Mirkwood az otthonom //Befejezett//

Vers a csatáról

Sziasztok! Írtam egy kis verset a csatáról. Ne számítsatok túl nagy durranásra, nem lesz az. 😂 De a lényeg az, hogy ez az iromány elég sokszínű lesz. Tehát nem egy megszabott verstípusban írtam, hanem szabadon. Vannak hosszabb és rövidebb versszakok, mindenféle rímelés összevissza, különböző sorhosszúságokkal. De hogy ne csak az összevisszaságot lássátok meg benne, elmondom, hogyanis készült ez a vers.: egy napon keresztül az iskolában minden órában írtam egy-két versszakot. Ezek úgymond külön életet élnek, csak önmagukban állnak helyt, de úgy jól hangzanak. Ami pedig összefűzi ezeket, az a történet, amiről szól. Nem illenek egymáshoz a versszakok, de mint mondtam, úgy kell olvasni, mintha mindegyik külön lenne. Csak akkor fog jól hangzani.
_

_______________________________

Gondor, ezrek otthona,
Keservet tűrve tétova
Lábak alatt a föld remeg
Ketetre nézve tévelyeg

Ezrek szeme, s felkiállt,
Meglátva, mi füstként szállt.:

Sötét köpenyben lepve el
Embert, s mindent, mi lélegez
Fekete seregben lépve fel
Oltott ki száz életet.

Orkok hada előretör,
Fehér vár romokba dől.
Ember? Tünde? Egyre megy
Porba tiporja ork sereg.

Fájdalmas küzdelem
Fojt el sok végzetet,
Kardba dőlt katonák
Életért küzdenek.

Kaszás ezreket lépve át,
Megoldva minden problémát,
Halomba hordja holtjait,
Pásztázva vár romjait.

Mikor már kialszik a fény,
A sötétség uralmára lép,
Az élet nem szül több reményt,
Oldalról beront törpe nép.

Élükön egy tünde díszeleg,
Sok szakállas a várnak tiszteleg.

Hátulról támadva öldököl
Kergetve a sötétséget,
Nem marad sok ork öröm,
Esengve térdepelnek.

Siralom, s fájó szavak
Népek ajkán hallatszanak.
Nem hordott még ennyi kínt
Gondor földje, némán sírt.

Fájdalom könnyeket okoz,
S bús kétely ostoroz
Minden lényt ki kiállt,
Vér és víz hull alá.

Fehér kövek lehullanak,
A városból csak rom marad.
Hisz régen megásta már
Sírját ez ősi vár.

A sötétség oszolni látszik,
A fény utat tör már,
Tündék serege aranylik:
Megjött Thranduil király.

Kard ki kard,
Sok ellenség elesik
Földbe tiporva
Malgolor seregit.

A harc végére ér
Elhunyt harcos és vezér
Halomszám fekszik sok sereg
Alászállnak bús fellegek.

Vérbe fullad már
A bús anyaföld,
Roskadva hanyatlik
Ember aki ölt.

Vérbe fagyva már
Holtan fekszik a hős
S sóhajtva kiáll
Szívéből egy tőr.

Vörösen vérzik az ég
A nap gyötrődve ég,
A horizont félbevágja
S lehullik az elmúlásba.

______________________________

Ennyi lett volna ez a kis irományom, szeretnék így utólag is mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT kívánni! Kellemes ünnepeket, élvezzétek a szünetet amíg lehet!😘😘🌲