Egy rosszfiú a szerelmem //ERERI// [befejezett]

[28.]

Utolsó óra után csalódottan hagytam el a sulit. Armin el akart kísérni egy darabig de aztán még se kísért el, sietnie kelletz valahova, bár nem is nagyon bántam hogy nem jött velem. Egyedül akartam hazamenni. Zsebre dugott kezekkel szeltem az utcát amikor elhaladtam egy sikátor mellett. Már messzebről is hallottam a kiabálást, de nem törődtem vele, csak akkor mikor odaértem és bebámultam. Egyből megálltam és csak néztem. Ez az a két csávó akik Levi után érdeklődtek. Tekintetem letévedt a földön fekvő, sérült Levire, akinek Hanji kiabált. Őt az egyik férfi fogta. Dühösen szorítottam ökölbe a kezem és elkiáltottam magam.
-Hé, mi van itt?-kiabáltam és idegesen közeledtem a két férfi felé.
-Oh, ismerős-mosolygott nekem a Levit rugdosó csávó.-Nem válaszoltál reggel a kérdésünkre, ezért találtunk más megoldást hogy megtaláljuk Levit-nevetett és Hanji felé bökött fejével.
-Engedjétek el őket. Most-szóltam nekik erélyesen, mire gúnyosan felnevettek.-Most!-kiabáltam és öklöm a csávó arcába csapódott. Kicsit megingott, majd ezutan próbált visszaütni, de kivédtem. Pár ütésembe telt és máris elterült a földön.
-Engedd el a lányt-néztem mérgesen, mire a férfi óvatosan bólintott egyet és elengedte Hanjit. Megfogta kidőlt barátját és elmentek.
-Eren!-jött oda hozzám Hanji és megölelt.-Annyira féltem...
-Ne sírj Bo-... akarom mondani Hanji-san. Elmentek. És ez a lényeg-toltam el magamtól a lanyt és Levire figyeltem. Leguggoltam mellé és karjaimba kaptam.
-Hazaviszem-mondtam komolyan. Ezzel magamat is megleptem, mivel megbántott. De nem hagyhatom hogy Hanji vigye haza. Tuti lefog izélni ha magához tér és meglát. Na mindegy.
-Uhh köszönöm Eren-mosolygott hálásan Hanji-san, mire én bólintottam és elindultam Levivel a karjaimba.

***

Órákkal később ébredtem az ágyamba. A fejem szétszakadt, testem itt-ott sebtapaszok, kisebb kötések borították.
-Hogy kerültem haza?-sóhajtottam hangosan, majd lépteket hallottam a nappaliból. Biztos Hanji az... A hangok közeledtek. Az ajtó felé pislogtam, vártam hogy majd megjelenik a folyton vigyorgó feje,de nem ez történt. Eren kukucskált be az ajtón, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
-Hogy érzed magad?-jött közelebb ágyamhoz, én pedig kicsit mérges lettem.
-Megengedtem hogy be gyere?
-Hihetetlen vagy...-nevetett fel idegesen.-Nem igaz hogy ebbe a szituációba erre tudsz gondolni. Semmi köszönöm hogy hazahoztál és elláttad a sebeim, vagy köszi hogy lerendezted a zaklatóim? És én még azt hittem hogy most talán nem leszel annyira bunkó velem mint reggel. De tévedtem-arca csalódottságot tükrözött és indulni készült.
-Elmész?-kérdeztem halkan, és az előbb felgyülemlett idegességem elmúlt.
-Ja. de téged ez úgy se zavarna-vont vállat.
-Nem akarom hogy elmenj-motyogtam mire felém kapta tekintét. Elmosolyodott és közelebb jött.-Tch, ne mosolyogj így-forgattam meg a szemem.
-Miért ne menjek el?-kérdezte huncutul húzogatva a szemöldökét.
-Mert...szeretném ha itt lennél velem...-hajtottam le a fejem zavartan.
-Miért? reggel nem olyan voltál mint akinek szüksége lenne rám..
-Nem akartam olyan fasz lenni na-morogtam.-Sajnálom oké?-sóhajtottam.
-Hát..-gondolkodott el.-Ha kiengesztelsz megbocsátok-harapta be ajkait.
-Mit akarsz mivel engeszteljelek ki?-forgattam a szemem.
-Mivel amikre gondolok úgy se tennéd meg, ezért beérem azzal is ha megcsókolsz-mosolygott huncutul.
-Akkor inkább haragudj rám-morogtam.
-Naaaa~-kérlelt. Kérlek Levi. Hiányzik a csókod~
-Minek akarsz te mindig csókolózni velem?-motyogtam picit pirultan, majd pólójának nyakánál megfogtam és közelebb húztam magamhoz.
-Azért mert imádok veled csókolózni-mosolygott és összeérintette ajkaink, és egy lágy csókba váltunk egybe.

___
Szer🚌toook^^
Remélem tetszett, és nem lett annyira nyomi (christhenna lul)
Nézzétek el a hibákat plsc':
Próbálok sietni a kövivel🤗

Holnap mindnekinek sok sikert, és kitartást a sulihoz^^

Byebye💜