Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 1: Lucy Lily Potter

Nagyon izgult. A tizenegy éves lány majd kiugrott a bőréből, annyira nem bírt egy helyben maradni. Egyedül üldögélt Florean Fortescue Fagyizójának a teraszán egy fagylaltkehellyel és minduntalan a tömeget fürkészte egy bizonyos óriás alakja után kutatva. Tudta, hogy miféle találkozás lesz ez, hiszen erre várt, mióta az eszét tudta. És borzasztóan izgult, hogy vajon milyen lesz először találkoznia az ikertestvérével. Dumbledore professzor persze mindig kihangsúlyozta, hogy Harry Potter nem biztos, hogy mindennel tisztában van, mert a mugli rokonaik eltitkolhattak előle dolgokat, de a vörös hajú kislányt ez sosem hervasztotta le. Amióta megtudta, hogy van egy testvére és hogy mi történt velük alig egy évesen, alig várta, hogy találkozhasson a bátyjával.

Lucy Potter bekapott egy újabb falatot a hűs fagylaltból és elmélázott azon a beszélgetésen, amit Dumbledore professzor folytatott vele néhány hónapja. Akkor már tudott Harryről, de a teljes történetet még nem ismerte. Az ősz varázsló akkor meglátogatta őt a Weasley családnál, akiknél nevelkedett. Mivel mindenkinek vörös volt a haja (igaz, lángvörös, nem olyan mélyvörös, mint neki), nem érezte magát idegennek és saját családjaként szerette őket. Dumbledore professzor leült a konyhában a kislánnyal szemben és belekezdett a történetbe.

- Nyilván tudod, hogy van egy bátyád.

- Igen, de Mrs Weasley nem hajlandó semmit se mesélni róla - durcáskodott Lucy. A család magukra hagyta őket, de a lány sejtette, hogy valójában hallgatóznak.

- Mert én azt kértem - mosolygott Dumbledore. - Személyesen akartam veled megbeszélni azt, amit tudnod kell.

Lucy erre kihúzta magát és érdeklődve figyelt. Már alig várta ezt a beszélgetést.

- Kilenc évvel ezelőtt - fogott bele Dumbledore -, a kor leghatalmasabb fekete mágusa, Voldemort a hatalma csúcsán járt. Bárki, aki ellenszegült neki... nos... - Lucy arca elkomorodott. A kimondatlanul maradt szavak többet mondtak, mint kellett volna. - A szüleid, Lily és James Potter kiemelkedő mágusok voltak. Szembe szálltak Voldemorttal és a csatlósaival, de miután kiderült, hogy te és Harry úton vagytok, vissza kellett vonulniuk. Elrejtőztek, hogy ti biztonságban legyetek. Azután pedig, hogy megtudtam, hogy Voldemort rátok vadászik, segítettem nekik eltűnni a föld színéről. Ám kilenc éve váratlanul felbukkant a faluban, ahol laktatok. Te és Harry alig múltatok egy évesek. Elment a házatokba és rátok támadt; apád próbálta feltartóztatni, de felkészületlenül érte őt a rajtaütés, így nem volt esélye... meghalt. Anyád pedig a testével védett titeket Voldemorttól, ám a Sötét Nagyúr vele is végzett. Azonban, Lily önfeláldozása egy olyan védelmet adott nektek, amit nem lehet megtörni. Voldemort titeket is meg akart ölni, de a védelem miatt az átok visszapattant és őt pusztította el. Ez a visszapattant átok okozta azt a villám alakú sebhelyet a bátyád homlokán, ami miatt mindenhol felismerik őt.

Lucy lehajtott fejjel gondolkodott. A szüleit egy éves korában meggyilkolta a világ leghatalmasabb sötét varázslója, de őt és a bátyját nem tudta elpusztítani. Ezért lettek híresek, különösen Harry, akit Voldemort elsőként vett célkeresztbe. Végül felnézett Dumbledorra, aki égkék szemével vizsgálta a lány arcát.

- Hol él most Harry?

- Édesanyád testvérénél, Petuniánál és annak családjánál. Ők muglik, de jó okom volt rá, hogy őt ott helyezzem el arra a tíz évre, ami eltelik a Roxfortba történő indulásig.

- Miért kellett külön felnőnünk? - remegett enyhén Lucy a visszafojtott indulattól. A Weasley családban ő volt a második legforrófejűbb. Az első helyet Ron birtokolta.

- Egyszer majd azt is elmesélem, de még nem jött el az ideje - felelte az ősz varázsló nyugodtan. Kedvesen a kislányra mosolygott. - Elöljáróban annyit, hogy azért tettem, hogy megvédjelek titeket.