Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

KILENCEDIK - Mai nap más lesz

A rész a 2013.szeptember 22.-e meccs alapján íródott csak évszámnem azonos!

2014.szeptember 22.

Jó pár órával előbb értünkben Győr városában, ami azt is jelenti, hogy az autópályán jöttünk, de az igazság az, hogy már kora reggel autóban ültünk így dél előtt már a hotel szobámban pakolgattam a cuccaimat és a meccs csak fél hét kor kezdődik szóval bőven van időm körülnézni a városban. Igaz, családikirándulások gyanánt elég sok helyen megfordultam, de valamiért Győrt kihagytuk pedig Magyarország egyik legszebb városai közé tartozik.

Gondolkoztam,hogy felhívom Priskin Tamás barátnőjét Petrát, hogy együtt menjünk majd a meccsre, de inkább a meglepetés embere leszek különben is, ha elmondom Petrának, akkor az továbbadja Tominak és a végére már Roland is megtudja, és pont azt akarom elkerülni.Rolandnak mindenképpen meglepetést szeretnék okozni. Nem tudom miért egyszerűen a kettőnk közti vonzalomnak nevezhető fogalom szoros, mint a cipőfűzöm, ami állandóan becsomósodik. Rolandban egy olyan személyt fedeztem fel, akiben megtalálom a legjobb barátomat és a társam. Igen, tudom nekem ott van Bence, de Bence más. Ő a férjem lesz és különben is ő most nincs itt, Roland itt van és csak barátok vagyunk, azt hiszem.

-Petra,kész vagy? - nyitott be az ajtón az apám egy mosollyal az arcán,mire egyből felé kaptam a tekintettem. Apu a melegítő szett helyett egy sokkal elegánsabb, egyben lazább öltözéket választott, mármint egy sötét farmer és hozzá egy fehér ing,amit egy fekete zakóval egészített ki. Mint egy modern kori igazgató!

-Aha- bólintottam egy mosollyal az arcomon, de előtte végig néztem magamon, nehogy felsüljek. Egy sima kissé szakadt nadrág van rajtam, amihez egy sötét kék pólót vettem fel és hozzá a farmer kabátom, mivel még szeptember közepén mondhatni egész jó időnk van. A hajammal nagyon nem csináltam semmit csak megfésültem és hagytam, hogy hadd hulljon a hátamra, illetve a vállamra.-Merre megyünk? - magamhoz vettem a táskámat, amiben a telefonom és az irataim, na meg egy - két apróság található. Apám felé igyekeztem, aki ki engedett az ajtón és a szobakulcsommal bezártam az ajtót aztán ismét apám felé tekintettem.

-Arra gondoltam feltérképezzük a terepet a stadion körül aztán megnézzük a győri főteret - válaszolt apu, mire egy mosollyal bólintottam. -Talán adventkor elhozzuk anyádat és a testvéreidet- tette hozzá, mire nevetve bólintottam hisz ez egy remek gondolkodási mód hisz sok - sok jót hallani a győri adventi vásárról még az én fülemig is eljutott a hír pedig nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni sőt egyáltalán nem érdekel. A pesti adventi vásáron is tömeg nyomor van szóval élvezhetetlen kimenni, de azért egyszer - egyszer egy forrócsokira kijárok.

-Tudod kik fognak játszani a kezdőcsapatban? - kérdeztem rá pár perccsend után mikor kiértünk a hotelből és az autóban ültünk.

-Nem érdeklődtem - ült be apu és azonnal becsatolta magát aztán felém nézett. -Még - emelte meg az ujját egy mosoly kíséretében, mire egy mosollyal bólintottam szóval most szeretne kideríteni egy - két dolgot a mai meccsről. Remek.

-Szóltál valakinek róla, hogy jössz a meccsre? - kérdezett rá apu mikor már a város felé igyekeztünk mivel a hotel Győr külvárosában van így a belvárosban egy kicsit oda kell utaznunk. Egyébként nagyon szép hotel, kicsit eldugott, de gyönyörű.

-Szeretem volna szólni Petrának, de neki eljárna a szája Tominak és ő tovább adná Rolandnak. Meglepetés akarok lenni - mosolyogva vontam meg a vállamat, mire apu csak megrázta a fejét, de a mosolya nem tűnt el az arcáról. -Csak barátok vagyunk mielőtt túl gondolnád - emeltem föl a kezemet, mire felhúzott szemmel felém tekintett egy pillanatra, mire csak megforgattam a szemem.Tudom, hogy mindent túl gondol hisz, ha nem azt csinálná, akkor nem lenne az apám.