7. Sarah

4.6K 196 2
                                    


Nagyon elegáns volt az étterem ahová hozott. Mint kiderült, a sajátja. Fekete öltönye nyilván méretre szabott volt, nagyon jól állt rajta. Arca ismét borostás volt, cseppet sem visszafogott álmaimnak köszönhetően, szerettem volna, ha az én arcomhoz ér. Amikor megfogta a kezemet... Jóságos ég! Szerettem volna megszorítani, és megkérni, hogy húzzon magához. Elképesztően és megmagyarázhatatlanul vonzódtam ehhez a jóképű üzletemberhez, és az, hogy meg tudtam nyílni előtte, nem segítette a felejtés és távolságtartás opcióját. Szerencsém volt, hogy Jenny a hétvégére Texasba utazott meglátogatni az anyját, így nem beszélhetett le a vacsoráról. Így is kénytelen voltam az ő ruhatárából öltözködni, mert nekem ilyen csinos ruhákra nem tellett. James mindvégig figyelmes volt, kedves, és a kezdeti időjárás témától elhatárolódva, rengeteg mindenről beszélgettünk. Mindkettőnk sorsa szomorú volt, egyikünknek sincsenek szülei, bár az ő Mary nénikéje valószínűleg csodálatos volt. Fura kötelék alakult ki köztünk, és kellemes érzésekkel töltött el, hogy olyat is megtudhattam róla, amit az internet, vagy a pletykalapok még nem írtak meg. Ó igen! Rákerestem, az utóbbi napokban, hogy mégse felkészületlenül jöjjek el vele ma este. Meglehetősen kevés olyan fotót találtam, ahol nővel volt, és egy cikkben sem említették, hogy valaha is járt volna valakivel.

- Látom ízlett. – szegezte tekintetét az üres tányéromra, és szélesen elmosolyodott. Az a mosoly! Olvadok. Az étel mennyei volt. Egy valódi íz orgazmust éltem át, már ha létezik olyan.

- Elnézést, ha nem vagyok olyan, mint a csipegető topmodellek, akikhez nyilván szoktál. – válaszoltam piszkálódva. Nem akartam ezzel megbántani, de jobb, ha tisztában van azzal, hogy tényleg nem az ő világához tartozó lány vagyok.

- Örülök, hogy ízlett. – hajolt előre, és a szemembe nézett. – Szeretem, ha egy nő tudja élvezni a jó dolgokat. – sötétült el a tekintete. – És csak hogy tudd, soha nem hoztam magammal egy nőt sem ebbe az étterembe Mary nénin kívül. – tette hozzá teljesen komoly arccal. A mindenit!

- Nagyon finom volt. – néztem egyenesen rá, teljesen őszintén. Biccentett, majd tekintetébe ismét visszatért a jókedvű csillogás.

- Azt mondtad, hogy azért nem tanultál tovább, mert az élet nem úgy hozta. – kezdte, mire helyeslően bólintottam, és a nemrég rendelt vizemből kortyoltam egyet. Nem igazán bírtam az alkoholt, így jobbnak láttam vízre áttérni a borról. – Ha lehetett volna, mit szeretnél csinálni?

- Azt hiszem valamiféle szociális munkás szerettem volna lenni. – tettem le a poharamat elgondolkodva. Régen beszéltem már az iskoláról. Állami egyetemre akartam menni, hiszen nem volt pénzünk az elit egyetemekre, de az élet közbeszólt. – Szerettem volna a gyerekekkel foglalkozni. – mondtam. Most, hogy megszabadultam Emiliotól, talán meg tudok spórolni egy kevés pénzt és legalább valamilyen képzést elvégezhetnék.

- Azt hiszem, valami ilyesmi állásban tudnálak elképzelni. – mosolygott kedvesen. Én is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna az este elején, hogy ennyire jól elbeszélgetünk majd. Már majdnem olyan volt, mint egy randi. Mármint egy olyan randi, amit a filmekben lát az ember, mivel valódi randin még soha nem voltam.

- És te? – kérdeztem, mert rajtam volt a sor. – Mindig is az üzleti diploma volt a cél?

- Nos... - köszörülte meg a torkát. – Nem mondanám, hogy szerettem tanulni, vagy, hogy jó tanuló voltam. – ezt valahogy sejtettem. – Olyan voltam, mint bármelyik gazdag család gyereke. – Megváltozott a hangulata. Lemondó lett, és egy kissé önostorozó. Csüngtem minden szaván, mert így egy újabb ismeretlen részletet tudhatok meg a zárkózott James West életéből. – Mivel apám mindent eltusolt, így lógtam, piáltam és füveztem. – láttam a megbánást az arcán. – Egy igazi seggfej voltam. – rázta meg a fejét, majd lehajtotta. – Aztán meghalt az apám, én meg egyedül maradtam, mint az ujjam. Gyorsan befejeztem a gimit, még csak érettségiznem sem kellett, pénzzel mindent megoldottak. – Most rám nézett. Tele volt megbánással. Nem értettem. – Aztán az egyetemi diplomát meg szó szerint a nyakamba akasztották. Gyakorlatilag mindennemű végzettség nélkül beültettek az igazgatói székbe.

AngyalWo Geschichten leben. Entdecke jetzt