Egy rosszfiú a szerelmem //ERERI// [befejezett]

[45.]

Egész hamar végeztem a takarítással. Éppen az utolsó takarító eszközeimet pakoltam el a helyükre, amikor hallottam, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Gondoltam, hogy Eren jött vissza, így nem okozott különösebb ijedtséget a  nyitódó ajtó. Gyanúsan hamar jött, furcsáltam, hogy ilyen gyorsan megbeszélte a dolgot a szüleivel, de igazából nem zavart. Nagyon kíváncsi voltam, mit intézett velük. Elpakoltam minden cuccot a helyére, majd utána kimentem Erenhez, aki furcsa mód a nyitott fagyasztóm előtt állt, és abban kotorászott.
- Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem értetlenül, összefont karokkal közeledve hozzá. - Ki engedte meg, hogy a fagyasztómba kutakodj?
Nem kaptam választ, még csak ki se emelte fejét a hűvös helyiségből.
- Hahó, nem zavar hogy beszélek hozzád? - sétáltam mögé. - Mi a faszt keresel? Mi volt a szüleiddel?
- Várj már egy kicsit - szólt vissza. - Keresek valamit, utána beszélgetünk.
- Még is mit keresel pont a fagyasztóban? Ne legyél már nevetséges - húztam fel magam picit, majd vállánál fogva kirántottam és dühösen néztem arcára, de kicsit se voltam felkészülve arra, ahogy az kinézett.
- Csak valami hideget kerestem, na - sóhajtott nagyot, miközben egy tasak fagyasztott borsót tartott a kezében. - Mit nézel?
- Van pofád ezt megkérdezni? - akadtam ki teljesen, majd dühösen vágtam be a fagyó ajtaját. - Mi a fasz történt?
- Beszéltem a szüleimmel - válaszolt túlságosan is nyugodtan, ami még inkább fentebb nyomta bennem a pumpát. - Nem viselték túl jól dolgokat.
- Azt látom, ahogy azt is, hogy téged ez kicsit se érdekel. Ennyire lazán veszed, hogy majdnem szétverték az arcod? - sóhajtottam frusztráltan. - Apukád tette?
- Meglepő módon igen, ő volt - forgatta meg szemeit, majd sebes arcához tartotta a borsós tasakot. - Azt hitte, hogy ha szétveri a fejem akkor már nem fogsz szeretni és kiábrándulsz belőlem, de pechére én még így is kibaszott jól nézek ki - mondta egy nagyképű vigyorral arcán, ami miatt kedvem támadt pofán vágni, de ahogy látom az apja már megtette helyettem. - Tudom, hogy így is bejövök neked, szóval nem aggódom, hogy kidobsz.
- Befognád? - emeltem fel hangom. - Hogy tudod ennyire lazán venni a dolgot?! Megvert az apád, gondolom ki is utált a családotokból, erre van pofád itt hülyéskedni. Nem tudnád komolyabban venni a dolgot?
- Mire megyek azzal, ha komolyabban veszem? - kérdezte, miközben arcának másik szegletére helyezte a borsót. - Nem fog változni semmi. Ugyanúgy utálni fognak. Akkor már nem mindegy, hogy állok a dolgokhoz? Ennél rosszabb már úgy se lehet - mutatott arcára, mire ajkaimat egy vonallá préseltem.
- Ellátom a sebeid, közbe szépen elmesélsz nekem mindent, rendben? - kérdeztem halkan, mire válasz egy bólintás volt. Felpillantottam a mellettünk álló fagyasztóra, aminek tetején volt az elsősegély doboz. Lábujjhegyre állva próbáltam levenni, de nem értem el, ezért feladva a próbálkozást néztem fel Erenre, aki mosolyogva nézte végig az egész jelenetet. - Ne csak vigyorogj, inkább segíts levenni! - puffogtam, mire halkan felnevetett és levette a dobozt.

***

- És ennyire rosszul vették a dolgot? - kérdezte Levi, miközben kidobta a kezében tartott véres vattapamacsot. - Jó, mondjuk számítottam rá, hogy nem fognak a nyakadba ugrani amiatt, hogy velem vagy, de hogy ennyire megverjen apukád az azért túlzás volt - ingatta fejét, mire megvontam vállaim. - Simán fel is jelenthetnéd őt...
- Már nem számít. Minden áron azt akarták, hogy lemondjak rólad, de nem voltam rá hajlandó. Túlságosan is szeretlek, hogy miattuk csak úgy elengedjelek.
- Most rossz érzésem van - sóhajtott halkan, majd leragasztotta az arcomon lévő sebeket. - Ha úgy vesszük, miattam történt ez az egész veled.
- Fejezd már be - sóhajtottam, majd megforgattam a szemiem. Megvártam, hogy minden sebemet leragassza, majd ölembe húztam őt, ami miatt egyáltalán nem ellenkezett. - Egyáltalán nem a te hibád, szóval nem is akarom ezt meghallani mégegyszer - öleltem magamhoz derekáná fogva, miközben mélyen beszívtam illatát, ami egy kis takarítószer illattal vagyül, de nem zavart. Nekem pont így tetszett. - Ez a dolog így is úgy is megtörtént volna, valahol számítottam rá, hogy egy egyszerű lekiabálással nem oldódik meg a dolog. Szóval tényleg ne okold magad. Erről senki se tehet. Oké?
- Oké - bújt hozzám szorosan. - Nem fogom magam okolni. 
- Ez a beszéd - mosolyogtam szemiebe nézve, majd apró csókot adtam ajkaira. - Megmondtam nem? Nem fogom senkinek se hagyni hogy elvegyenek tőlem, illetve hogy közénk álljanak. Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz, hogy a szüleim szétválasszanak minket. Nagyon de nagyon szeretlek - suttogtam arcához közel hajolva, mire zavartan pislogott rám.
- Én is nagyon szeretlek Eren. És nem is tudom elmondani, mennyire örülök annak, hogy nem mondtál le rólam... - hajtotta le fejét. - Sose hittem volna, hogy valaki majd ilyesmit tesz értem...
- Ehhez is én kellettem - vigyorogtam idióta módjára, majd még közelebb hajolva hozzá suttogtam ajkaira a szavakat. - Ki másért tettem volna, ha nem érted? - hajoltam ajkaira egy rövid csókra, de hamar elváltam tőle. - Mindent is megtennék érted, Levi. 
- Fúj, de nyálas vagy - motyogott, majd mellkasomba bújva  ölelt magához, ami miatt arcomon hatalmas mosoly terült el.