogy felfedezzem a bőrének új és még érintetlen területeit. A nyaka forró volt, ahogy a vékony bőrét cirógatva egyre többször rázta ki a hideg és hunyta le a szemeit egy másodpercre, amint végighúztam az ujjam hegyét a nyaka oldalán kidagadó éren. Megnyaltam a számat és mereven figyeltem a hófehér bőrét és nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, miszerint azonnal lehajolok és rácsókolok a puha bőrre. Nem tudom, hogy élvezné e vagy arcon rúgna, ezért inkább ezt a kis cselekedetemet megtartottam a fejemben. Örültem, hogy végre sikerült megint visszahozni a régi kerékvágásba, és mi több, még tovább sikerült lépnünk és még csak nem is miattam. MinJi volt az, aki teljesen váratlanul megölelt, szinte a nyakamba ugrott, amitől tagadhatatlanul meglepődtem, de nagyon élveztem. Szóval most nem szerettem volna elrontani ezt a jó hangulatot és kapcsolatot azzal, hogy valami meggondolatlant teszek. Inkább meghagytam az ujjaimnak a gyönyört és beértem ennyivel is, hogy cirógathatom őt és ezt láthatóan nem bánja.

Esküdj!  /BTS-JK/Where stories live. Discover now