Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 63: Rita Vitrol szenzációja

Karácsony második napján mindenki későn kelt. A Griffendél-torony klubhelyisége jóval csendesebb volt, mint az utóbbi időben bármikor, s a bágyadt beszélgetéseket gyakran szakította meg egy-egy ásítás. Hermione haja ismét borzas volt; bevallotta Harrynek, hogy a bál előtt rengeteg Debodor frizuráló főzetet locsolt rá.

- ...de eszemben sincs minden nap vesződni vele - jelentette ki, Csámpás füle tövét vakargatva.

Ron és Hermione, úgy tűnt, kimondatlanul megállapodtak abban, hogy nem térnek vissza az előző esti témára, s barátságosan, bár kissé tartózkodóan viselkedtek egymással. A fiúk ezután beszámoltak valami olyasmiről, amitől Lucy fáradtsága egy csapásra elmúlt: előző este a parkban sétáltak, amikor ugyanis el kellett bújniuk Hagrid és Madame Maxime párosa elől. Aztán megtudták a titkot, amit Hagrid talán egész életében rejtegetett: a tényt, hogy félóriás. Ron láthatóan kész tragédiaként élte meg a dolgot és Lucy is elkerekedett szemekkel bámult a fiúkra. Hermione azonban közel sem tűnt annyira meglepettnek.

- Eddig is gyanítottam, hogy az - felelte vállvonogatva. - Tudtam, hogy nem lehet telivér óriás, hisz azok körülbelül hat méter magasak. De különben is, nem értem ezt a hisztériát az óriások körül. Kizárt dolog, hogy mindegyik egy vérszomjas szörnyeteg... Csak épp elterjedt róluk ez az előítélet, ugyanúgy, mint a vérfarkasokról.

Ron arcán látszott, hogy tudna erre egy frappáns választ, de bizonyára nem akart újra összeveszni Hermionéval, mert csupán egy megfáradt fejcsóválást engedett meg magának.

Lassan ideje volt elővenni a szünet első hetében elhanyagolt házi feladatokat. Most, hogy elmúlt a karácsony, mindenki amolyan se hideg, se meleg hangulatban volt - mindenki, kivéve Harryt és Lucyt, akiket lassan ismét nyugtalanítani kezdett a jövő.

A gond az volt, hogy a február huszonnegyedike karácsony előtt sokkal távolabbi dátumnak tűnt, mint most, karácsony után, Harry pedig még semmit nem tett a tojás titkának megfejtése érdekében. Ezen a fiú úgy próbált segíteni, hogy ettől kezdve valahányszor felment a hálószobába, elővette és kinyitotta a tojást, mindig abban reményben, hogy végre sikerül kisütnie valamit a visításból. Lucynak elég volt ránéznie bátyja arcára, hogy tudja, eddig nem járt sikerrel, bármivel is próbálkozott. Azt mondta, hogy harminc vibráló fűrész zajához hasonlít a leginkább, ami nem volt valami jó tipp.

Harry négyszemközt elmesélte Lucynak, hogy még a bál után kapott egy tanácsot Cedrictől: azt, hogy fürödjön meg a tojással. Ám a fiú iránt táplált, nem éppen baráti érzései folytán viszolygott tőle, hogy igénybe vegye Cedric segítségét. Lucy tudta, hogy a bátyját féltékenysége és büszkesége tartja vissza attól, hogy kipróbálja a tippet. Bár, volt egy olyan érzése, hogy Harry helyében ő se nagyon akarna segítséget elfogadni attól az embertől, aki a kiszemeltjével jár kézen fogva a folyosókon.

A roxforti birtokot még mindig vastag hótakaró fedte, s az üvegház falai annyira bepárásodtak, hogy gyógynövénytanórán a diákok ki se láttak rajtuk. Ilyen időben senki nem lelkesedett túlságosan a legendás lények gondozása óráért, bár Ron azt jósolta, hogy a szurcsókok valami módon biztosan gondoskodnak majd egy kis melegről: vagy leizzadásig kergetik őket, vagy lángcsóváikkal felgyújtják Hagrid kunyhóját.

Mikor azonban megérkeztek a vadőrlakhoz, annak ajtaja előtt egy korosodó boszorkány várta őket, akinek rövidre nyírt, ősz haja és nagy, előreugró álla volt.

- Szaporábban, ha szabad kérnem, már öt perce becsengettek! - förmedt rá a magas hóban gázoló griffendélesekre.

- Maga kicsoda? - kérdezte megütközve Ron. - Hol van Hagrid?