ARANY ISTENEK [FORDÍTÁS]

07

Theia levegőért kapkodott.

a tüdeje szúrt a fájdalomtól.

a hullám elvette a fényét, és a bőre nem ragyogott többé.

- most már szeretsz? - suttogta Erebus.

- nem foglak szeretni - lehelte a lány, - csak mert félek.

a férfi körül saját lehelete keringett, mint fekete füst.

- akkor egyáltalán nem fogsz.

felemelte a kezét, és Theia a falnak vetődött, ami ledőlt és martalékká vált.

sötétség szivárgott az ujjaiból, belekapva a lány hajába.

- meg kellett volna köszönnöd - mondta, közelebb sétált és durván a bordái közé rúgott.

a lány odébb gurult, orrából ragyogás vérzett.

- szeretned kellett volna.

rálépett a lány karjára, és nézte, ahogy összerezzen.

- elpusztítottam érted a világot, és te inkább bántani akarsz?

még egy rúgás, ezúttal a fején.

- hagyd abba - nyöszörögte Theia. - kérlek, Erebus. ha szeretsz, abbahagyod.

és Erebus abbahagyta. a feketeség visszatért a bőrébe.

egy pillanatra csak Erebus volt.

a férfi, akit Theia egykor szeretett, aki minden napot bearanyozott.

de most egy szörnyeteg volt, maga a sötétség.

- most már szeretsz? - kérdezte, letérdelve a lány mellé.

- Erebus - mosolygott Theia.

a kezei a férfi állára vándoroltak, és Erebus behunyta a szemét.

nem tudta, hogy a háta mögött Theia minden megmaradt fényével egy tőrt formált.

és míg Erebus mosolygott, Theia előrántotta kést és a férfi szívébe mártotta.