REBELS •Biersack•

1. rész

- Hagyj békén! - üvöltöttem, miközben a srác, a derekamat fogdosó kezeit, elkezdte lejebb és lejebb csúsztatni. - Engedj el! - löktem el magamtól egy pofont adva neki, remélve hogy ezután észhez kap, de épp ellenkezőleg történtek a dolgok. Csak felhergeltem, egyre erőszakosabb lett.

Hiába kiabáltam segítségért, az emberek a folyosón, rám se hederítettek. Mindenki részegen táncikált, egy amúgy nagyon szar, és nagyon hangos zenére. Míg a srác egyik kezével a nyakamnál fogva szorított a falhoz, másik kezével pedig testemet fogdosta, szemeimből elkezdtek potyogni a könnyeim. Tudtam hogy rossz ötlet volt eljönni ebbe a kibaszott buliba. Ez biztos hogy csak egy rossz álom. Gyerünk Lily, ébredj fel. Ébredj! - mondogattam magamnak. A félelem átjárta egész testemet, s miközben csak ezen tudott járni az eszem, egyszercsak azon kaptam magam, hogy a srác a földön hevert. Még mielőtt felfoghattam volna hogy mi is történik, valaki a kezemnél fogva levezetett a lépcsőn, egyenesen ki a házból.

Már vagy három saroknyit futottunk, mikor hirtelen befordult egy ház mögé. Azzal a lendülettel neki vágódott a falnak, én pedig kemény mellkasának. Ujjait a számra rakta, hogy még véletlen se tudjak megszólalni, és szorosan magához húzott. Kinézett a ház mögül, majd mikor meggyőződött róla, hogy a srác nincs a láthatáron, levette kezét a számról.

- Jól vagy? - szólalt meg a mély hang tulajdonosa

- Aha. - válaszoltam rekedt hangon. Nehézkes volt beszélni, nagyon fájt a nyakam meg a torkom.

- Nem esett bajod?

- A nyakam nagyon fáj, de ezen kívül semmi bajom nincs.

- Hadd nézzem. - emelte fel fejemet az államnál fogva. Amíg ő a nyakamon kereste a sebeket, én addig arcát kezdtem el vizsgálni. Kéken csillogó szemeibe belelógott pár fekete hajtincs. Alsó ajkában, és az orrában is volt egy-egy piercing, fülében pedig egy keresztet ábrázoló fülbevaló lógott.

Mielőtt egyikőnk is újra szólhatott volna valamit, egy hangra lettünk figyelmesek. Mintha egy ág reccsent volna. A szívem a torkomban dobogott miközben mindketten, egy emberként néztünk ki a házfal mögül. Bár ne tettük volna. Alig pár méterre volt, de szerencsére nem látott meg minket.

- Menjünk. - suttogta, majd halkan a másik irányba lépkedtünk

- Hé! - kiabált utánunk a srác, mi pedig gyorsabban kezdtünk futni. Utcákról utcákra.

- És most? Mi legyen? - álltunk meg. Mindketten tanácstalanok voltunk, nem futhattunk örökké. Lepergett a szemeim előtt az egész életem, ahogy egy részeg hülye gyerek kezei által fogok itt rögtön meghalni, egy olyan sráccal, aki megpróbált megmenteni. Nem is ismerem, sőt még a nevét sem tudom, de fogjuk egymás kezét. Gratulálok Lily, mostmár tényleg kezdesz megőrülni. Gondolataimból a hiány érzete zökkentett ki. Mégpedig a keze hiánya, ugyanis már nem fogta az enyémet. Minden olyan gyorsan történt, már csak egy puffanásra lettem figyelmes. Hátra néztem, és egy borzalmas látvány tárult elém. A számomra ismeretlen megmentőm a kövesút közepén fetrengett, a hülye gyerek pedig felette állt. Még a vér is megfagyott bennem. Azonnal odarohantam hozzá.

- Jézusom! Jól vagy? - térdeltem le mellé. Válaszul csak nyögött egyet a fájdalomtól. Lejebb néztem. A keze tiszta vér volt. - Mi a faszt csináltál? Te tényleg őrült vagy! - ordítottam ahogy csak kijött a torkomon, a hülye elé állva

- Ha nem engedelmeskedsz te is így fogod végezni. - mutatott a kezében lévő késsel a srá...várj... késsel??!!

- Hagyd őt békén! - hallottam a mély és rekedt hangot, majd a hang tulajdonosa behúzott egyet a késes gyereknek. Egyet, de annál nagyobbat. Elrúgta mellőle a kést, majd vérző kezét szorongatva lépett mellém. Levettem a pulóverem, amivel szorosan bekötöttem a sebét, hogy elállítsa kicsit a vérzést.