Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 4: Repülés

Az első pár nap Lucy számára a kastély megismerésével telt. Bármennyire szerette volna élvezni a közösen töltött időt Harryvel, folyamatosan arra kellett koncentrálnia, hogy időben eljusson egyik tanteremből a másikba. Ráadásul az egyes tanárok tanítási módszereit is ki kellett tapasztalnia, ahogy magukat az órákat is. Bár a „bátyjaitól" rengeteget hallott róluk, azért más volt személyesen megtapasztalni. Fred és George folyamatosan hülyéskedve, de mindig útbaigazította őt, ha eltévedt. Ronnak viszont nem adták meg ezt a luxust, így a fiú jobb híján mindig Lucy és Harry nyomában járt, ha nem akart kikötni valami tiltott helyen. A testvérpárnak ez ellen semmi kifogása nem volt.

A hármas már az első nap összezördült Friccsel, a goromba gondnokkal és annak macskájával, Mrs Norrisszal, végig aludták a mágiatörténetet, visszafojtott nevetéssel figyelték Mógus idétlen dadogását, síri csendben ültek McGalagony óráján és érdeklődve figyeltek Flitwick bűbájtanján. A legelső bájitaltan azonban valami sokkal szokatlanabbat hozott. Ott ugyanis kiderült, hogy az évnyitón látott Piton professzor egyenesen gyűlölte a két Pottert, különösen Harryt. Lucyt is piszkálta az óráján, a fiúval azonban nyíltan ellenséges volt és folyamatosan az alkalmat kereste, hogy belekössön.

A bájitaltan napján lévő reggelen a hármas mit sem sejtve beszélgetett, amikor megjelent Hedvig. A hóbagoly eddig egyszer sem tűnt fel a nagyteremben, mivel Harrynek senkije nem volt az iskolán kívül, akivel levelezhetett volna. Árész napi rendszerességgel jelentkezett, ugyanis Mrs Weasley feltett szándéka volt, hogy Lucynak is ugyanannyi figyelmet szenteljen, mint a fiainak. A lány az első alkalommal megírta neki, hogy köszöni a gondoskodást, de nem akarja, hogy Harry magányosan érezze magát, így ha havi egyszer írnak neki, az is tökéletes lenne. Az asszonyt meghatotta a válasz és rögtön teljesítette Lucy kérését, mert a válasz után nem jelentkezett többet.

Hedvig Harry előtt szállt le és egy girbegurba betűkkel írt levelet hozott. A feladó Hagrid volt, aki vendégségbe hívta a testvérpárt a kunyhójába. Harry Ront is hívta, így aznap délután három előtt öt perccel mindhárman kiléptek a kastélyból, és elindultak a parkon át. Hagrid egy fából épült házikóban lakott a Tiltott Rengeteg szélén. A kunyhó bejárata előtt egy nyílpuska és egy pár kalocsni hevert. Mikor Lucy bekopogott, szapora kaparászás és mennydörgő ugatás hangzott fel odabent. Azután Hagrid hangja hallatszott.

- Vissza, Agyar! Helyedre! - Az ajtó kitárult, és megjelent a vadőr szőrös arca. - Nyugi, Agyar! Vissza! - Beinvitálta a vendégeket, s közben a nyakörvénél fogva igyekezett féken tartani egy hatalmas, fekete vadkanfogó kopót.

A ház egyetlen helyiségből állt. A mennyezetről sonkák és fácánok lógtak le, a tűzhelyen a lángok egy rézüst oldalát nyaldosták. A sarokban súlyos ágy terpeszkedett, rajta foltokban varrott takaró.

- Érezzétek otthon magatokat - szólt Hagrid, azzal elengedte Agyart. A kutya nyomban rávetette magát Ronra és nyalogatni kezdte a fiú fülét. Gazdájához hasonlóan ő sem volt olyan vérszomjas, mint amilyennek látszott.

- Ő Ron - mutatta be barátját Harry, mivel Lucy a hasát fogva nevetett fogadott testvére elfintorodott arcán, ahogy a kutya nyálát törölte le talárja ujjával.

Hagrid eközben forró vizet töltött egy öblös teáskannába és teasüteményt szolgált fel tányéron.

- Újabb Weasley, heh? - jegyezte meg, Ron szeplős képére sandítva. - A fél életem arra ment rá, hogy a bátyáidat hajkurásztam az erődben.

- Azt nem hiszem, hiszen ez a harmadik évük itt - mondta a kicsorduló könnyeit törölgetve Lucy.

- Képletesen szóltam.