ARANY ISTENEK [FORDÍTÁS]

05

Theia nem emlékezett, mióta van ott.

a világ fölött térdelve, csontszilánkokat szedegetve.

az emberek eltűntek, és erről csakis Ő tehetett.

Erebus, a sötétség, az Ő egyetlen szerelme.

- mit tettél? - kérdezte, ujjai közt dörzsölgetve a holtak hamvát.

- miért vagy ilyen szomorú? csak egy bolygó volt, csak egy darab kő.

Theia hallotta magát sikoltani.

a hang szétszakította az eget és széthasította a falakat.

apró darabokra törte a trónokat és ledöntötte Erebust a lábáról.

a repedések közt betolakodó fény arannyal vette körbe Theiát.

és a lány felegyenesedett, úgy nézett ki, mint egy angyal.

- szeretlek - suttogta Erebus, árnyakat dédelgetve ujjbegyein.

- te nem szeretsz, te csak rombolsz. elvetted tőlem az egyetlen dolgot, amire vágytam. ezért most megtörlek.

Erebus nézte élete szerelmét, ahogy felemelte a kezét és gyilkolt.

nézte, ahogy a márvány terjedt, mint a pestis, és visszaszorítja Őt.

érezte a fájdalmat, a hátában, és a szívében.

- szeretlek - mondta megint.

de Theia már nem Theia volt, a halhatatlan lány ezüstbe öltözve.

istennő volt.

és valóban megtörte Erebust - méghozzá a lehető legrosszabb módon.