Angyal

9. James

Reggel 7-kor az ébresztőórám ébresztett. Kótyagosan emeltem fel a fejem és nyomtam le az éjjeliszekrényen álló készüléket. Az álom még valóságosan élt a szemeim előtt. Főleg azért, mert a benne szereplő lány a szomszéd szobában aludt. Te jó ég, az álombéli nyögését még mindig hallom. Kidörgöltem a szememből az álmot és felültem. Farkam sátrat képezett a pizsamanadrágomban, ami a reggeli erekció és az álmaimban átélt vágy hatása volt. Volt 2 órám, hogy beérjek Manhattanbe. Először is vettem egy hidegzuhanyt, ami nem sokat segített, így hogy ne maradjak szégyenben, ismét kézimunkához kellett folyamodnom. Volt miből merítkeznem hozzá. Miután megtörölköztem, belebújtam egy tengerészkék öltönybe, krémszínű inggel és arany nyakkendővel. Mielőtt lesétáltam volna az emeletről szemet szúrt, hogy a vendégszoba ajtaja nyitva van. Az ágy közepén összehajtogatva feküdtek a ruhák rajtuk pedig egy fehér cetli volt.

James,

Dolgozni kellett mennem, de nagyon hálás vagyok, hogy itt tölthettem az éjszakát.

Sarah

Elment. Csalódott voltam. Reméltem együtt reggelizünk, és én vihetem el munkába. A cetlit fogtam a kezemben, miközben lementem a konyhába. A kandalló és az előtte fekvő szőnyeg eszembe juttatták az előző este történéseit. Az a csók! A finom, puha, meleg ajkak... A mennyekben éreztem magamat, amikor érinthettem őket, és nem volt elég. A nap minden pillanatában azt akartam érezni. De nem tehetem félre, ahogy Sarah viselkedett. Mint aki fél, hogy elkap valamit azonnal hátraugrott. Pedig visszacsókolt, de még hogyan. Egy tálba gabonapelyhet öntöttem, de erről is ő jutott eszembe. A mosogatással most sem vesződtem, a tányért beraktam a gépbe, én pedig a volán mögé ültem. A hátsó ülésen valami szemet szúrt. Egy bőr öv lógott le az ülésről. Felemeltem. Nem is öv volt, hanem egy póráz. Tudtam kihez tartozik, úgy gondoltam, legközelebb visszaadom neki, mert az biztos, hogy a kettőnk dolgát nem hagyom ennyiben. A délelőtt folyamán két üzleti megbeszélésen vettem részt, amikor pedig ebédelni akartam menni, Mary néni jelent meg nálam, és velem tartott. Örültem neki, mert a baleset óta szinte nem is láttam. A sarki olasz étterembe mentünk, én szarvasgombás rizottót, míg ő bolognait evett. Nem telt bele sok idő, hogy faggatni kezdjen. Letette a villáját, vállig érő vörös haját hátrasimította és rám nézett.

- Mi van veled mostanában?

- Dolgozom, sok a tárgyalás. – tettem le én is az evőeszközt.

- Nincs olyasmi, amit szeretnél megosztani velem? - érdeklődött feltűnően.

- Tudtommal nincs, miért?

- Ki volt az a lány? – a kérdése, akár egy villámcsapás.

- Melyik? Tudod, nehéz őket számon tartani... - vigyorodtam el, leplezve, hogy Sarahról kelljen beszélnem. Én magam sem tudtam, hogy állunk, mással pedig pláne nem szívesen vitattam meg a témát, még ha Mary néniről is volt szó.

- Tudod te azt jól. – mosolygott ő is félreérthetetlenül. – Nem szoktak csak úgy lefényképezni, nőkkel pedig pláne nem. – mutatott rá a lényegre. Ami igaz is volt. Egy kezemen meg tudtam számolni hány olyan kép van, amin egy nő áll mellettem.

- Ő az a lány, aki kihívta a mentőket, amikor balesetem volt. – magyaráztam. Ez végül is igaz, és nem kell többet mondanom.

- Ó... - lepődött meg.

- Csak megköszöntem, amit tett. – magyaráztam tovább, és azt hiszem,ezzel sikerrel is jártam.

- Ez nagyon rendes volt tőled. – bólogatott egyetértően. – Nagyon csinosnak tűnt a képen. – tette még hozzá, kissé reménykedő hangsúllyal.

- Valóban. – értettem egyet. Ha tudná! Sarah egyszerűen tökéletes.

- Talán egy ilyen lányra lenne szükséged.

- Egyszer mindennek eljön az ideje, Mary néni. – vettem fel újra az evőeszközt és lezártnak tekintettem a témát.

Ezek után már csak néhány céges dologról és az unokatesóimról beszélgettünk. Mary néninek két fia volt, de engem tekintett a harmadiknak. Soha nem éreztette velem, amíg náluk laktam, hogy kevesebb vagyok, mint ők. Én is bírtam a srácokat. Az idősebb, 22 éves Tyler a Harvardon vállalati jogot tanul, a fiatalabb 17 éves Tim pedig jövőre végez a gimiben, és elég jól kosarazik. Mary néni szerint jelenleg építésznek készül, de megkért, ezt nem vegyem készpénznek, mert addig még százszor változik a véleménye. Az ebéd után elbúcsúztunk, persze csak miután megígértem, hogy hamarosan meglátogatom a családot. Amint visszaértem az épületbe, egy igencsak szúrós szemű recepcióssal találtam szemben magamat. Jenny haragosan méregetett a pult mögül, miközben átadta az a postát. Fogalmam sem volt, mi a baja, és mivel nyilván nincs hozzám köze, nem is kérdeztem meg tőle. Visszamentem az irodámba, megnéztem az új híreket a gyerek központról, ami elég jól haladt. Addig jól is fog, amíg a sajtó nem szerez róla tudomást, és nem fog majd odatolakodni. Egy kertet, egy kinti játszóteret, valamint egy foci/kosárpályát is terveztettem a külső részre. Láttam, hogy már elmúlt délután négy, és arra gondoltam, írok egy SMS-t Sarahnak, hogy mikor is adhatnám vissza a pórázt. Átlátszó, tudom. De mit tehetnék. Amellett a nő mellett minden ép gondolat kiszáll a fejemből. Azt viszont teljes mértékben tudtam, hogy nem adom fel és meghódítom, mert kellett nekem, jobban, mint a levegő. Elővettem hát a mobilomat és írtam neki.

Én: Nálam maradt a póráz. Mikor tudnám visszajuttatni?

A válasz hamar megérkezett. Nyilván éppen a buszon volt.

Ő: Nem sürgős. Dobd csak be nyugodtan a postaládába, amikor erre jársz.

Én: Inkább személyesen adnám át.

Ő: Ez nem biztos, hogy jó ötlet.

Én: Látni akarlak. Beszélnünk kell.

Ő: Nem hiszem, hogy újra találkozunk kéne.

Én: Nem akarsz, vagy...?

Ő: Nem lehet James. A legjobb lesz, ha elfelejtesz.

Én: Mi változott?

Ő: Gondolkoztam. Kérlek, lépjünk tovább.

Én: Az, nem fog menni. Soha. Kérlek, találkozz velem.

Nem jött válasz, ezért újra írtam.

Én: Még egyszer utoljára.

Ő: Rendben. Holnap gyere értem.

Kifújtam a levegőt. Legalább belement. Mi történhetett. Tegnap este még minden rendben volt. Mármint nem jutottunk egyről a kettőre, de mégis, barátian váltunk el. Mondott neki valaki valamit? Tudnom kellett. Talán Jenny haragos tekintete mégis nekem szólt? Nem tudom, de remélem holnap majd mindenre választ kapok.

Kedves olvasók!
Meghoztam a legújabb részt!
Jó olvasást, csillagozzatok bátran!
-LD♥